Gyapot és demokrácia

A szisztémát még a szovjet idők kezdetén, a húszas években vezették be. Rendeletben szabályozták, hogy a földművesek mit termeszthetnek és azt mennyiért adhatják el. Bár Üzbegisztán legfontosabb exportcikke a gyapot, a termelők az eladott termék árának eddig csak a töredékét kapták meg, a többit a kormány tette zsebre.

A munkaügyi reformok terén a közelmúltban jelentős előrelépések történtek ugyan, ám egyes becslések szerint tavaly még így is több mint százezer embert kényszerítettek az ültetvényeken munkára. Fontos hangsúlyozni, hogy négy évvel korábban ez a szám még közel félmillió volt. Az alacsonyabb létszámigény nemcsak a kvóták folyamatos mérséklésének, hanem az egyre jobban terjedő gépesítésnek is köszönhető. Emellett az elmúlt években hétszeresére nőtt a gyapottermelő dolgozóknak nyújtott kompenzáció.

A kényszermunka gyakorlatának megfékezésére tett erőfeszítésein túl a Mirzijojev-kormányzat az üzbég gyapotipar gazdasági életképességének és társadalmi értékének javítása érdekében számos reformintézkedést is hozott. A kabinet lehetővé tette a gazdálkodók számára, hogy földterületeiket úgy műveljék, ahogy azt a piaci igények alapján jónak látják. Emellett ösztönözte az új technológiába történő beruházásokat a terméshozam és a termelékenység növelése érdekében, legyen szó akár a modern öntözőrendszerekről, akár a betakarítási folyamat gépesítését szolgáló berendezésekről.

Üzbegisztán fontos szereplő a Nyugat számára Közép-Ázsiában. Nemcsak azért, mert a térség legnépesebb országa, hanem a leggyorsabban növekvő gazdasága okán is. Geopolitikai helyzetéből adódóan mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok számára potenciális partner. Az EU olyan tárgyalásokat folytat Üzbegisztánnal, amelyek elősegíthetik az üzbég gyártók számára a textiltermékek vámmentes exportját az öreg kontinensre. Ugyanakkor adódik a kérdés: vajon elegendők-e az üzbég kormány által eddig hozott intézkedések ahhoz, hogy eloszlassák az országra még a kegyetlenkedéseiről ismert Iszlam Karimov regnálása alatt ráégett diktatórikus jegyeket? Számos jogvédő szervezet ugyanis azt hangsúlyozza, hogy az emberi jogokat továbbra sem tartják tiszteletben az országban, nincs valódi politikai ellenzék, az állam cenzúrázza a médiát, valamint önkényesen letartóztatják a másképp gondolkodókat.

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy az üzbég gyapotot számos nemzetközi textilgyártó és több ország bojkottálja, ideértve az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is. Emberi jogi szervezetek egy csoportja 2007-ben életre hívta az úgynevezett gyapotkampányt, amellyel azt akarják elérni, hogy hagyjanak fel Üzbegisztánban az emberi jogok megsértésével.

Taskent nemzetközi elszigeteltsége azonban a jelen körülmények között aligha lehet érdeke bármely szomszédos államnak vagy regionális hatalomnak, kitüntetett szerepet játszik tehát a kompromisszumra való törekvés. Az ország további gazdasági fejlődése szempontjából elengedhetetlen a külföldi multinacionális vállalatok ellátása minőségi pamuttal, gyapjúval.

Ebben az értelemben a labda most a Nyugat térfelén pattog: kérdés, hogy kíván-e érdemben élni a párbeszéd lehetőségével. / Szurok Dávid