Szentpéteri Nagy Richard: A káosz ünneplése
Ha az emberi történelmet az emberi szándék írja, akkor e lap megjelenésének napján már új elnöke van az Egyesült Államoknak. Éppen ideje volt. Utólag éppenséggel elég nehéz elképzelni, hogy miként is történhetett, hogyan is jöhetett létre az az elnökség, amely most véget ért. Méghozzá szánalmas, dicstelen véget, méltót a korszakhoz és a távozott államfőhöz.
Hogy e távozást ekként látjuk, nem lehet meglepő. A leköszönő adminisztráció és utolsó napjai aligha érdemelnek ennél lényegesen kedvezőbb elbírálást. Mivel pedig az elnökválasztás eredményének kongresszusi határozatba foglalt elfogadását ez év január hatodikán a leköszönő elnök felelőtlen felszólítására rendbontók zavarták meg (átmenetileg), s ezt a világ televíziói egyenesben közvetítették, láthatta, aki akarta, és volt szeme a látásra, hogy a politikai butaság, szűklátókörűség és korlátoltság éppúgy jellemző volt e gyászos történésekre, mint a korszak egészére, amely most véget ért.
Az események megítélését persze színesítheti, hogy honnan, milyen szögből, milyen politikai szimpátiák mentén, milyen ideológiai alapon állva szemléljük a világot, de olyan szemlélet, amelyet a magyar közmédia és a kormányhű pártsajtó képviselt, valójában nem létezik, és mégis képviselve van (rosszul).
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.
Velük szemben a magyar közszolgálati televízió egyenesen az új elnöknek és környezetének tulajdonította a január hatodikai események ódiumát, a törvényhozás megtámadásának felelősségét, a bizonytalanság légkörének kialakítását („káoszt hozott Biden elnöksége”), és persze a választások elcsalásának nyilvánvaló képtelenségét is.
Arra a kérdésre, hogy a magyar kormánymédia miért állítja, sulykolja, sőt szuggerálja ma is azt, ami nyilvánvalóan ellentétes az igazsággal, azt kell válaszolnunk, hogy azért, mert a magyar hatalomgépezet ezt a magatartást látja a magyar miniszterelnök érdekében állónak.
Mármost hogy miért állna érdekében a magyar kormányfőnek az amerikai események egyértelmű igazságainak eltagadása, az messzire vezető összefüggések felé mutat, és egyszer majd kitérhetünk rájuk, de itt azt a problémát láttatnánk élesebben, hogy a közpénzmilliárdokat felhasználó magyar közmédia a tengerentúli eseményeket olyan (téves) felfogásban tárgyalja, amely megfelel a magyar miniszterelnök (vélt) érdekeinek. Így aztán a magyar közmédia nem a hiteles tájékoztatást, azaz a közönség tájékoztatását, vagyis mindannyiunk érdekét szolgálja, hanem egyetlen emberét.
Világos, hogy ez a tevékenység aligha érdemel évi százmilliárd forintot (nem szólva a többi kormányorgánum költségeiről), hiszen ennyi pénzt egy hitelesen tájékoztató médium sem érdemelne meg, nemhogy egy hazug. A hazugság persze a legtöbb esetben nehezen érhető tetten, hiszen a nemzetközi élet eseményei bonyolult viszonyrendszerben állnak egymással, de a lakájsajtó e bonyolult összefüggéseknek is megtalálja azt a sarokpontját, amelynek bemutatásával a magyar közmédia egyetlen valamennyire is figyelembe vett nézője, a miniszterelnök elégedett lehet. Ilyenformán a közsajtónak voltaképpen egyetlen személy a célközönsége, és az egész hatalmas médiabirodalom – sőt az azon túli propagandavilág is – ezért az egy emberért tartatik fenn.
Hogy a magyar miniszterelnök kicsinyes és személyes politikai érdekeinek szemérmetlen és gátlástalan kiszolgálása miként nevezhető akárcsak áttételesen is közszolgálati feladatnak, és a tömegtájékoztatás lezüllesztésének ez az extremitásig fokozott mértéke hogyan tekinthető akárcsak részlegesen is elfogadhatónak, azzal ne terheljük e lapot, de arra a tényre azért majd kell vetnünk egy pillantást, hogy a bideni politika hiteltelenítése miért lehet magyar miniszterelnöki érdek.
E kérdés annál is érdekesebb, mert a látszólag összetett probléma valójában kőegyszerű hatalmi logikát fed el. Az azonban nem kétséges, hogy az említett magyar miniszterelnöki érdek nem párhuzamos, hanem ellentétes a magyar érdekkel. Lesz hát miről értekeznünk – ha az emberi történelmet az emberi szándék írja – e történelmi korszakváltás várható fejleményeinek majdani taglalása során.
Megjelent a 168 Óra hetilap 2021. január 21-i számában.
