Mackó

Vas Viktóriának

Az első napokban még arra sem volt ember, hogy a halottakat eltemessék.

Lidia Ostałowska

(Németh Orsolya fordítása)

egészség óvóhelye kórház, az embert oda menekítik betegség bombázása elől, gyerekkoromban láttam, milyen körülményt szenved el a betegségben megsérült ember, órákig beszélhetnék kórházi ágyról, injekciós tűről, az egészségügy vívmányai közt kiemelt szerepet elfoglaló infúzió csodálatos jelkép, türelemre int, gyógyulást ígér, véd,

a ház, ahol élek, tapasztalt háborút, a ház, ahol élek, archaikus hagyaték, az ő sebe az én sebem, az ő sérelme az én sérelmem, én vagyok ebben a transzgenerációs ökotraumában a felvevő felület, testében élek, kiütközik a testén kiütközött sebesülés a testemen, trauma, sérelem, ezek költői képek, naiv hit, hogy van bennük igazság, naiv hit, hogy az igazság nem a költői képekben lakozik,

kék-lilára vert, letaposott növény, embertársa kezéből kiszakított háziállat, a múlt flórája és faunája népesíti be az urbanizált vadont, a lerombolt városhoz köthető gyerekkort, újabb költői kép, és a mondanivalóm újra a valósághoz igazítom, a háború a nyereségvágyból elkövetett fantáziátlanítás bűnténye,

megszólítanám a moszkvai olimpián szereplő mackót, és a költői kép azt hiteti el velem, hogy egy ukrán gyerek jóságos bundája fedezékében simogatást talált, rémálmukba kamatlábú birodalmi lépeget Zorró-stigmával oldalán.

Szerző: Ayhan Gökhan