Csillag István: Magyarország a 3 M országává válik – Mészárosok Magyar Monarchiája
Lenin a Még egyszer a szakszervezetekről, a jelenlegi helyzetről, Trockij és Buharin elvtárs hibáiról című írásában (LÖM 42. kötet) megismétli a brosúrákban rogyásig idézett szövegét, mely szerint: „A politika a gazdaság koncentrált kifejezése” (271. old.). Látható, hogy milyen semmirekellő vagyok, hiszen Leninnél szó sincs arról, hogy a politika a gazdagságnak lenne a koncentrált megjelenési formája. Hogy mégis szándékosan félreértelmezem Leninnek még a vezér és a papája által is ismert mondását, annak az oka az, hogy hazánkban egy rendes szakmával rendelkező gázszerelő, Mészáros Lőrinc lett a leggazdagabb ember, akinek gazdagsága koncentrálódik a politikában. Mészáros Lőrinc birodalma a sertésteleptől a vasútépítő társaságig, az erőműtől a sportruhavarrodáig, az atomerőmű-kivitelezéstől a szállodaiparig, az újságkiadástól az ingatlanüzletekig tart, folytathatnám az énekelt gyerekversikével: „Tovább is van, mondjam még?”
Hazánk első, rendes szakmával rendelkező gázszerelőjének gazdagsága jelenik meg, tükröződik koncentrált módon abban a politikában, amelyet a csupán az egyszeri mezei jogászságig vitt földije, az Orbán gyerek kezdetben még nem talált szükségesnek fosztóképzővel ellátni, igaz, később, ahogy a vagyonfosztás és a vagyonosztás egyre előrehaladottabb állapotba került, változatos fosztóképzőkkel illetett: illiberálistól a keresztényi demokráciáig. Értem én, hogy a leggazdagabb magyar nem akarta koncentrált gazdagságát a politikában saját szerény, sőt sokszor szerénykedő személyének a megkoronázásával előtérbe állítani, de a mai modern világban már nem kell a gazdagoknak a háttérből politikai marionett-figurákat mozgatniuk.
Nem kell visszanyúlnunk az iszlámot és a saría törvényeit modernizáló perzsa sahig vagy a volt Szovjetunió egyik tagköztársaságának gazdaságát gyermekei között felosztó kazah elnökig, Nurszultan Nazarbajevig. Elég, ha csak az Egyesült Államok elnökére, Donald Trumpra gondolunk, aki nem a leggazdagabb amerikai ugyan, de pestiesen fogalmazva törekszik rá. Ezért tárgyal Moszkvától Szingapúrig, és próbálja a versenytársak lehetőségeit vámokkal, a nemzetközi kereskedelmi szerződések semmibevételével mérsékelni. Én azt várom, hogy végre a rendes kétkezi szakmával rendelkező gázszerelő áll hazánk élére, és végre helyreállítja a szerzés becsületét. Ő nyugodtan és őszintén mondhatná a szemünkbe, kertelés és malasztos, szemforgató hazugságok nélkül, hogy „értetek szerzek, nem ellenetek”. Neki mint rendes kétkezi szakmával rendelkező politikai vezetőnek nem kellene a migráncsok, a Soros-huszárok ellen hadat viselnie. Nem kellene kérnie az autoriter rendszerek világszövetségében harcostársaként megnevezett török elnöktől, hogy Allah velünk is legyen, ne csak vele. Máskor nem kellene Jehova áldását hazahoznia az izraeli miniszterelnöktől, a moszkvai pátriárka fényében fürdő orosz elnökkel együtt nem kellene elmerülnie a Megváltó Krisztus ikonosztázának csillogásában csak azért, hogy ebben a sorozatban elkövetett parasztvakításban háttérben maradjon a Mészáros-birodalom kiépítésének látványa.
Arra számítok, hogy a magyar politika is végre leplezetlenül a gazdagság koncentrált kifejeződése lesz, ahol Mészáros osztja a jogot, az észt, a Mészárosok jogát védi az Alaptörvény olyannyira, hogy talán bele is kerül az Alaptörvénybe, ahogy Fortinbras mondja a Hamlet végén: „E tartományhoz, úgy rémlik, jogom van: / Most alkalom hí föllépnem vele.” Végre tiszta vizet önthetünk a pohárba azzal, ha a gazdagság koncentrált kifejezéseként Magyarország a 3 M országává válik: Mészárosok Magyar Monarchiája.
