Böcskei Balázs: Politika morális határok nélkül
Nem szerencsés egy írást szabadkozással kezdeni, de talán megbocsátják a 168 Óra olvasói, ha Lánczi Andrást idézem. A politikai filozófus a Kommentár című folyóiratban a következőket írja: „A gondolkodás mindig ítéletalkotás. (…) Megítélni annyi, mint megérteni. (…) Minden kultúra alapkérdése, hogy miként szervezi meg az alapvető kérdésekre adott válaszokat: mekkora helyet hagy a hitnek és mekkorát a racionalitásnak.” További alapkérdése a kultúrának azonban az is – tehetjük hozzá –, hogy mekkora helyet adunk át vagy hagyunk meg a morálnak. Mert gondolkodni, akárcsak cselekedni annyi, mint a (morális) ítéletalkotás révén határokat húzni. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy több ismert közéleti-kulturális szereplő mellett Zagyva György Gyula és Pörzse Sándor is feltűntek abban a videóban, amelybe Gulyás Márton újabb kezdeményezését – rosszallóan szólva politikai termékét – csomagolta.
Köztudott, hogy Gulyás a választási rendszer – jelentős – reformjának kikényszerítésére vállalkozik, és a választási kampány megkezdésével párhuzamosan erre kéri a – némelyiket elnézve lélegeztető gépen lévő – baloldali-liberális pártokat is. Az alábbiakban eltekintek attól a problémától, vajon célszerű-e egy kampányidőszak elején egyetlen ügyet kiemelve, minden egyebet háttérbe szorítva depolitizálni a politikai teret, és attól is, hogy még mindig van esélye a Jobbikon kívüli ellenzéknek a kormányváltására, igen, még ebben a választási rendszerben is. Annak a félelemnek sem kívánok teret engedni, hogy mit „üzenne” a választóknak, ha a kezdeményezés sikertelen, és a választási kampány éppen a választási rendszer kapcsán megélt traumahangulatban kezdődik. Merthogy az egyre aktívabb civilek kudarcai ma már az ellenzéki politizálásé is, az összképet illetően ezek egyre kevésbé válnak el az ellenzék kudarcaitól.
Könnyen el lehet azt fogadni, hogy (politikai) énünknek határokra van szüksége: ha nincs határ, nem tudom megmondani, ki és mi a jó és a rossz, a barát vagy az ellenség, a bűn és a hiba. Ám 2010 után általánossá lett a határok feloldódása. A kormányzópártnak és az államot foglyul ejtő tevékenységének nyomán nehéz meghúzni a kollaboráció határát, és így nehéz választ adni sok egyéb mellett például arra, hogy a G-nap után lehet-e Simicska Lajos politikai és gazdasági normáira szövetségi politikát építeni. A káosz és a normazavar megteremtése az orbánista-habonyista politika kulcsa. Ügyről ügyre más és más társadalmi koalíciót teremt. Nincsenek egyértelmű határok, a költővel élve: minden egész széttörött. Ilyen normazavar közepette olyan honfitársakkal együtt „politizálni”, mint Zagyva, a morális rend további rombolása.Ismerős (ellen)érv lehet, hogy ügyek mentén lehet együttműködni, hiszen vannak közös alapok. Ez jelen esetben tévedés. A közös alap nem a választási rendszer kritikája, hanem az, hogy bár a vitapartneremmel sok – vagy éppen a konkrét – kérdésben esetleg nem értek egyet, de vallása, etnikai származása alapján, szexuális vagy egyéb hovatartozása folytán nem tekintem őt nálamnál vagy közösségemnél kevesebbnek. Ugyanazok a vele született jogok járnak neki attól függetlenül, hogy cigány, zsidó vagy meleg. Azaz és egyszerűbben: vitapartneremet eltérő gondolkodása vagy vélt tévedése ellenére morális (emberi) integritásában nem kérdőjelezem meg.
Zagyva „életműve” pont ennek ellenkezőjére épül. Ilyen volt a radikális jobboldali „skinyómozgalomban”, országgyűlési képviselőként és „politikai gondolkodóként” is, és ilyen ma is. Csak a helyhiány miatt nem idézek a végeláthatatlan mennyiségű, az emberi jogi normák univerzalizmusát tagadó mondatai közül. Pörzse kapcsán is javasolható egy YouTube-áttekintés arról, ahogyan a gárdistamellényes jobbikos képviselő a cigánykérdést „kezeli” és értelmezi anno az Országgyűlésben. Azokból kiderül, nincs meg a közös (morális) alap. Félreértés ne essék: Zagyváékkal közös a haza, de nem közös a szív. Esetükben nem „a” jobbikos beszél – sokféle jobbikos van –, hanem konkrét személyek. Ők és a normarendszerük, ami pontosan az, ami ellen általában Gulyás is küzd.
Gulyás célja Zagyva szerepeltetésével minden bizonnyal az lehetett, hogy kezdeményezése olyan hálózatokba is eljusson, ahol Zagyva az úr, a példa, a médium. Ám Zagyva szerepeltetésével az erkölcsi határok szigorú kijelölésének megtartó ereje helyett politikai sales managerként járt el. Az ilyen „együttműködés” következménye a káosz, az ellenzéki morál gyengítése, a másik tiszteletének relativizálása – minden jó szándéka ellenére. A határnélküliség politikája pedig a gondolkodás és a cselekvés ellehetetlenítése. A politika a morális határok kijelölésével kezdődik, majd ezen határok megerősítésével folytatódik.
Nehéz, de egy rezsimváltó kevesebbel nem érheti be. A moralizáláson túli morál a rezsimváltó erő.
