Ceglédi Zoltán: Van önök közt orvos?
Két arab fiú ül a szomszéd asztalnál. Franchise kávézó, iható-megfizethető kávékkal, wifivel, laptopbarát asztalokkal. Meg olyan székekkel, amelyeken ülve másfél-két óra után sem érzi azt az ember, hogy A szürke ötven árnyalatának minden segédeszközét tesztelték rajta. Mindez azért fontos, mert errefelé kétféle vendég jár: a magamfajta szabadúszó, aki cikket ír, ezt, itt, meg az egyetemisták, akik itt tanulnak.
Ez a két fiú is. Előttük bőven neonfilcezett jegyzet, anatómiának tűnik, nyitott laptop, rajta valami sejt metszete. Nem értek hozzá, de jó eséllyel orvosnak tanulnak. Magyar egyetemen, angol nyelven, nyilván busás tandíjért. Van egy működő rendszer, logikus felépítmény, kereslet-kínálat. Onnantól, hogy legyen rendes kapucsínó meg sajtos szendvics a pultban, odáig, hogy legyen, aki megmutatja, hogyan kell, mit tudom én, becsövezni egy mellkast. Nem értek hozzá. Ahhoz viszont értek, mert politika, hogy miután kimegyünk az ajtón, felszállunk a villamosra, a jelen közklímában az én fehér bőröm, vöröses szakállam a megmárkázott helyénvalóság, míg ők azzal a barna bőrrel, éjfekete hajjal a százmilliárdos kormányzati kampányban köpült rasszista mocsok célpontjai. Olyan országban, amelynek miniszterelnöke arról üvölt, hogy nem kell a „kevert népesség”.
Ugyanebben az országban a pompás, fehér bőrű lakosság bemegy a sürgősségi osztályra, és fél napig fuldoklik a saját vérében. Kétéves kisfiú átszúrt szemmel egy napot vár az ellátásra. Apád kórházi fertőzéssel jön haza a rutinműtétből, nagymamád a szükségszerű kórházi tüdőgyulladás után sehogy. „Zalában hároméves várólista van fogszabályozásra, Komárom-Esztergom és Nógrád megyében egy-egy fogszabályozó-rendelés működik, a várakozási idő öt év is lehet. Amíg 2013-ban 187 üres fogorvosi praxis volt, mostanra a statisztikából eltüntetett iskolafogászatokkal együtt több mint háromszáz” – írta múlt héten a 168 Óra. És azóta történtek is fontos lépések, a miniszterelnök újabb 112 334 alkalommal ígérte meg, hogy küzd a migránsok ellen.
Itt ez a két fiú, aki orvos akar lenni, Budapesten tölt éveket, pénzt szán a tudásra és a papírra. Lehet, hogy még a migránsozás előtt érkeztek, még olyan országban kezdtek el tanulni, ahol a kormány legfontosabb feladata nem a más bőrszínű emberek elleni hadjárat volt. Fura, mintha mindig velünk lett volna a borzalom, pedig „csak” 2015-ben indították, és tavaly pörgött fel igazán. 2014-ig még a libanoni Daher Pierre is a Fidesz-frakció tagja volt. De 2015-ben feloszlatták az edelényi szervezetét, és nem kérte újbóli felvételét. A Pierre.Fidesz.hu üresen ásít, kigyomlálva.
Itt ez a két fiú, akik félig már meglennének. Egy országban, ahol nincs elég orvos, és még kevesebb lesz, mert az egyetemek bezárulnak a zöm előtt, a maradék sem marad, elmegy. Itt ez a két fiú, és rögtön kétszáz hely, ahol szükség lenne rájuk. Csak be kéne fejezni a xenofób kormányzati kampányt, és nem tercelni hozzá ellenzéki oldalról sem. Mert bizony az ukrán és a mongol munkaerő is jogos igényt elégít ki. Ugyanez az ellenzék nem merte egységesen leszavazni a „családvédelmi” hazugságot sem, pedig nem attól lesz több orvos, ápolónő, kőműves, felszolgáló és tanár, hogy a negyedik gyerekre gazdagék kupont kapnak a hétszemélyes autóhoz.
Magyarországon az elmúlt időszakban két terroristát kaptak el. Az egyik echte magyar, a körúti robbantó. Kínosan kerüli mindenki a kérdést, hogy volt-e köze az orosz titkosszolgálathoz, pont a migránsokról szóló népszavazás hetében. A másik Hasszán F., akit a reptéren tartóztattak le, a belga titkosszolgálat jelzése alapján. Üzenjük Brüsszelnek: köszi. Egyiket sem a kerítés fogta meg. Egyiket sem hatotta meg a sorosozós plakáterdő. Sem Magyarország biztonságát, sem a fejlődését nem szolgálja a bezárkózás. Nyitottabb országra, nyitottabb társadalomra van szükségünk.
Kezdésnek próbáljuk belföldön tartani ezt a két leendő orvost. Egye fene, odaadjuk értük Kovács Ákos Dalcsináló Urat. Közpénzes pózerjobber marad elég. / Ceglédi Zoltán
