Szabad a pálya

1928-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felkérésére készítette el Hültl Dezső a Kossuth térre építendő házak egységes homlokzattervét. Az volt a cél, hogy mind a déli, mind az északi oldalon megépítendő, a Parlamenthez méltó, középületszerű létesítmények egységes képet nyújtsanak. A két világháború között azonban két telek üresen maradt, ott leálltak a beruházások, és csak az ötvenes években került szóba a továbbépítés. Sokan emlékeznek nyilván a déli oldalra felhúzott kortárs, modern METESZ-székházra, amely sok vitát váltott ki, elsősorban azért, mert a historizáló építészet hívei rossz szemmel nézték a tér valóban egységes arculatának egy modern elemmel való megtörését. A székház egyébként magas építészeti színvonalat képviselt, belső tereiben pedig igen nívós képzőművészeti alkotások voltak. Az alatta húzódó metróvonal azonban megpecsételte a jövőjét, statikailag az épület nem bírta a terhelést, így felújítása vagy átépítése elkerülhetetlen volt.

2016–17-ben, a részleges bontáskor azután egyértelművé vált, hogy egy teljesen új épületet kell a helyére húzni, mert a metró okozta rezgéseken kívül a pincét rendszeresen elöntő talajvíz is végzetesen megrongálta a vasbeton tartószerkezeteket. Minden bizonnyal sokan hüledezve fogadták az épülő ház látványát, amikor az sima betonfalakkal magasodott eléjük, elképzelni sem tudták, hogy ebből a tér építészeti stílusához igazodó homlokzat lesz valaha. Pedig az lett. Historizáló külső, mögötte pedig egy modern irodaház, ahová most az Országgyűlés hivatalának részlegei költöznek be. A külső szem számára rejtve marad még egy másik építészeti bravúr, a Szabad György irodaházat a Parlamenttel összekötő gyalogosalagút. A két ház közötti átjárás így nem terheli magát a Kossuth teret.

A Steindl néven futó, az egész teret megújítani szándékozó program lényeges része volt, hogy ezt az irodaházat az eredeti, vagyis a Hültl-féle homlokzattal kell ellátni, hogy a mellette álló korabeli épület külsejével azonos, annak szinte folytatása legyen. A baj csak az volt, hogy amíg a régi épületben a homlokzati kövek maguk is tartófalakat képeznek, addig az új vasbeton falakra ezekhez hasonló tömegű elemeket nem lehet felhelyezni, mert összsúlyukat az egyszerűen nem tudta volna megtartani. Ráadásul amíg a régi lágy mészkőből, addig az új homlokzat kemény süttőiből készült, hiszen ez utóbbi időtállóbb és a már említett előnyös hőtulajdonságokkal rendelkezik, azaz a legnagyobb nyári melegben sem tárolja a hőt, ami ekkora felület esetén igen számottevő lehet. Ekkor született meg a gondolat, hogy a mészkőtömböket belülről kivájják, így kívülről lényegében egy könnyített héjszerkezetet kellett felerősíteni a ház valódi falaira.

Ha alaposan szemügyre vesszük, apró eltéréseket fel lehet fedezni a két homlokzat között, és a kétféle kő színe is egészen más, de a nagy kép azt mutatja, mintha egyetlen hatalmas épület lenne.

Izgalmas lehet ide belépni, az ember egy historizáló környezetből hirtelen a 21. század modern irodabelsőjében találja magát, ahol az aula végén hatalmas élő zöldfal fogadja, a lépcsőházba pedig fentről a passzázson át természetes fény érkezik. / erpé