Egy kézikönyv kiindulópontnak: Online

Ma a politika, a politikai elemzés és még a nemzetközi kapcsolatok rendszere is megközelíthetetlen, de minimum nehezen áttekinthető az internet és az online világ értése nélkül. A felszín alatt, a háttérben és a hálózaton világtörténelmi jelentőségű mozgások és harcok zajlanak mind geoökonómiai, mind katonai szinten. Változatos eszközökkel, szereplőkkel és módszerekkel, de a kiberháborúk korába léptünk (olcsóbb, a saját erőket kímélőbb s nem utolsósorban könnyebben letagadható dolog megzavarni az ellenfél demokratikus működését, esetleg lekapcsolni nála az áramot, mint odaküldeni több ezer katonát, repülőket, tankokat, biztosítani az ő ellátásukat).

Gondoljunk csak az ukrajnai hibrid háborúra, az iráni atomprogramot megzavaró Stuxnet-vírusra, Julian Assange-ra és a Wikileaksre, Edward Snowdenre és az NSA-botrányra, a 2016-os amerikai választásba történő orosz beavatkozásra, a jelenleg is zajló, 5G-technológiát övező, nagyon is nemzetállami érdekeket érintő vitákra (vö. részt vehet-e a kínai Huawei az 5G-hálózatok kiépítésében?). A belpolitikával foglalkozóknak sem kell bizonygatni az online tér jelentőségét – csak rá kell tekintenünk az új és még újabb kampányeszközökre és felületekre, az azokat övező politikai vitákra vagy a változó médiafogyasztási szokásokra, az álhírek problémájára. Ezek a jelenségek sok szempontból át- és újraalakítják a kortárs politika eszköztárát, mozgásterét, a választási kampányok működését. Alapvető fontosságú a megértésük – aki jobban és előbb érti, politikai versenyelőnyhöz jut vagy jobb elemzéseket készít.

E megértést segítheti a Szűts Zoltán által jegyzett Online című kézikönyv. Az Online tömörsége miatt nemcsak a már gyakorló szakemberek, kutatók számára, hanem a politika- és társadalomtudományi oktatásban is hasznos lehet, annak ellenére hogy alapvetően kommunikációs és médiatudományi irányultságú kötet. A szöveg kronologikus sorrendben, szakmailag megalapozottan, de alapvetően olvasmányosan igyekszik feltárni és bemutatni az internetes jelenség fejlődését, illetve az általa felvetett kérdéseket, dilemmákat. Vagyis olyan kézikönyvről van szó, amely rendszerezetten foglalja össze, amit a témáról tudni kell.

Kár lenne tagadni, nehéz feladatot vett magára a szerző, amikor e kézikönyv megírására vállalkozott. Az online lét ugyanis olyan széles, annyi – társadalmi, politikai, nemzetközi, pszichológiai, kulturális stb. – kérdést vet fel, hogy a szelekció nem egyszerűen szükséges, hanem elengedhetetlen. A szerző érzi és tulajdonképpen magyarázza is ezt, amikor úgy fogalmaz: „Ki kell emelnünk, hogy munkánk során milyen döntési kényszerekkel szembesültünk, miért kötöttünk ki egyes jelenségek, szereplők és események bemutatása mellett, míg másokat nem említettünk. (…) Összefoglalásként jelezzük, tisztában vagyunk vele, hogy döntéseink következményeként számos jelenséget, szereplőt és eseményt nem tárgyaltunk, illetve hogy léteznek más olvasatok és besorolási lehetőségek is. Természetesen vállaljuk az önkényesség vádját is, hiszen bizonyos mértékben minden könyv a szerző saját története, melyet a saját szemüvegén keresztül ír meg.”

Hogy mennyire nehéz ez a válogatás, azt az is mutatja, hogy bizonyos témákra, technológiákra (például a hírforrások fogyasztói szelektálását lehetővé tevő RSS-re, a Rich Site Summary technológiára vagy a vállalatokat hónapokig lázban és rettegésben tartó új uniós adatvédelmi rendeletre, a GDPR-ra) még így is csak egy-egy bekezdés vagy maximum féloldalnyi terjedelem jutott a terjedelmes, mintegy 500 oldalas kötetben.

Szűts azt is tudja, hogy a történetének nincsen vége: „a teljes történet így szinte soha sincs elmesélve, hanem a könyv megjelenése után is tovább lehet és kell írni”. A bevezető fejezetekben egyébként Szűts előzékenyen és világosan magyarázza, hogy mire, milyen irodalmakból kiindulva, milyen keretre és módszerre számíthat az olvasó, és a megfogalmazottakat tartja is, vagyis az olvasó pontosan azt kapja, amit ígértek neki. Az internet történetének bemutatása alapvetően kronologikus. Az úgynevezett 0. rész a hálózatok és a számítógépek történetét meséli el, az 1. rész Az ARPANET-től az internetig címet viseli. Bár ezek a fejezetek inkább technikai és technikatörténeti jellegűek, ugyancsak felvetnek érdekes, aktuális és messze mutató kérdéseket a politológus számára (csak hogy a két legizgalmasabbat említsük: mekkora és milyen jellegű volt az állam és az adófizetők szerepe a techóriások mai sikereinek megalapozásában? Hogyan viszonyultak az adott korszakokban az egyes kutatóintézetek, államok a kutatások közvetlen alkalmazhatóságához és profitabilitásához?). A 2. és a 3. rész a világháló kialakulását, majd a web 2.0 korszakát, a közösségi hálózatok világát mutatja be, természetesen számos kortárs dilemmára, problémára, kihívásra rámutatva (ezek közül talán a legizgalmasabbak és legjelentősebbek a szűrőbuborék és digitális demencia, bár a szelekció a recenzens számára sem könnyű). Végül az úgynevezett 10. rész, sugallva, hogy a történetnek nincs vége, a Jelen és jövő címet viseli. Itt olyan, politikailag is releváns kérdéseket választott ki tárgyalásra Szűts Zoltán, mint az álhírek világa, a netsemlegesség kérdése, a megfigyelés problémája vagy éppen a sharing economy ügye.

A szerző az utószóban előrelátóan jelzi, a kötet tárgya folyamatosan átalakul, nehéz a célkeresztben tartani. Persze azt sem szabad elhallgatni, hogy egy tisztességesen szerkesztett könyv – márpedig esetünkben tisztességesen szerkesztett könyvről van szó – már csak a kiadói átfutási idő miatt sem érintheti a legeslegújabb vitákat, főleg nem egy olyan iparág esetében, ahol az újdonságok szinte dokumentálhatatlan ütemben követik egymást. Így egy bővített kiadásban újabb témákat szerepeltethetne, ehhez vár is visszajelzést. Néhány javaslatom már most van: az elmúlt öt-tíz év politikailag leginkább releváns vitáit, az iráni atomprogramot támadó Stuxnet-vírust, valamint Edward Snowden szerepét érdemes lenne bemutatni. A kötet tematikájának hiányzói jelenleg az internet által támasztott geopolitikai kihívások, az internet és a szólásszabadság körüli nemzetközi viták, a domainnevek felügyelete és kezelése; a lezárt, lezsilipelt állami hálózatok vagy azok létrehozásának lehetőségei Észak-Koreában vagy Oroszországban; az adattárolás helyéhez kapcsolódó területi viták; illetve átfogóan a kiberháború kérdése is. Ezeket is érdemes lenne majd tárgyalni.

Egy kézikönyvnek nem feltétlenül az a feladata, hogy mindenről kimerítően és részletesen tárgyaljon, hanem hogy kiindulópont legyen, alapvető fogalmakat tisztázzon, felhívja a figyelmet a folyamatokra, kérdéseket és dilemmákat vessen fel az olvasóban, illetve elirányítsa további, részletesebb szakirodalmak felé. Szűts Zoltán könyve ezt a szerepét és feladatát egyértelműen és kimerítően betölti, így az internetes kommunikáció és médiakutatás szakirodalmának alapmunkájává válhat hamarosan. / Soós Eszter Petronella

(Szűts Zoltán: Online. Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei. Wolters Kluwer Hungary, Budapest, 2018.)