Ceglédi Zoltán: A Fidesz nem csak a migránsozásból él
Vannak önfelmentő tételei a mindenkori ellenzéknek. Ezek egy része a bayeri lumpenprolizást tükrözve a birkanépezés, ilyenekamagyarokozás, de van más is.
Annak beismerése, hogy a Fidesznek migránsügyben igaza van, és csak az a baj, hogy az emberek nem tudják, hogy mennyire egyetért az ellenzék a Fidesszel, hiszen akkor… az ellenzékre szavaznának? A túrót.
Nem mellesleg a NER ennél sokkal komplexebb, legyőzése a megértése nélkül elképzelhetetlen.
Miután Bajnai Gordon nagyrészt rendbe rakta a poszt-Őszöd-gazdaságot, a Fidesz kormányzása elején még behúzott pár megszorító intézkedést, szigorú egyenleget állított be, amihez megkapta ugyanazt a segítséget az időközben talpra álló világgazdaságtól, amit a 2004–2006 közötti szocialisták. Rengeteg pénzt éget el, illetve visz haza a Fidesz, de attól még az a nem alaptalan konszenzus a közvéleményben, hogy a magyar gazdaság stabil, nem fenyeget államcsőd, a kormány a helyén van. Idős ellenzéki közgazdászok már 2012-re összeomlást jósoltak, még az IMF-hitel visszautasítását jelölve meg a végső csapásként; minden, azóta született költségvetésnél is elmondták, hogy na, itt a vége. Nem lett, és minden elbukott prófécia a Fideszt erősítette.
A kormánypárt tényleg ad egyes társadalmi csoportoknak. Ez is fontos, legyen bázisa a politikai közösségemnek. Ha ma például három gyereked van, akkor igen magas fizetés mellett sem igazán fizetsz adót – az ellentételezés nélküli progresszív közteherviselés ellenzéki ígérete ezeket a szereplőket automatikusan a Fideszhez küldi. Plusz csok. De azt is tudom, hogy a mai ellenzék kormányra kerülve első lépésként a házi Vámosi-Nagy házioltárra tenné tőrrel átdöfött számlakönyvemet sok társaméhoz hasonlóan, mondván, töröljünk el katát, evát, ekhót, kivát, minden olyan adófajtát, ami tudomásul veszi, hogy nem mindenki az Új Barázdát Szánt az Eke téeszcsé alkalmazottja, hanem másféle módon dolgozik (ezt a cikket például hajnali kettőkor írom a saját gépemen, a saját asztalomon, az albérletemben). Nekünk odakínálná, hogy vegyünk kamu számlákat havonta három új íróasztalról, vagy menjünk tönkre.
A nálunk hagyott pénz pedig lehetővé teszi, hogy egyre több ügyben kerüljük meg az állami egészségügyet. Tb-finanszírozás már tizenöt éve nem járt a számban, a fogaimat saját pénzből óvom, de hovatovább mindent, ami nem igényel állami kórházat.
Ez a ciklus jó eséllyel arról fog szólni, hogy a Fidesz felépít(tet) egy komplett alternatív magánklinikai ellátórendszert, ahol azok gyógyulnak, akik meg tudják venni az ellátást.
És ez nem drágább metódus, mint az átlagos hálapénzezés – hej, ha Kökény Mihály és a többi szocialista nem bizonygatta volna, hogy utólag helye van a korrupciónak is az egészségügyben.
A szegényebb rétegekben pedig, ahol a hagyományos bázisa lenne a baloldalnak, egyfelől a foglyul ejtés (közmunka, közigazgatás, közoktatás) működik, helyben felülírhatatlan állami kényszerítő erők és komisszárok, másrészt meg az ügyesen kitapasztalt húzd meg, ereszd meg.
A problémás és ambiciózus menjen csak külföldre, onnan csak kínkeservesen szavaz vissza ellenünk, a maradók pedig csőben haladnak, minimálisra csökkentve a társadalmi mobilitás reményét, de megadva a létfenntartás esélyét. Nem lát mást, nem tud mást, nem is szavazhat másra.
Orbán Viktor mindeközben folyamatosan szervezi a nemzetközi euroszkeptikus szövetségesi rendszerét. Vele szemben az EU-ban alkalmi koalíciók vagy egyéni szereplők lépnek fel, míg ő napról napra növeli a hozzá lojális országok és politikusok számát. Eljöhet az a fura helyzet, amikor a Magyarországról, az orbánizmus elől menekülők tőlünk nyugatabbra letelepedve egyszer csak egy „új Magyarországon” találják magukat, amennyiben ott is győz ez a speciális szélsőjobboldali politika.
Ha valaki le akarja majd váltani a Fideszt (tehát nem megvásárolt álellenzéki), annak minimum ezekkel a jellemzőkkel tisztában kell lennie, és ezeket opponáló politikával fellépni. Higgyem el róla, hogy tudja vezetni Magyarországot, és nem billeg többé úgy a csónak, mint a tíz százalék fölötti hiány és a ciklus közben cserélgetett miniszterelnökök idején. Legyen vége az arrogáns dogmatizmusnak, amit a nyolcvanas évek reformkommunistái erőltetnek a fogyó-öregedő baloldalra, kizárólag az asztal közepére csapott megszorításokkal, ahol „gazdag” és a legmagasabb kulccsal adózik egy egyszemélyes kft. tulajdonosa is, de megússza a milliárdos privatizátor. Ahol a vidéki családi ház adóztatandó vagyon, de a cégre íratott szaunás budai villa nem.
Aki kormányváltást akar, az vagy a vegyes finanszírozású, magántőkét is bevonó egészségügybe álljon bele, akárhogy tüntet is ellene mind a három négykás, vagy kötelezze el magát a skandináv típusú állami egészségügy mellett – mindenesetre a mainál mindkettőben jobb az ellátás, jobban keresnek az egészségügyben dolgozók, és börtönbe zárják őket, ha hálapénzt fogadnak el.
Kell mondani valamit arról is, hogy az alapjövedelem hazugsága helyett miként segítene a legszegényebbeken. Szedje össze és tájékoztassa Európa híveit is, mert ma, amikor feláll egy EP-képviselő Magyarországot kritizálni, már annak is örülni kell, ha nem Bukarestet mond – így könnyen kamuzza át magát rajta a Fidesz.
Végül pedig, igen, ott a migránsozás is. Érdemes tudomásul venni: bármennyit bizonygatja egy MSZP-s vagy LMP-s a Fidesz szavazójának, hogy ő mennyire egyetért Orbánnal a migránsokat illetően, a Fidesz szavazója ennek örülhet akár, de ettől még a Fidesz szavazója marad. Itt is gyökeresen mást kéne mondani.
Hallottak például már a kvóták ötletéről?
