Kiss Judit Ágnes: Rendszerhiba
„Igazgatók jönnek-mennek, párttitkárok jönnek-mennek, miniszterek jönnek-mennek, de te maradsz. Becsukod a tanterem ajtaját, és azt mondasz az osztálynak, amit akarsz.” Ezzel a mentalitással élte túl nagyanyám a Rákosi-rendszert, anyám a Kádár-korszakot, és ez segített nekem is egy-egy helyzetben a pályán maradni. Mert tanítani jó. Kapcsolatban lenni. Azonnali és őszinte visszajelzést kapni. Látni a gyerekeket nőni, érni. Hatni rájuk. Megismertetni őket a világ egy-egy szeletével, megértetni valamit, amit nem értettek addig. Szeretni őket, és érezni, ahogy szeretnek"
„Most nem azt kívánja tőlünk az oktatási rendszer elsősorban, hogy hazudjunk egy ideológia érdekében. Sokkal rafináltabb módszer bedarálni az emberségünket, gondolkodni képtelen robotokká tenni bennünket, hogy arctalan masszává zúzzuk az egyéneket a nagy iskolagépben. Akik nem kérdeznek. Nem vitatkoznak. Nem kell tekintettel lenni rájuk, a tempójukhoz igazítani a tananyagot. Adott a tanterv, harminc gyerek, negyvenöt perc, tessék átpréselni rajtuk. Mi ez, ha nem oktatási erőszak?” Kiss Judit Ágnes írását a ma megjelent 168 Órában olvashatják.