Buják Attila: Kapuzárási pánik
Amikor Olaszországban kitört a pánik, amikor érthetetlen okból haldokolni kezdtek az emberek, amikor ritkulni kezdett a levegő, s egyre fenyegetőbbek lettek a Magyarországra átcsorgó hírek, a NER vezetői összedugták a fejüket, és megállapították, ebből tényleg baj lesz. Amikor kiürültek a zajos futballpályák, amikor becsukta aranykapuit a nemzetközi szórakoztatóipar, amikor újra vasfüggöny zárta le az osztrák határt, amikor New Yorkban ritkulni kezdtek a repülőjáratok, amikor szokatlanul tágasak lettek a nemzetközi légifolyosók, amikor a kamionok alig vételeztek holnapra üzemanyagot, amikor az iskolák bezártak, amikor a szállodák kiürültek, a NER vezetői összeültek, hogy felállítsák az Operatív Törzset. Amikor mozgósították a haderőt, amikor hadügyi igazgatás alá vonták a stratégiai fontosságú cégeket, amikor vontatottan tesztelni kezdték a lehetséges fertőzötteket, amikor bezártak a kocsmák és a bárok, már egyértelmű volt: Közép-Európa egén fekete felhők gyülekeznek.
Bátortalanul többen le-leírták (nem értjük, miből is gondolják), többé semmi sem lesz olyan, mint régen. Egy korszak véget ért. Mások célratörőbben fogalmaznak: a járvány s főleg a járvány vége mindennél átfogóbb, mindent maga alá gyűrő politikai változás kezdete.
Nem pauza, nem apró bicsaklás, nem cigarettaszünet, ami után a verkli megy tovább. Nem egyéves halasztás, amely után megtartják a foci Eb-t, a nyári olimpiát, amelyre Tokió mindig készen áll. Nem lesz több rezsiharc, menekültválság, cigányozás, taolé, önkormányzati krumpli, Erzsébet-utalvány, Bayer-show, évértékelő, Egyenes beszéd, zaklatás, a színházakban igazgatóváltás. Nem, mert az idő kapui lassan bezárulnak. A rendszer ürült ki, felélte húsát, vérét, nagyon is véges tartalékait. Az uniós pénzeső ritkásan csepeg, előbb-utóbb eláll. Valami más jön ezután.
Elődeink életdimenziói zártabbak voltak. A gyorsulás jele, hogy mi egy nemzedéken belül élünk meg számos korszakos változást. Így jutottunk a kádári konszolidációtól a rendszerváltáson, majd annak vesztén át a NER aranyhídjáig. És most a kapuzárási pánikig. Félreértés ne essék, nem arról értekezünk, hogy mi (vagy ki) jön Orbán után. Maga a vezénylő tábornok, az Operatív Törzs feje maradhat s el is bukhat. Kádár János is vastagon benne volt a legmélyebb Rákosi-korban. Sztálinnál kezdte az ipart, Gorbacsovnál végezte. Nem arra gondolunk, hogy kormányváltás, politikai válság, éhséglázadás veri szét Orbán rendszerét. Előfordulhat persze ilyesmi is. A gödör ennél jóval mélyebb. Érzi maga a kedves vezető is, különben nem szórna ki ennyi pénzt. A változás olyan léptékű, mint az egykori fekete csütörtök (1929. október 24.), amikor a tőzsdék bedőlése verte szét a húszas évek dzsesszkorszakának aranykeretét. Hogy az végül is hova vezetett, láttuk.
A bajuszos kamionost nézem, ahogy az ablakon áthajolva mondja: ezt a mostani fuvart leveri, de holnaptól nincs munkája. Vége. Talán a kocsit is eladja. Leállt az ipar, megszűnt a szállítás, az életet adó mozgás. A bajuszos nincs ehhez hozzászokva. Magyarországon tízezrekre rúgnak a mikrovállalkozások, amelyek biztosítókötél nélkül, minden tartalékot nélkülözve küszködnek hónapról hónapra. Magyarország nincs hozzászoktatva a húszszázalékos munkanélküliséghez. A privatizáció korszakának csúcsán ez az arány nem haladta meg a tizenkét százalékot. A szolgáltató szektor két napon belül elbukik. Zárnak a romkocsmák, a női fodrászok, minidiszkontok, utcára kerülnek a fürge pizzafutárok. Nem jelentéktelen mellékkörülmény, hogy Nyugatról tízezerszám térhetnek haza a bolyongó magyar vándorok. És ma még nem is sejtjük, milyen mélységekig veri szét a válság életünk kereteit. Hogy milyen kínos, évekig nyúló folyamat lesz a bizonytalan újraindulás. Az unió vezetői érzik a veszélyt, különben nem oldották volna fel egy szóra a háromszázalékos hiánycélt.
Amikor Olaszországban kitört a pánik, s Európában ritkult a levegő, a jelenlegi politikai garnitúra már tudta, a jövő nem tervezhető. Új zenészek, új dalok jönnek. A karanténok csöndje egyszer felhasad, sápadt emberek lépnek a fényre. Először csodálkoznak. Aztán lassan elindulnak.
