Szerelem Máltán

Először is, mert nyár van, s ilyenkor egy mélyhűtött moziterem akkor is jótékony hatással van a nézőre, ha a film, amit lát, nem rengeti meg a világot.

Másodszor is azért, mert bár a dolgozat felvonultatja a nyaralási filmek sok-sok közismert kliséjét (van benne üdülőparadicsom, all inclusive – ez a film eredeti címe – ellátás, van sok helyzetkomikum, számos félreértés, baleset, vannak közhelyszerű szereplők, mint a gondterhelt animátor, a magányos apa, a hódító bárpincér, még koraérett kisgyermek is van benne, csak éppen kutya nincs – miért nincs egyébként?), a mindvégig reánk leselkedő ordasabb közhelyeket sikerül elkerülnie végül. (A magányosok nem találnak egymásra, a családi béke nem áll helyre, a férj nem jelenik meg a színen, hogy csak néhányat említsünk a veszélyekből.)

Harmadszor azért, mert a főszereplőknek, a válófélben (?) lévő anyának és a két lányának, ha nehezen is, sikerül kitörniük a rájuk kényszerített panelekből. Az asszony, aki éppen a hatvanadik születésnapját ünnepli (ezért a máltai út, a lányok ajándéka – eredetileg a férj ajándéka lett volna, de ő indulás előtt elvérzett egy in flagranti kapcsán), beleveti magát a vidám életbe, s egy délszaki bonviván oldalán vigasztalódik, de a románc az üdüléssel véget ér, a lányok pedig, akik induláskor a hagyományos testvérvégleteket hozzák (az egyikük sarkos, pedáns és csúnyácska, de megbízható, a másik hódító, de link és megbízhatatlan), nemcsak egymás felé képesek közeledni a történet során, de a hitelesség felé is.

És végül, negyedszer, mert a rendező, Hella Joof nagyon merész témát dolgozott fel sok megértéssel és szeretettel: az öregedés és a szerelem kapcsolatának témáját. S bár vékony jégen táncol, s néha el is csúszik rajta (a bérszerető valódi szerelmessé válása bizony eléggé elnagyolt), a főszereplő, a remek Bodil Jorgensen segítségével végül partot ér. Mindannyiunk örömére.

Nádas Sándor