Új kötete jelent meg Megyesi Gusztávnak. Az új kötet publicistáknál azt jelenti, hogy az újságíró összeszedi, kiválogatja és egy könyvben családi együttlétre kényszeríti azokat a régi írásait, amelyek addig szabad szingli módjára kószáltak különféle lapok hasábjain. Aztán elámul, hogy mivé áll össze az egész. Milyen rettentő országképpé.

A budapesti József Attila Színházban tartották a világ talán legbiztonságosabb színházi fesztiválját: rendőrök, bv-alkalmazottak, biztonsági emberek hada vigyázott arra, hogy senki meg ne szökhessen a börtöntársulatok második országos seregszemléjéről. Persze nem az a siker, hogy még csak szökési kísérlet sem történt, hanem az, hogy az elítéltek produkcióit vastapssal jutalmazta a páratlan összetételű közönség. A rabtársak, a fegyőrök, a börtönparancsnokok, a BVOP vezetői, valamint a fogvatartottak rokonai-barátai láthatóan egyforma büszkeséggel figyelték a színpadi történéseket.

Nem dicsekvésből mondom (vagy pedig de), az egyelőre egyetlen részből álló olimpiai relikviagyűjteményem legbecsesebb darabja, a helsinki olimpia plakátja is helyet kaphatott volna a Centrális Galéria tárlatán, mely a nyolcvan évvel ezelőtti eseményeket idézi fel korabeli filmek, fotográfiák, dokumentumok, tárgyak és magyarázó szövegek segítségével.

Lévai Balázs, a neves televíziós műsorvezető, rendező, író régóta foglalkozik a magyar könnyűzenével. A műfaj történetét dolgozta fel a Dob+basszus tévésorozatában. Idén jelent meg a Lovasi Zoltánról írt könyve Idáig tudom a történetet címmel. A kötet élménykalauz a mai negyvenes generációról is.

Az Öngyilkos osztag élő bizonyítéka annak, hogy Hollywood még mindig tud meglepetést okozni. Vajon a feje tetejére állított szuperhősös eposz helyetti laza szupergonosz történet miatt írom ezt? Vagy Jared Leto egyedi színészi játéka miatt, ahogy a Jokert alakítja? Vagy a laza, egyedi rendezés és vágás miatt? Nem, sajnos ezek egyikéről sincs szó. Az Öngyilkos osztag igazi kellemetlen meglepetés, mert az eddigi laza, lelkesítő trailerek után egy hatalmas DC élményre számítottam, ehhez képest ez a film hatalmas csalódás.

A Dunakanyarban Zebegény másodszor, augusztus 26. és 28. között ad helyet az UbikEklektik Összművészeti Fesztiválnak.

Művészet vagy vidámpark? Óriási köztéri installációk, amiket nem lehet szó nélkül hagyni címmel közölt írást a . A cikk Amy Bryzgel, film és vizuális kultúrával foglalkozó előadó (Aberdeen Egyetem) gondolatait tükrözi, amelyeket a („Az eszmecsere”) nevű honlap által közöl, ahol újságírók, kutatók vitatnak meg elemzéseket.

Drillek ide vagy oda, azért a katonák sem egyformák. Még a főtisztek sem. Ember voltukból sokirányú dolgok következhetnek. Az egyik leghíresebb magyar őrnagy például a dobozkészítés és némi háborús trauma kapcsán eluralkodó monomániája miatt fel lett darabolva szép akkurátusan egy margóvágóval.

Új igazgatója lesz az Újszínháznak. Nagyjából ennyi tudható biztosan. Majdnem biztosan. Tizenketten pályáztak a direktori székre – az én nem nagyon rövid színházi emlékezetem ennyi indulót még nem látott.

Az apatini szatócs gyereke fiatalon lesz Berlinben, Bécsben az operett ünnepelt és dúsgazdag királya – ám amikor a zsidóüldözés elől Amerikába menekül, ott alig dolgozhat, koldusszegényen, betegen marad magára. Hosszú évek zárt intézeti kezeléséből németek mentik ki a háború után, szanatóriumban tölti utolsó éveit. Elképesztő életútját Klaus Waller térképezte fel, mert Ábrahám Pál operettjeit egy emberöltő után újra és mind gyakrabban játsszák német színpadokon.