Mátyás Győző: Bizonyítvány
Nem is tudom, talán térdre kellene borulnunk ilyen zsenerőz kormányzati hozzáállás láttán! Hiszen maga a miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette ki, hogy „a kormány nem söpörte le az asztalról a legutóbbi PISA-felmérés katasztrofális eredményeit”. Pedig megtehette volna. Vagy deklarálja, hogy ez az eredmény valójában 98 százalékos siker. Sőt, faképnél hagyhatta volna ezt az egész szakmázó gittegyletet, ahogy más területen ezt oly frappáns megoldásnak tartja a kormány. A Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nevű nemzetközi korrupcióellenes szervezetből például olyan svungosan léptek ki, mint bélyegszakkörből az eltévedt kokainista.
Naná, hát minek tűrjük, hogy egy ilyen senki által meg nem választott bagázs leckéztessen bennünket, hogy már megint egy egész megyét nyert a sógor közbeszerzésen 1 forintért, vagy hogy az uniós pénzeket egyenesen a haverok számláira utaljuk. Ez a sóhivatal csak „elferdíti a tényeket, és egyoldalú jelentéseket készít”, ahelyett hogy tudomásul vennék: nálunk a közös kasszában lévő zsozsó elveszítette közpénz jellegét és átalakult lőrinc-tallérrá, meg laci-obulussá és punktum. Ezek a hülyék azt hiszik, hogy megszégyenítenek bennünket, ha Azerbajdzsánnal meg Törökországgal említenek egy sorban, és még azt sem tudják, hogy a NER számára ezek éppen a példaországok. (Valójában az Európai Unióból is ki kellene lépnünk, mert az is csak oltogat meg simföl bennünket, de ezt úgy kellene abszolválni, hogy a kohéziós zsozsót azért továbbra is utalják. Na ezen dolgozunk jelenleg.)
De a PISA-programot nem hagyjuk ott, sőt a felmérés katasztrofális eredményeit is komolyan vesszük, relatíve. A kormány államtitkára útján rögtön rá is tolta a felelősséget a tanárokra meg a diákokra. (Pedig én azt vártam, hogy az okok megnevezésekor azonnal rákezdenek a „Gyurcsány a hibás” mondókára, ami nem is maradt el, csak meglepetésre, nem ez volt a leghangsúlyosabb.) Nem mintha az illetékesek némi önkritikától sem mentesen belátták volna, hogy 6 év kormányzás, és a nemzeti köznevelésről szóló törvény 5 évnyi regnálása után elég vicces visszafelé mutogatni.
Valamiért kézenfekvőbbnek látszott a tanárokon meg a diákokon elverni a port. A lázadozó tanárok alázása „csak” politikai bosszútól hajtott sunyiság és pofátlanság, de hogy a diákokból is bűnbakot faragjanak, az már elképesztő emberi silányságra vall.
Persze a kormány, amelyik ennen „teljesítményéről” évek óta csak üres sikerpropaganda-szólamokat hallat, kudarc esetén a felelősséget igyekszik azonnal áthárítani. Márpedig a valóságban a kormány regnálása nem egyéb hosszú kudarctörténetnél. S benne a legnagyobbal, a közoktatáséval. (Bár eléggé fej-fej mellett az egészségüggyel.) Pedig ennek a területnek az átszervezését fél évtizede kiemelten fontosnak tartotta az új hatalom. Energiát, bürokratikus „ötletességet” nem kímélve forgatták fel és szervezték újjá az egész rendszert. A nagy terv eredményeivel pedig most szembesültek a PISA-teszt kapcsán. Bármennyire próbálják is áthárítani a felelősséget. Ahogy a neves oktatáskutató írja: „A most megjelent 2015-ös eredmények … egyértelműen a 2010 óta végighajszolt, szinte mindenre kiterjedő rendszer-átalakítás következményei.”
Én egyébként – sokakkal ellentétben – nem hiszem, hogy a nagy átalakításnak már eleve az lett volna a célja, hogy a hatalom jól manipulálható buta, műveletlen birkanyálat faragjon a társadalom nagy részéből. Inkább úgy lehetett, hogy ez a minden tekintetben központosító, az autonómiát, kritikai gondolkodást elsorvasztó rendszer eleve az alattvalói attitűd kialakítását és megerősítését preferálta. Ami viszont a legkevésbé sincs a hatalom ellenére.
Csak a szisztéma kiötlői közben elbuktak a politikai PISA-teszten: arra a feladványra nem tudtak megoldást találni, hogy képesek legyenek kialakítani egy lojalitás felé orientáló rendszert, ami azonban bizonyos területeken mégsem irtja ki a gondolkodásra való képességet. Ez láthatóan nem megy. Aki szövegértési gondokkal küzd, az tutira be lesz oltva a libsi métely ellen, de a heti nemzeti konzultációt sem fogja tudni megkülönböztetni a sportrovattól.
De hát nem kell ahhoz PISA-felmérés, hogy lássuk: ez a centralizáló (közoktatási) rendszer, amelyik eleve redukálja a választás lehetőségét, s ekként nem alakítja ki a választás kompetenciáját, s amelyik üldözi az autonómiát, a szabadságot, az valójában a társadalom jövőjét veszélyeztető rendszer.
Egy ilyen rendszer pedig önmagában ok arra, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk kiötlőitől.
