Demonstrációk napja
„Ez van” – tárja szét színpadiasan a kezét Kunhalmi Ágnes. A házelnök az imént vitette ki az uniós zászlót, amit a szoci képviselő hozott be a terembe.
Kunhalmi persze összekacsint a fotósokkal, akik a karzatról kihajolva fényesre vakuzzák az üres székeket. Ki tudja, hol kószál a törvényhozók többsége, a folyosói csengő már legalább negyven perce berreg, a teremszolgáknak cseng a fülük tőle, azt mondják, a házelnök feküdt rá a nyomógombra, hogy határozatképes legyen a patkó.
„Ez egyelőre a magyar nemzeti parlament” – morog Kövér László, és még szavait takaró bajszát is megigazítja közben, mintha a pimasz szoci azt húzta volna meg az imént. Ám csak csiklandozhatta, mert az elnök nem túlságosan bosszús, még büntetősarcra sem ítélte a szocit, aki, akár egy feleselő tini, párszor még visszaszól, mire Kövér a pulpituson fegyelmezőn ráemeli az ujját. Erre a balos képviselő behúzza a nyakát, közben kuncog a terem fideszes főmájerén.
Úgy látszik, a mai nap a demonstrációké lesz, ám a modernkori obstrukciók, ki-be vonulgatások, pulpitusfoglalások után ki kapná fel a fejét arra, hogy Kónya Péter és Szabó Szabolcs narancssárga Putyin-Orbán pólóban feszít a teremben? De Schifferék piros-kék mellényére is ásít a fideszes karéj, hiába szolidarítanak a vasasokkal. Valószínűleg az ellenzéki spindoktorok téli álmukat alusszák, mert senki sem tud egy épkézláb happeninget összehozni, amitől a patkóban egy iciripiciri kormánypárti felhördülés foganna.
Majd kinn a Kossuth téren a civilek megmutatják, gondolhatják a képviselők.
És valóban, már jönnek ezrével. Kunhalmi majd kiesik a parlamenti ablakon, lengeti a dühös tömeg felé az uniós zászlót. A folyosói pamlagon fideszes kicsihuszárok pucsítanak a felsőházi terem felé, orruk az ablaküveghez ér. Már nem álmosak. Figyelnek. Lent, az oroszlános kapunál rendőrkarokban ringatózik a civil kurázsi.
Ma ennyi tellett.
Pungor András
