Mátyás Győző: A régi-új világ
Nagy ideológiai diadal tárul párás tekintetünk elé, úgyszólván történelmi fordulat tanúi vagyunk: a liberalizmus szívében kés, a píszí nyakán kötél, s "mindannyiunknak jó esélye van látni az új világrendet".
Ó hogyne, tényleg, csak az a gond, hogy amit egyre több helyén a világnak valamiféle új rendként ünnepelnek, az nagyon is régi. Egyfajta demokráciakrízis és szabadságundor sokszor átélt következménye. Volt már ilyesmi, Erich Fromm egész könyvet szentelt a jelenségnek Menekülés a szabadság elől címmel, pszichológiai vetületét boncolgatva annak a folyamatnak, ahogy az intézmények iránti bizalmatlanság miliőjében a gátlástalan hatalom eredménnyel képes manipulálni az emberek alávetettség iránti vágyát.
Ma más a színpad, a díszlet, a jelmez, mások a szereplők, de a dráma kísértetiesen ismerős.
Persze a liberális demokrácia valóban válságban van. 2008 után világszerte rengeteg ember került kilátástalan egzisztenciális helyzetbe, még többeket kezdett fenyegetni a lecsúszás veszélye. Nekik sok jót nem tartogatott a liberális demokrácia.
Sokkal korábbról datálódik a szellemi-kulturális elsivárosodásának az a folyamata, ami az egész modell racionális megalapozottságát kezdte ki. Ami nem pusztán a magas kultúra leértékelődésével járt, hanem a demagógia, a politikai kuruzslás térhódításával is.
Ennek az antiintellektuális fordulatnak a csúcsa nyilván Donald Trump elnökké választása. Amit sokan a megoldásként éljeneznek, noha az inkább maga a probléma.
Mifelénk egyenesen a ledöfött píszi tetemének felmutatásával ünneplik a fordulatot, pláne, hogy Trump is belebonyolódott a témába, bár azért néha volt olyan érzése az embernek, hogy ő a political correctnesst új burrito márkának véli, amivel a mexikóiak sunyin le akarják nyomni Amerika büszkeségét, a McDonald’s-t.
Vicces, hogy éppen mifelénk triumfálnak a pc halálával, noha nálunk gyakorlatilag az égvilágon semmilyen hatást nem gyakorolt, az emberek nagy többsége még csak nem is hallott róla. Amúgy igen, a pc-nek olykor voltak nevetséges vadhajtásai, idióta túlzásai, egy vonása azonban biztosan nem volt, preskriptív jellege, vagyis az, amiről a Vezér beszél. De még ha lett is volna, az egész kezdeményezés mögött mégis csak valamiféle humanista egyenlősítő törekvés állt, a jogkiterjesztés igénye, az emberi méltóság tisztelete, a kisebbségek jogainak védelme. Az ártalmatlan igyekezet elleni zsigeri felzúdulás zavarba ejtő. A pc felett aratott győzelem meg mulatságos is lehetne, ha nem lenne ijesztő. Hiszen az a követelés látszik itt győzni, hogy végre korlátozás nélkül szidalmazhassuk a kisebbségeket, becsmérelhessük a gyengéket, a szegényeket, ünnepelhessük a tudatlanságot, lehessünk az előítéletek és rossz ösztöneink rabjai, azaz lehessünk „szabadon” szolgák. De hát ebben sincs új, megírta már Orwell, hogy „A SZABADSÁG: SZOLGASÁG; A TUDATLANSÁG: ERŐ”.
Ez a nem vitában kivívott, hatalmi erőfölény révén deklarált „győzelem” a nyelvi küzdelemben a végtelenségig tágítja a horizontot a szavak jelentésének kiüresítése, eltorzítása, a nyelv megbecstelenítése terén.
Így lehet − anélkül, hogy az embert kiröhögnék −, azt állítani, hogy most „visszatérhetünk a szabad diskurzus korszakába”. Egy olyan országban, ahol nem pusztán kormányzati segédlettel felvásárolják vagy megszállják a tömegkommunikációs eszközöket, és hatalmi segédlettel bezúzzák a független orgánumokat, hanem magát a vitát, a diskurzust szüntetik be. Merthogy nálunk vita helyett főként hatalmi propaganda vagy nemtelen uszítás zajlik.
Ki lehet jelenteni, hogy „a liberal non democracyből visszatérünk a szabadsághoz”. Egy olyan országban, ahol a demokratikus intézményeket a hatalom lerombolja vagy kiüresíti, ahol a törvényalkotást egy szűk csoport gazdasági érdekeinek rendelik alá, ahol a civil szervezeteket üldözik, ahol a protestálókat egzisztenciálisan fenyegetik.
De mondom, nincs ebben semmi új, számtalanszor láttuk már, ahogy az autoriter hatalom a nyelv abuzálása révén elsikkasztja a tényeket, megerőszakolja a valóságot és előállít egy propagandisztikus pszeudo-realitást.
És ezzel sikert arathat. Megtapasztaltuk már ezt is.
