Mátyás Győző: A kút mélyén
Nos, nem vagyok biztos benne, hogy a Kút című film alkotói feltétlenül örülnek annak a soft botránynak, amit a sajtó csak úgy pertraktált, hogy a rendszerváltás óta először cenzúráztak egy filmet. Mert a történet annyira provinciális – még ha ekként igen passzol is ahhoz a miliőhöz, amit a Kút ábrázol.
A hírek szerint K. G. nagymogul, a film-színház-tévé területének jeles NER-hoszpodárja megorrolt, amiért egy aprócska snitt erejéig egy korábbi, a szellem elkötelezettjei számára riasztóan emlékezetes Páholy c. műsorbéli szereplését felhasználta a Kút rendezője. Így ő szépen kivágatta azt. Már az is gyönyörű, hogy bár K. G. producer nem rendelkezik a Hír tévés műsor jogai felett, hatalma mégis van, hogy simán kicenzúrázza azt egy filmből. Már ez is mennyit elmond az uralkodó viszonyokról! De még szebb adalék, hogy a sok-sok tévés közpénz (lánykori nevén: produkció) felett diszponáló producer – a hírek szerint – kirúgta azokat a szakembereket az általa jegyzett izékből, akik a Kútban is közreműködtek. Talán Gigor Attila és a Kút stábja sem gondolta, hogy a filmjükben ábrázolt reménytelen provincializmus, jövőtlen kisszerűség milyen pontosan fedi a valóságos állapotokat.
Mert a Kút a maga metaforikus realizmusával egy végtelenül sivár, kietlen, perspektívátlan helyet ábrázol, egy ország a határon, beragadva Kelet és Nyugat közé. Metaforikus realizmust említettem, mert a filmet éppen az teszi izgalmassá és egyedivé, hogy a maga szürnaturalista módján egy konkrét helyet ábrázol, ami egyúttal kiindulópontja egy, a létezés nagyobb léptékét átfogó, mindannyiunk életét felvillantó metaforának. S ez a két egymásba játszó jelölő sík végig jól működik a filmben, így mutatva meg a konkrét szereplők interakción keresztül a kelet-európai élet abszurditását. Azért, hogy ez az ábrázolási stratégia sikeres legyen, az alkotók olyan karaktereket teremtenek, akik egyszerre konkrét, életszerű figurákként, ugyanakkor általánosabb típusokként is működnek.
Zsolt például primer síkon tényleg bunyi maffiózó, annak összes kellékével, ugyanakkor a figurában mégis végig jelen van a mindenáron felszínen maradni akaró, küszködő ember típusa, akiben iszonyú mennyiségű frusztráció gyűlik fel. (A jelenet, amikor a feszültség kirobbanásakor szét akarja verni a saját autóját – hátborzongató előjel.) De ugyanígy, ha István alakjára pillantunk, nemcsak a lepusztult alkoholistát látjuk, hanem a felelősséget vállalni nem tudó, mindent megúszni akaró kisember típusát is.
Nyilván azért is tudnak működni ezek a karakterek, mert a Kút kikerüli a magyar film egyik legnagyobb csapdáját, az életszerűtlen, művi dialógusokat. Néhány helyzettől eltekintve ebben a filmben tényleg hús-vér figurák beszélnek, akiket ezért jól és élvezettel formálnak meg a színészek.
A Kút egyik legfrappánsabb fogása, hogy számtalan műfaji klisét vonultat fel, de szinte mindig meglepő módon alkalmazza azokat: kicselezi a nézői elvárásokat, vagy éppen újraírja az egész sémát. Ugyan beidézi például a rendező a magányos főhős sztereotípiáját, és aztán mégsem diadalmaskodik az igazság, sőt még csak erkölcsi győztes sincs. Vagy éppen felvonultatja a megváltás, illetve a megváltó szerelem kliséjét (itt amúgy a Mária Magdolna allúzió kicsit túlzás), és még sincs megváltás.
Mint ahogy ebben a filmben ezeknek a hősöknek általában sincs megváltás, és nem nagyon kínálkozik jövő sem, hacsak nem az, ami ugyanolyan, mint a jelen.
Mindebből úgy tűnhet, egy végtelenül lehangoló, ká-európai érvágós film a Kút, ámde korántsem. A mindvégig jelen lévő irónia, a fekete humor nagyon frappánsan ellenpontozza a „nihilista” hangulatot.
A legérdekesebb truváj azonban a rendező műfajválasztása: a Kút – neowestern. És még csak nem is abban az értelemben, ahogy például a Nem vénnek való vidék az. Páratlannak mondtam volna ezt a műfaji keretet, ha nem láttam volna Bogdan Mirică Kutyák (Câini) című filmjét, a kortárs román film egy újabb parádés darabját. Amelyik a Kúthoz minden tekintetben kísértetiesen hasonlatos neowestern.
Talán nem véletlen, hogy a kelet-európai rendezők ezt a műfajt választják, ha az itteni élet viszonyait kívánják ma ábrázolni.
