Udvari bolondságok udvar nélkül

drMáriás Süt a nap! című kiállításának megnyitóján rengetegen voltak. Kétbusznyi embert küldött a CÖF, kommentálta a nagy érdeklődést Fábry Sándor, aki a képzőművész magyar és külföldi politikusokról, celebekről és bűnözőkről készült képeihez írt groteszk szövegeket az ETűdÖk rÓKafŰréSZre és fRÖccsÖNtÖTT SzarKáRA című kötetbe.

A könyv egészen friss, így a közelmúlt közéleti történéseire is reagál a maga módján. Szálasi Ferenc fagylalttal kínálja a CEU-s tüntetőket, Soros György vért szív a Magyar Nemzeti Parkban, Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodik, Lázár János Mártélyon piruettezik, miközben piros hó esik, Rogán Yoda Antal megvédi a Jó kormányát a Sötét Erő hatalmától. Tarlós István mobilgátról álmodozik, Németh Szilárd tündérként pukedlizik a cirkuszban, Áder János magányos kedvessége pedig, hogy megmossa négy másik Áder János lábát. Az ellenzék sem tétlenkedik, Molnár Gyula meghódítja a Marsot, Gyurcsány Ferenc migránsokat keres Leszbosz partjainál, Vona Gábor hegedül a háztetőn, Simicska Lajos visszavág, Botka László pedig megnyeri a választásokat. (Majd ha elindul… – írja hozzá Fábry.) Orbán Viktor is feltűnik, a Trianont sirató képéhez ezt írta Fábry Sándor: „Kérdés: Viktor úr, maga tényleg mindenhez ért? Válasz: Mindenhez is!”

A kötet címlapján Mészáros Lőrinc egy aranyrudakat a szájában tartó szarkával. A szereplők, modellek többségét különböző korban alkotó festők műtermében ábrázolja drMáriás, így például Göncz Árpád portréja Rippl-Rónai kukoricás korszakának stílusában készült, Torgyán József Lautrec műtermében mulatozik, Rákosi pedig Modigliani műtermében fekszik meztelenül a vörös pamlagon.

A győri kiállításnak csak egy része a kötetben megjelent képsor. drMáriás szerint a győrihez hasonló lírai, festészeti tárlata még nem volt. Valamelyest összefoglaló kiállítás is ez, noha arra is törekedett a kurátor szerepét a festő közreműködésével vállaló Grászli Bernadett múzeumigazgató, hogy friss vagy eddig kevésszer látott képek kerüljenek a falakra.

Minden tematikus terem alkotásaiban, szinte valamennyi témában és ábrázolásban ott van az abszurd, a groteszk, az ironikus látásmód, amely nem keverhető össze a cinikussal, nem mintha ahhoz egy művésznek nem volna elvitathatatlan joga. drMáriás festményein dráma, szorongás és bizonytalanság is van. Korai képének „csipkehúsú” figurái, a „kivágatemberek” a mélysötétből tűnnek elő magányosan, törékenyen, kiszolgáltatottan, szorongón. Közülük talán a legdrámaibb a rendszerváltás évében készült Önszaggató, amely az univerzumban önként vagy kényszerből részekre szakadt ember újraépítésének az esélyeit, a teljességet keresi.

drMáriás tárlatát mégis valamiféle derű, napsütés kíséri végig. Rockenbauer Zoltán szerint ennek a festő ironikus jókedve az oka, amit „a borúra derű” optimizmusával lehetne összefoglalni. / Hajba Ferenc