Egyikük patológus professzor, a Semmelweis Egyetem tanára, az Európai Patológus Társaság vezetőségi tagja. Másikuk Kossuth-díjas színész, a budapesti Katona József Színház művésze. Kulka Janina és Kulka János a 168 Óra kérésére először vállalkozott arra, hogy páros portréban rajzoljuk meg párhuzamos sorsukat.

Előre megmondom, elnézően fogok bánni ezzel a közhelyközeli filmalkotással.

Cserje Zsuzsa dramaturg, színházi rendező. Meg fesztiválalapító és múzeumteremtő is. A Nógrád megyei Terényben egy gyönyörű parasztházban rendezett be Gombamúzeumot.

Egyikük patológus professzor, a Semmelweis Egyetem tanára, az Európai Patológus Társaság vezetőségi tagja. Másikuk Kossuth-díjas színész, a budapesti Katona József Színház művésze. Kulka Janina és Kulka János a 168 Óra kérésére először vállalkozott arra, hogy páros portréban „rajzoljuk meg” párhuzamos sorsukat. (Részlet az írásból.)

Az idei Krisztina-díjat Gálvölgyi Judit műfordító, Gálvölgyi János Kossuth-díjas színművész felesége veheti át augusztus 5-én Gyémánt László Kossuth-díjas festőművésztől.

Korunkban már a társadalomtudósok egy része is fennen hangoztatja, hogy a házasság intézményének leáldozott, túlhaladta a modern civilizáció. A szingliség új, trendi és a média által is sokat propagált életforma lett. A párkapcsolatok sosem látott mértékben szabadultak fel a “kötöttségek” alól, nem igen vannak érvényes normák, sem a jogviszonyokat, sem akár a nemeket illetően... Ugyanakkor a mentális egészséggel foglalkozó kutatások rendre arra jutnak, hogy az egyik legerősebb egészségvédő faktor egy ember életében a “harmonikus család”, márpedig ennek alapja, centruma csakis a harmonikus házasság lehet...

Az Uránia méltán népszerű Metropolitan-sorozata (amellyel csak a szintén méltán népszerű Globe-sorozat versenyezhet) nyáron szokás szerint üdítő „felújításokkal” szokott jelentkezni. A múlt héten például Donizetti egyik leggyakrabban játszott vígoperáját, Az ezred lányát tűzték műsorra – nem mondhatni, hogy telt ház mellett.

A Mindent Éváról amerikai kultfilm lett Bette Davis főszereplésével. A színművet az Orlai Produkció előadásában most Szombathelyen mutatják be, szeptembertől pedig a budapesti Belvárosi Színházban megy.

„A revízió a legnagyobb veszély – mondta gróf Teleki Pál, a revizionista politikát folytató Magyar Királyság miniszterelnöke 1940 karácsonyán privátim –, de ez ellen nem tehetek semmit, mert belebukom. (...) Ha nem birok velük, főbelövöm magam.” És maradt a helyén a „visszatért szép Délvidékünk, / visszaadta Horthy nékünk, / vigyázott mireánk” giccses hazugságáig. Csak akkor nyúlt a pisztolyért. És ezután még kölcsönös nagy vérengzések estek. Sok özvegyet és árvát termelt a háború. Ám ekkorra már azt hirdették a Rádió Budapest krónikáiban: „Ismét harcol a magyar. Az önvédelem adta kezébe a fegyvert , és ő bátran elfogadta.”

Kevés város lakik benne oly mélyen a saját történetében, mint Bécs. (Ez a mondat nem jelenti azt, hogy ne a jelenben élne ugyanakkor – és hogy ne volna igazi jelene. Hogy ne épülne benne hónapról hónapra valami új, hogy ne adnának át – félévente – egy metrószakaszt, hogy ne nyílna meg egy új múzeum, színház, koncertterem.)

Nyilván sokan felkapták fejüket az idősebbek közül, amikor a Dallasban valaki egy pohár Shirley Temple-t rendelt. Nem tudtuk meg később sem, miből áll az ismeretlen koktél, A kis hercegnő című filmben ugyanis csak tejet iszik hétévesen a Sirlej, ahogy a pesti srácok mondták, az abszolút kedvencnek kijáró névelővel. Felfedezése és üstökösi pályája Mary Pickfordéhoz és Jackie Cooganéhoz hasonlatos.

„A vetítést vita követte.” A Filmátvételi Bizottság (FÁB) jegyzőkönyvei 1968–1989 című vaskos kötet tényregényeket megszégyenítő alapossággal taglalja a hazai filmforgalmazás Kádár-kori műhelytitkait. Miért nem láthattuk idejében A cápát, Az érzékek birodalmát vagy A keresztapát? Gál Mihály csaknem 800 oldalas dokumentumgyűjteményéből megtudhatjuk, miért és hogyan késtük le a filmszenzációkat.

Ahogy elnézem az utóbbi időkben kiépült köztereket, a szívem fájdul meg, hogy mennyire fantáziátlanok, faltól-falig kővel kirakottak.

– Hova megyünk ma? – kérdeztem apámtól a 39-es buszon, amint zötykölődtünk a belváros felé az Üllői úton. A hatvanas évek első felében jártunk. Akkortájt, a Kádár-rendszer konszolidációja idején jött divatba Magyarországon a válás, bár igazából fogalmam sincs, hogy volt-e összefüggés a szocializmusnak nevezett rendszer megszilárdulása és a válások gyorsan növekvő száma között.

Három éves korában költöző madár akart lenni, mert nem szívlelte a teleket. Ötévesen viszont már határozott elképzelése volt, hogy ő bizony tanárnő lesz. A hagyományos iskolarendszeri keretek között a tanítás végül is nem jött össze, de József Attilát idézve ő nem középiskolás fokon tanított egész eddigi életében.