Az ismert publicista-író, Jolsvai András regényében a kora hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg: a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő Kádár-világ. A könyv bemutatója alkalmából személyesen is találkozhatnak a szerzővel április 2-án, csütörtökön 17 órától az Írók Boltjában. (Budapest, Andrássy u. 45.)

Mielőtt a hosszú című film vetítése elkezdődne, megjelenik a vásznon a rendező, Roy Andersson, és megköszöni nekünk (mind a négyünknek a Cirko-Gejzír nézőterén), hogy kíváncsiak vagyunk az ő munkájára itt, Budapesten. (A főváros nevét hibátlanul ejti.) Elmondja, hogy egyetlen forgatási helyszín sem „igazi”, mindent stúdióban építettek fel, a kor is meghatározatlan.

A Kossuth-díjas író korábbi rádiójátéka alapján készült Örvényben című darabját március végén mutatják be a Rózsavölgyi Szalonban. Dosztojevszkij és a nála húsz évvel ifjabb Polina Szuszlova kapcsolatáról szól a történet. A férfi–nő-viszonyrendszer bemutatása általánosabb erkölcsi kérdéseket is felvet, ahogy Dosztojevszkij kapcsán megkerülhetetlen azon is tűnődni: mennyire morális lény az ember? Bűneit valóban követi-e a bűnhődés?

Van ennek a számnak, az európai kultúrkörben legalábbis, egy kis misztikus hatása. Persze ebben több a véletlen, mint a tudatosság (hiszen számos, egymástól független eseménynek kellett egymás mellé rendelődnie, hogy mindez bekövetkezzék), de mégiscsak az jött ki a végén, hogy a Magyar Sajtófotó-kiállítás éppen a harmincharmadik folytatásban újult meg, vagy, maradva mondatkezdő utalásunknál, született újjá.

Egy a zenetanulást népszerűsítő fesztivál keretében énekelt a Nemzeti Múzeumban Kóti János a Budapest Unique Symbol kíséretében. Az előadáshoz csatlakozott Fodor Beatrix operaénekesnő, Hábetler András operaénekes, Németh Gábor „Nemo” és Aczél Tamás is. A dobon Németh Gábor, billentyűn Benkő László, fuvolán Török Ádám, gitáron Kerekes Aladár, basszusgitáron pedig Studnicky László játszik.

Pierre Vasarely, az Aix-en-Provence-ban működő Vasarely Alapítvány elnöke a 168 ora.hu-nak adott interjút. Arról is beszélt: milyen volt nagyapaként a legendás művész, Victor Vasarely, s milyen művészeti, közösségi örökséget hagyott az unokájára.

Egész estés balett igazán kevés van, amit mai zenés színházak a műsorukra tűzhetnének. Ehhez képest szinte meglepő, hogy Sir Kenneth Macmillan egyik leghíresebb koreográfiáját, mely több mint negyven éve született, most először táncolja el az Operaház balett-társulata. (Melynek persze Magyar Nemzeti Balett a neve, mi más is volna.)

Noha a szerző már 1967-ben megírta ezt a könyvet, Párizsban is csak 1992-ben jelent meg, magyarul pedig egészen idáig kiadatlan volt. A késedelmes fogadtatásból is kikövetkeztethető: a kisregény nem tartozik Simone de Beauvoir főművei közé. Nem mérhető össze a Jó házból való úrilány emlékeivel, a Mandarinokkal, A kor hatalmával vagy A körülmények hatalmával. Talán maga az író sem volt igazán elégedett vele.