Nyugdíjak az infláció fogságában

A 27-féle nyugdíj jellegű járadékban részesülőknek ezekben a napokban fizették ki az idei korrekciót. Nem nagy összegről van szó, az öregségi nyugdíjnál átlagosan 17 050 forintot utaltak, amely a 10 hónap elmaradt emelését együttesen tartalmazza. A havi átlagos növekedés mértéke 1705 forint, így az átlagosan 142 100 forintos nyugdíj most 143 805 forintra növekedett, s decemberben már ezt a magasabb összeget fizetik. Ám az átlag eltakarja a valóságot, az emelés mediánösszege 1520 forint.

Egy más szellemű nyugdíjrendezési szabály szerint ez az emelés lehetne akár több is, akkora, amely a tényleges inflációt és a jelenlegi munkavállalók 2020. évi bérnövekedésének összegét is figyelembe veszi. A mostani, az Orbán-kormány által megfogalmazott nyugdíjtörvény szerint a nyugdíjakat minden év januárban annyival kell emelni, amennyi az adott évre a költségvetésben tervezett fogyasztóiár-növekedés. Ez az idei évre 2,8 százalék volt, és 2021-ben 3,0 százalékos emelésre számíthatnak a járadékosok. Amikor ezekről a számokról döntenek, a következő évről szóló költségvetési törvényben prognosztizált pénzromlási ütemet veszik figyelembe. Az infláció pontos megsaccolása azonban még soha nem sikerült, de nem is sikerülhetett, hiszen Varga Mihály pénzügyminiszter ahhoz ragaszkodik – amire a kormányfő is rábólintott –, hogy a jövő évi büdzsét már a nyár elején el kell fogadni. Olyankor, amikor a törvénybe foglalt költségvetési időszak vége még másfél esztendőre van, a főbb gazdasági folyamatok beláthatatlanok, beleértve a pénzromlás ütemét is, hiszen az importárak változása révén az euró-forint árfolyam változásának mértéke meghatározhatatlan. Nem is beszélve arról, hogy a parlament elé kerülő törvényjavaslat főbb számai már hónapokkal a benyújtásuk előtt elkészültek.

Évről évre ennek a bizonytalanságnak a levét isszák meg a nyugdíjasok. Mert hiába a novemberi kiegészítés – ami például az idén 2,8 százalékról 4,0 százalékra történik –, csak akkor fizetik ki a kiigazítást, ha a tervezett és a valós érték közötti különbség meghaladja az 1 százalékot. Érdemes idézni a törvény szövegét, amely a korrekció mértékéről úgy fogalmaz: „A nyugdíjasok fogyasztóiár-növekedésének – a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott – várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztóiár-növekedés várható mértékét”. Vagyis minden évben az augusztusi, évesített pénzromlási ütem a mérvadó, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számol ki.

Ez a KSH szerint az idén 4,0 százalékos volt, amiben mindenki, aki rendszeresen bevásárol, erősen kételkedik. Elég csak az alapvető élelmiszerek idei két számjegyű százalékos drágulására gondolnunk, amelyből a gyümölcsök 46 százalékos áremelkedése messze kiemelkedik. A KSH-ról fel sem tételezzük, hogy szándékosan torzítja a számokat, de a mérvadó közgazdászok véleménye szerint az általuk alkalmazott úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosárban olyan korszerűtlen tartós fogyasztási cikkek is szerepelnek, amelyeknek esetenként valóban csökken az áruk, azonban a keresletük már nem számottevő. Ráadásul a nyugdíjas fogyasztói kosár – akárcsak a hagyományos – mindig a két esztendővel korábbi fogyasztói árakat veszi figyelembe.

Jogosan kifogásolja Farkas András nyugdíjszakértő, hogy a nyugdíj-kiegészítés mértékénél feltétlenül szükséges lenne a január–augusztusi nyugdíjas-infláció mértékének az ismerete, azonban ilyenekkel a KSH évek óta nem szolgál. Annak ellenére sem, hogy a nyugdíjtörvény egyértelműen fogalmaz. Nem a megelőző esztendő augusztusa a mérvadó, hanem az első nyolc hónap. Az ehhez szükséges adatok rendelkezésre állnának, a KSH egyszerű számítással képes volna kimutatni, hogy jogosan mekkora emelés illetné meg a 2,6 millió nyugdíjast.

A 2020-as esztendő – a koronajárvány okozta gazdasági sokk miatt – számos gazdasági mutató alakulása tekintetében is kilóg a sorból, sőt, a korábban elfogadott közgazdasági tételeket is felülírja. A gazdasági válságok sajátja ugyanis eddig az volt, hogy a hirtelen megnövekedett munkanélküliség, a sokaknál csökkenő bérek, a megszaporodó fizetés nélküli szabadságok miatt mérséklődik a fogyasztói kereslet, s ezért az áruk és a szolgáltatások ára is csökken. Az idei esztendő nem ilyen, Magyarország azzal a kétes helyzettel dicsekedhet, hogy nálunk a legmagasabb az Európai Unióban az infláció mértéke. Akad olyan uniós tagállam, mint például a hazánkkal a legszorosabb kapcsolatot tartó Németország, ahol jelenleg az átlagos fogyasztói árak nem érik el az egy évvel korábbit. Mindezt a nyugdíj jellegű járadékok növekedésének mértéke nem követi, ami a kormány szociálpolitikájának, időskori gondoskodásának fekete pontja.

A Nyugdíjas Szakszervezetek Egyeztető Tanácsának szakértői azt javasolták a KSH-nak, hogy a január–augusztusi tényadatok alapján becsülje meg mind az éves (január–decemberi) nyugdíjas-infláció várható mértékét, mind az átlagos infláció éves alakulását, és ha az előbbi nagyobb, akkor azt kéne viszonyítani a januári nyugdíjemeléshez, és a kettő különbözetét kellene figyelembe venni a novemberi visszamenőleges emelésnél. De a szakértői számítások szerint se stimmel minden, hiszen úgy vélik, hogy a KSH által kimutatott 4,0 százalék túl szerény, ha a januártól számított átlagot vennék alapul, akkor legkevesebb 4,5 százalékot kellett volna kimutatniuk. A Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának szakértői úgy látják, a kormány szűkkeblűsége feloldható lett volna, ha minden nyugdíjasnak 1,5 százalékos vagy minimum 50 ezer forintos korrekciót fizetnek ki. A kormány azonban elégedett önmagával. Szentkirályi Alexandra szóvivő azt mondta, „nem engedjük, hogy romoljon a magyar emberek életszínvonala a koronavírus-járvány idején sem. A nyugdíjasok is számíthatnak a kormány segítségére, az ő érdekükben döntöttek a 13. havi nyugdíj visszaépítéséről is, amelynek az első heti részletét a jövő év elején kapják meg az érintettek”.

Amikor a statisztikusokon az előretekintő adatokat kérik számon, azzal védekeznek, hogy nekik nem feladatuk prognózisok készítése. Ezt még tudomásul is vennénk, ám a hivatal által az idén megjelentetett Magyarország 2019 című kötetükben mégis eltérnek ettől a hagyománytól. A kiadványban szerepeltetnek egy, a napjaink legégetőbb kérdését taglaló Koronavírus-dossziét, amely gondos előretekintése a pandémia várható hatásainak. A KSH, amely az évek során „lenyelte” a létminimum-számításokat, rendre úgy reagál a szociális érzéketlenségüket érintő bírálatokra, hogy ők az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat által előírtak szerint dolgoznak. Ehhez kétség sem fér, de a luxemburgi székhelyű főigazgatóság aligha emelne kifogást, ha a Keleti Károly utcából kikerülő vizsgálatokban több rugalmasságot tapasztalnának.

A nyugdíjrendszer jövője egyébként továbbra is bizonytalan. Szebelédi Ferenc, az MNB felügyeleti főosztályának vezetője szerint a rendszer gyakorlatilag egy lábon áll, fenntarthatósága 2035 után romlani fog. A szakértő szomorúan konstatálta, hogy amíg korábban sikerült, most már nem tudják rávenni a fiatalokat nyugdíjcélú megtakarításokra, s a munkáltatói befizetések is háttérbe szorultak. Pedig a 25 éves korban elkezdett megtakarítással még 21 százalékos, 45 éves kortól viszont már csak 11 százalékos nyugdíj-kiegészítési rátát lehetne elérni. Szebelédi Ferenc beszámolt arról, hogy a jegybankban egy egyszerű és kiszámítható feltételrendszerű megoldáson gondolkodnak. Mint emlékezetes, 2019-ben a 330 pontos Versenyképességi programjukban mutatták be a Jóléti Alapok elnevezésű koncepciójukat, amelynek az a lényege, hogy a munkavállalók és a munkáltatók együttesen fizetnének be ennek a kasszájába, amelyhez az állam is valamilyen támogatást nyújtana. / Bonta Miklós