A Shirley
Nyilván sokan felkapták fejüket az idősebbek közül, amikor a Dallasban valaki egy pohár Shirley Temple-t rendelt. Nem tudtuk meg később sem, miből áll az ismeretlen koktél, A kis hercegnő című filmben ugyanis csak tejet iszik hétévesen a Sirlej, ahogy a pesti srácok mondták, az abszolút kedvencnek kijáró névelővel. Felfedezése és üstökösi pályája Mary Pickfordéhoz és Jackie Cooganéhoz hasonlatos.
Még 1932-ben történt, hogy Lorring rendező hiába keresett gyermekszereplőt új vígjátékához Santa Monicában. A végén még a kocsija is lerobbant, és Temple-ék közeli házába tért be telefonálni. Miközben kapcsolásra várt, hirtelen előperdült a még nem egészen hároméves Shirley, hogy énekével és táncával szórakoztassa a dühös bácsit. Lorring csaknem kiejtette a kezéből a kagylót, és arra kérte a szülőket, hozzák próbafelvételre Hollywoodba a kislányt. A folytatás – akár egy karrierfilm – azonnali szerződés és címszerep A szegény kis gazdag lány című filmben.
Nem volt egyszerű az a forgatás, hiszen Shirley még olvasni sem tudott, ezért minden jelenetet be kellett tanulnia. Igaz, gyakorta mást mondott, és saját szája íze szerint bonyolította tovább a cselekményt, de mindezt oly kedves természetességgel csinálta, hogy a kamera már le sem állt. Inkább összeült később szerző és rendező, s hozzáigazították rögtönzéseihez a sztorit.
Valódi őstehetség volt. Önfeledten tudott kacagni, és ha kellett, igazi könnyeket sírt. Akadt film, amelyben tucatnyi tánc- és dalbetéttel állt elő, miközben mosolyával, frizurájával új divatra ingerelt tengeren túl és innen.
Még a legnagyobbak, Gary Cooper, Spencer Tracy és Clark Gable is örült egy-egy közös szereplésnek, hiszen a siker így biztosított volt minden tekintetben. Gable úgy megszerette, hogy hatodik születésnapjára egy hatszobás, tengerparti babavillát építtetett neki. Minden évnek megvolt a maga slágerfilmje, amelybe a gyerekeket többször is el kellett vinni. A producerek értették a dolgukat, a hírek szerint a FOX ekkor hozta be a Universallal szembeni húszmilliós lemaradását.
Amikor a Kék madár kirepült Hollywoodból, már tizenegy éves. Lassan kiöregszik. Mindezt felfedezője – a sikertelen, irigy Lorring – még egy mélyütéssel is tetézi. Díszes csomagot küld születésnapjára. Az ajándék: két tucat pókháló finomságú, de felnőtt nőnek való selyemharisnya.
A negyvenes évek végén még kap néhány epizódszerepet, hiszen felnőttként is vonzó jelenség – ám a mozinézők rajongása a hamvas gyermekprimadonnáé volt, inkább bevárják a felújításokat. Nincs kétségbeesve. Ha elfordul róla a felvevőgép, az írógép után nyúl. Megírja Ifjú életem (My Young Life) című életrajzát, amely azonban inkább az álomgyár nagyon is földi kulisszatitkai révén fut fel a bestsellerlistán.
Rendszeresen dolgozik a rádióknak, szerkeszt a tévéknek, de mert ambíciói további közszereplésekre buzdítják, egy nagy ugrással új terepet választ: a politikát. Csakhogy a hiúság vásárán kevés a vevő, és hiába vállalkozik kolportálására a Republikánus Párt, csalódnia kell: nevének varázsa a képviselői választójegyzékeken korántsem oly ígéretes, mint a moziplakátokon volt.
De ami nem sikerül Shirley Temple-nek, sikerül Mrs. Blacknek, aki szívós munkával s nélkülözhetetlen kamerabiztonsággal tud érvelni, vitázni, másokat is lejátszani, ha kell. Így jut el mind nagyobb hivatalokba. A hatvanas években már az USA ENSZ-delegációjának is tagja, diplomáciai pályája felfelé ível, egy időben Ghanában képviseli az Államokat. Ekkor nyilatkozza: „Hollywoodból ilyen magas pozícióba még senki sem került!” (A megállapításra csak tíz évvel később cáfol rá Ronald Reagan.)
Egy alkalommal épp állomáshelyére utazik vissza, amikor túszszedők jelennek meg az utastérben. És micsoda véletlen: egy kamera is, amely megörökíti, hogy milyen bátran viselkedik a fegyverek előtt a nagykövet asszony. Ám hamarosan kiderül: az FBI kérte fel erre a szerepre, s a géprablás valójában oktatófilm. Mondják, az utolsó sztárgázsival együtt kézbesítették követi felmentését is.
Tavaly februárban hunyt el, 85 éves korában.
