Simicska forduljon pszichiáterhez!



 A korábban független Figyelőt ma már csak kormányközeli lapként emlegetik.

Csak ha baloldali sajtót olvas, akkor néz ki így a helyzet. Részükről ez hitelrontás, még az esélyt sem adják meg az új főszerkesztőnek és a munkatársaknak. Ráadásul politikailag motivált interpretáció, amivel megpróbálják minél rosszabb színben feltüntetni a lapot. De az olvasóink felvilágosultak, majd eldöntik, így van-e.

 Úgy tűnik, több más orgánum után a Figyelőt is bedarálja a Fidesz.

Szó sincs erről.

 Schmidt Mária az új tulajdonos.

A lap akkor sem lett kormányszócső.

 Ön a főszerkesztő, vállaltan jobboldali politológus, a Századvég vezetője, nem mellesleg Habony Árpád és Arthur Finkelstein üzlettársa.

Önöknél pedig Lakner Zoltán a főszerkesztő-helyettes. Akkor az MSZP lapja lettek? Amikor Gál J. Zoltán egykori kormányszóvivő a Vasárnapi Hírek főszerkesztője volt, sehol nem olvastam, hogy az MSZP betette volna a laphoz a szőrös mancsát. Kizárólag a munka minősít, minden egyéb csak politikai csata, amit nem kívánok megvívni.

 A január 26-án kinevezett szerkesztőbizottsági tagok – ön mellett L. Simon László korábbi államtitkár és Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója – igazán nem a függetlenséget jelképezték.

A szerkesztőbizottságnak nem a lap irányítása volt a feladata, hanem a külső szerkezeti megújítás. A munka elvégzése után fel is oszlott. Tagjai – engem kivéve – az újságírókkal még csak nem is találkoztak, senkinek semmilyen utasítást nem adtak.

 L. Simon László úgy nyilatkozott: nem akar független lapot csinálni.

Én sem hiszek abban, hogy egyesek a tények fölött lebegve, mindentől függetlenül tudnak újságot írni vagy politikát csinálni. Az ember nem képes eltávolítani magát saját értékrendjétől, előítéleteitől. Velem is előítéletesek voltak a már emlegetett baloldali orgánumok, amelyek előre tudták, milyen lapot készítünk majd.

 Ön írta: a lap „nemzeti érdekből, a magyar emberek, fogyasztók, családok, vállalkozások érdekei alapján szemléli a világot”. Ez a Figyelő új politikai értékrendje?

Minden tény vagy kérdés mögött, amit egy újságíró használ vagy feltesz, valamilyen világkép áll. Ettől nem akarjuk magunkat függetleníteni. Minek bujkálna az ember?

 Hogyan lett önből főszerkesztő?

Szerkesztek egy széles körben látogatott blogot, innen jöhetett a tulajdonos ötlete. Megtiszteltetés volt a felkérés. De én nem újságíróként tekintek magamra, sokkal inkább menedzserként, aki a lapot újrapozicionálja.

 Miért kellene?

Legyünk őszinték, a Figyelő megkopott, elhanyagolt brand volt.

 Szeriőz, mértékadó, kis példányszámú, de viszonylag sokat idézett lap volt.

Olvasóinak jelentős részét elveszítette.

 Ahogy szinte a teljes nyomtatott sajtó.

De az arányok jóval rosszabbak voltak, mint a többi lap esetében, és csődbe is ment. Ráadásul be tudott törni a piacra egy új gazdasági havilap, ami gyorsan lekörözte a Figyelőt. A nyomtatott sajtó minden híresztelés ellenére nem halott, presztízsújságokra igenis szükség van.

 A lap számos meghatározó újságírója mondott fel a váltás miatt. Cenzúrától, politikai nyomástól tartottak.

A baloldal helyezte nyomás alá ezeket az újságírókat. Sokuknak esze ágában nem volt elmenni, de saját táboruk egyszerűen kiszekálta és belehajszolta őket ebbe a rossz döntésbe. Én is átéltem hasonlót, amikor a blogomat indítottam. Hívtam baloldali újságírókat, publicistákat is. Volt, aki elkezdett blogolni, aztán pár hét után őszintén elmondta, azért nem vállalja, mert a kollégái megfenyegették, hogy többé nem állnak vele szóba. A Figyelőtől távozó újságírókat is elképesztő fundamentalista módon robbantották ki a szerkesztőségből.

 Végül hányan távoztak?

Nagyjából a szerkesztőség fele maradt, fele távozott.

 Ennyi embert kirobbantottak volna?

Nehéz időszak volt, emberileg is. De ezt a szekértábor-mentalitást nem a Figyelő új tulajdonosa és nem én hoztam be a lapba.

 Lambert Gábor korábbi főszerkesztő a szerkesztőbizottság érkezésekor úgy nyilatkozott: „A távozásom oka nem feltétlenül a politikai nyomás, hanem az, hogy én ahhoz szoktam hozzá, hogy főszerkesztőként én szabom meg a Figyelő, egy független gazdasági hetilap irányvonalát. Mostantól ez az új grémium feladata lesz, de én nem látom benne a helyemet.” Ezzel azt is mondta: már nem független a lap.

Nem lenne etikus reagálnom erre.

 Miért?

Mert nem a nyilvánosságra tartozik.

 Az jelent meg a sajtóban, hogy a lap december 15-i számából a tulajdonos kérésére kivették Jandó Zoltán Atomrali című, a miniszterelnök rokonságáról is kínos információkat tartalmazó cikkét, ami később csak az újságírók határozott fellépésének köszönhetően jelenhetett meg.

Február óta vagyok a Figyelőnél, erről az ügyről nem tudok nyilatkozni. Az említett újságíróval még csak nem is találkoztam.

 A kétoldalas kormányzati hirdetést viszont biztos látta.

Megint a kormányzati befolyásra céloz? A Népszavában is van, sőt az Indexen is. Ha az minősít egy lapot, hogy megjelenik benne állami hirdetés, akkor tényleg nagy bajban vagyunk. Megjegyzem: a Figyelőben egy éve is szerepeltek kormányzati hirdetések, de ezzel akkor senkinek nem volt problémája.

 Hét-nyolcezer példányban fogy a lap. Szeretné növelni?

Persze. Nagyságrendi növekedést tervezünk.

 Az mekkora?

A politikában azt tanultam, hogy soha nem szabad számokat mondani.

 Tartalmilag mi változott?

Korábban a lap egy szűk gazdasági elitnek szóló technokrata újság volt. Csakhogy a világot ma már kizárólag gazdasági aspektusból megérteni nem lehet, hiszen a gazdaság szorosan kapcsolódik a politikához és a kultúrához. Szélesebbre húztuk a tematikát, olvashatóbb lett a lap.

 A Figyelő egyik behozhatatlan előnye az oknyomozás, a rengeteg személyes kapcsolatra, háttér-információra épülő exkluzív anyag volt. Ezt nehéz lesz pótolni.

Pedig a jövőben is így lesz. A lap nem veszíti el, inkább erősíti exkluzivitását.

 Több kormányzati háttér-információt kapnak majd?

Többet szerzünk. Ezen a téren a pozíciónk erősödött. Olyan embereket szólaltatunk majd meg, akiket más nem.

 Hogy sikerült Hernádi Zsolt Mol-vezért rávenni egy interjúra?

A Figyelőben nyilatkozni presztízs.

 Akad pár magas presztízsű hely, ott mégsem szólal meg.

Az üzleti életben a Figyelő a legmagasabb presztízsű lap. Megtisztelő volt számunkra a lehetőség.

 Horvátországi ügyeiről nem kérdezték Hernádit.

De igen, kérdeztük például, hogy hol tart ma az Ina-ügy.

 Egyetlen kérdés. Nem az a falhoz szorítós típus.

Azért azt ne vegyük végig, ki hogyan készít interjút. A versenyképesség volt a beszélgetés fő iránya, a vezérigazgató urat ez érdekli, ez foglalkoztatja.

 A február 7-i számban jelent meg cikk arról, hogy bár egy miniszter már karácsonykor megjegyezte, hogy 2017-ben a CEU lesz a kormány egyik fő célpontja, Orbánék mégsem zárják majd be az intézményt.

Erről is nehezen nyilatkozom, hiszen akkor nem dolgoztam a szerkesztőségben. De a Figyelő valóban már akkor megírta, hogy konfliktusmező alakul ki a CEU körül.

 Már tavaly télen kész volt a CEU bezárásának terve?

Tegyük tisztába: bezárásról szó sincs. Még akkor sem, ha ez az ellenzéki interpretáció.

 Tucatnyi Nobel-díjastól több tízezer tanáron, diákon, professzoron, írón, közéleti szereplőn át mindenki félreértette a kormány szándékát?

Szándékosan félreértelmezik. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy politikai küzdelem zajlik a CEU körül. Az egyetem szabadságharcként, a kormány politikai kérdésként próbálja feltüntetni.

 Hatalmas az itthoni és a külföldi felháborodás, tízezrek tüntettek.

Naivitás lett volna azt gondolni, hogy nem ez lesz belőle.

 Na de ekkora?

Én nagyobbra számítottam. Számos ziccert kihagyott a baloldal. Régen sokkal fantáziadúsabban politizált.

 Milyen ziccert?

Isten ments, nem mondom meg, nem akarok ötletet adni. A hisztéria nagy, de tíz éve ennél sokkal nagyobb paláver lett volna. A CEU ügye amúgy szűk, értelmiségi magot érint, csak ők vannak feldúlva. A társadalom egészét nem érinti, az emberek úgy érzik, a történet nem róluk szól. A CEU az elmúlt húsz évben zárványként működött.

 Az Európai Néppárt a CEU miatt retorziókkal, szavazatmegvonással fenyegette a Fideszt, a kizárás is szóba jöhet.

Az első hisztériakeltésen vagyunk túl. Én már párszor átéltem ilyet az elmúlt hét-nyolc évben: először nagy a nemzetközi felháborodás, aztán lassan megértik a tényeket. Ez történt az Alaptörvénnyel és a médiatörvénnyel is. Miután kiderült az igazság, és hogy a hazai baloldal felültette őket, a kritikusok lehiggadtak. CEU-ügyben is ez lesz. Most épp az a hír, hogy a kormány bezárja az egyetemet, de lesz nagy felocsúdás, hogy megint becsapták őket, és akkor megnyugszanak a kedélyek.

 A Néppárttól ilyen erős fenyegetéseket korábban még nem kapott a Fidesz.

Dehogynem! Nem kéne olyan gyorsan elfelejteni, mi volt 2012-ben. A néppárti Viviane Redingnek a médiatörvény miatt négy éven át kedvenc politikai foglalatossága az Orbán-kormány rugdosása volt. Aztán ez is abbamaradt. CEU-ügyben is erre számítok.

 A folyamatos sorosozás az állandó ellenségképgyártáshoz kell?

Ezt a felvetést nem is értem. Soros György deklaráltan a magyar kormány politikai ellenfele. Többet költ itt politizáló civil szervezetekre, mint amennyiből az összes ellenzéki párt működik. Szó sincs mesterséges ellenségképzésről. Ez politikai vita egy potens nemzetközi szereplő és a kormány között. Miért ne védhetné meg magát a kormány?

 Soros György évtizedek óta jelen van a magyar közéletben. Miért csak pár éve hirdetett harcot ellene a kormány?

A vita régi, csak most úgy konfigurálták, mintha Soros György, a filantróp állna szemben a gaz magyar kormánnyal, ami mindenáron ellenfelet keres magának.

 A Fidesz pedig úgy konfigurál, hogy a gaz Soros-világ összeesküvést sző, hogy megbuktassa a kormányt.

Álszentség lenne tagadni, hogy Soros Györgynek vannak politikai törekvései. Amúgy mi a fenének áldozna politizáló civil szervezetekre ennyi pénzt?

 A kampányban végig a sorosozás lesz a fő irány?

A vita 2018-ig megmarad. Nem hiszem, hogy bármelyik fél meghátrálna. Hajtanak egymással szembe a kocsik, nem gondolom, hogy bárki elkapná a kormányt.

 Úgy tűnik, Simicska Lajos sem fogja. A minapi szeletelős anyázással és az Orbán család szennyesének kiteregetéséről szóló fenyegetéssel új fejezet kezdődött kettejük háborújában.

Simicska sarokba szorította magát. Frusztrált, dühös, tehetetlen ember, aki bármivel is próbálkozik, bármennyi pénzt áldoz is rá, nem kerül közelebb az Orbán-kormány megbuktatásához. Ezért egyre hisztisebb.

 Ezt nem gondolnám róla. Inkább úgy tetszik: előre tervez.

Simicska az elmúlt két évét a bosszúra fordította. És – hogy stílszerű legyek – egy milliméterrel sem jutott közelebb a politikai céljához. Pszichiáterre lenne szüksége.

 Simicska története tükör arról, hogy ha valaki nincs jóban a miniszterelnökkel, kihúzzák lába alól a talajt, rászállnak a hatóságok, elveszíti a közbeszerzéseket, egymás után kell eladnia érdekeltségeit.

A tükörhasonlat nem jó. Ez történik, ha valaki úgy akar közhatalmat gyakorolni, hogy nem méreti meg magát választáson. Mindenki előtt ott a lehetőség, tessék pártot alapítani, és akkor kiderül a támogatottság. Senki ne bújjon el se a civil szervezetek, se a Jobbik mögé. A szakítás története arról szól, hogy ki gyakorolja a közhatalmat.

 Orbán és Simicska sok éven át együtt alakította ki a Fidesz-modellt: Orbán a rivaldafényben, Simicska a háttérben. Az összeveszésig ez senkit nem zavart.

A miniszterelnök és a kormány döntött és dönt ma is mindenben. Az a jó, ha nem a háttérből rángatják dróton a politikusokat. Aki döntéseket hoz, az vigye vásárra a bőrét és vállalja a megméretést. Ezt le lehet demokráciavitára vagy szuverenitásvitára is lefordítani. Mindenki értelmezze saját szája íze szerint. n