Mátyás Győző: Alternatív beszéd
Szép beszéd volt, tele ízes kifejezésekkel, szólásokkal, sőt még egy meglepő nyelvi kísérletet is felfedezhettünk benne. Amikor a honi „tiszta forrás” és a globalista métely ellentétét az egy mondatba szőtt áristom és lúzer szavak szerepeltetése kívánta érzékeltetni. Csak hát finoman szólva itt az ellentét poétikai szikrázása nemigen következett be. S ezt még véletlenül sem akarnánk a jeles beszélő nyakába varrni, illetve csak annyiban, hogy választhatna olyan beszédírót, akinek van némi stilisztikai érzéke.
Amúgy igen trendi beszéd volt, a legújabb vonulatba illeszkedő, csak úgy hemzsegtek benne az alternatív tények. (Congrats by Kellyanne Conway.)
De hát a nevezetes rétor pontosan tudja, elérte ő már azt a státuszt, amikor úgyis vakon hisznek neki.
Fotó: Bazánth Ivola
Mi azért okvetetlenkedjünk kicsit, vizsgáljuk meg közelebbről azt a kitételt, mely szerint a hétfejű Brüsszel meg akarja akadályozni a rezsicsökkentést. Hú mekkora galádság, nemzetellenes támadás, de majd a mi hős vezérünk birokra kel a szörnnyel és úgy megvéd bennünket, hogy a NER adja a másikat. Csak az a baj, hogy tényszerűen Brüsszelt egyáltalán nem érdekli a rezsicsökkentés, ők a hatósági ár megállapítást ellenzik, mert az akadálya a piaci versenynek. Momentán az energiaárak a világpiacon például olyan alacsonyak, hogy ha érvényesülne a verseny, a fogyasztói árak is sokkal alacsonyabbak lennének, a lakosság nagyobb örömére. Na most ez ellen a galád brüsszeli kísérlet ellen vívja harcát a mi hősünk. Csak az akció az alternatív tények nyelvén van eladva. (S hasonló a helyzet az adókérdéssel, meg a munkahely teremtési támogatással is.)
A lényeg persze maga a harc, de hát ezt már megtárgyaltuk elégszer. Olcsó, átlátszó, ám mégis nagyon hatásos propaganda elemről van szó: a rettenthetetlen hérosz, amint leszámol a papírmasé ellennel. Mellesleg az azért tényleg rafinált fogás, hogy a vezér and co. megtalálta az optimális ellenséget Brüsszel képében, amelyik békés, tesze-tosza, ráadásul busásan megfinanszírozza, hogy a gyaur operett-rebellisek állandóan megpöcköljék az orrát.
Természetesen a beszédben nem maradhatott el a sorosozás, meg a civilszervezetek elleni hadakozás, egyetlen új elem talán az volt, hogy ilyen nyíltan a nyílt társadalommal még sohasem akart leszámolni a mi bölcs vezetőnk.
Ezért is, hogy beszéde elején aztán jól lekapta a tíz körméről a liberális világrendet meg a globalizációt. Ez oké, tényleg éppen elég baj van a liberális demokráciákkal, de annyi azért nincs, hogy muszáj legyen olyan torzképet rajzolni róla, mint itt a beszédben.
Mintha paródiát hallottunk volna, de olyan politikai stand up comediantől, akinek nem nőtt humorérzéke. (Bár azt elég vicces éppen tőle hallani, hogy a liberálisok beengedték a rókát tyúkólba, hogy versenyezzenek, és láss csodát, mindig a róka nyer. Nálunk ez ugyanis mintha Lőrinc barátra illenék. Hacsak nem ezért is a liberális világrend a felelős.)
Ezzel együtt sok részigazság van abban, amit a beszélő a liberális világ problémáiról mond: a pénztőke önálló hatalommá válásától kezdve a politikai osztály érzéketlenségéig. Csak éppen az egész látlelet hamis, úgy, ahogy van. Ilyen következtetésekre okot adóan: „Létrejött a világtörténelem legbizarrabb koalíciója az embercsempészek, a jogvédő civil aktivisták és az európai csúcspolitikusok között arra, hogy tervezetten ideszállítsanak sok millió migránst". Ja, és hol maradnak az ürgebőrbe varrt békaembernek álcázott Soros-aktivisták? Amúgy ez a legelső orákulum kedvenc tétele lehet, mert már a tavalyi évértékelőben is elmondta.
De azért volt a beszédben egy figyelemre méltó momentum (haha!). A történelemnek új irányt szabó erőkről − élükön természetesen a bölcs vezetővel − elhangzott egy önleleplező mondat. Az európai elit nem hitte, hogy „Mindenféle népség csak úgy betörhet Dévénynél új idők elfeledettnek hitt régi dalaival”.
Hát erről van szó, hogy ezek régi dalok. Pont erről írtam két hónapja, hogy amit egyre több helyén a világnak valamiféle új rendként ünnepelnek, az nagyon is régi. Egyfajta demokráciakrízis és szabadságundor sokszor átélt következménye. Volt már ilyesmi, Erich Fromm egész könyvet szentelt a jelenségnek Menekülés a szabadság elől címmel, pszichológiai vetületét boncolgatva annak a folyamatnak, ahogy az intézmények iránti bizalmatlanság miliőjében a gátlástalan hatalom eredménnyel képes manipulálni az emberek alávetettség iránti vágyát.
Nem tudni, hogy ez a régi dalokról szóló kitétel újfent csak a beszédíró stilisztikai tuloksága miatt került a szövegbe, vagy ennél többről van szó. Arról, hogy az „új világrend” prófétái tudatosan árulnak lejárt szavatosságú politikai portékát új termékként.
