Egy körút története

Kevés város lakik benne oly mélyen a saját történetében, mint Bécs. (Ez a mondat nem jelenti azt, hogy ne a jelenben élne ugyanakkor – és hogy ne volna igazi jelene. Hogy ne épülne benne hónapról hónapra valami új, hogy ne adnának át – félévente – egy metrószakaszt, hogy ne nyílna meg egy új múzeum, színház, koncertterem.)

2015. augusztus 5., 23:30

Az elmúlt év a Bécsi Kongresszus jegyében telt, végre is kétszáz éve történt, hogy a császárváros – eddig utoljára – a világ központja lehetett. Idén a ring első szakaszának átadására emlékeznek a bécsiek, ahogy szokták, kiállításokkal és eseményekkel, hiszen ez a körút – valóságosan és jelképesen is – emelte igazi metropolissá az osztrák fővárost, amely akkor még egy egész Habsburg-birodalom fővárosa is volt. Így is kezdődött a történet, valamikor az ötvenes évek végén, hogy Ferenc József őkegyelmessége baráti levelet írt Bach nevű miniszterének (kinek neve nem cseng igazán jól a magyar füleknek), hogy itt volna az ideje hozzálátni a ring megépítéséhez. És ha a császár fejébe vesz valamit, abból előbb-utóbb valóság lesz. Miként a bécsi nagykörútból is. Ennek az építkezésnek a szerteágazó, szövevényes történetét mutatja be a Bécs Múzeum időszaki kiállítása a tervektől a bástyák és várfalak lebontásán át a csodásabbnál csodásabb paloták felépítéséig és a nagyszabású megnyitó ünnepségig: merthogy a ringet éppen úgy nyitották meg, mint, mondjuk, egy színházat szokás. Akiket a grandiózus építkezések érdekelnek, lenyűgözve nézik majd ezeket a képeket – én inkább az emberi történetek iránt vagyok fogékony, ezért aztán jobban érdekelt a bécsi nagypolgárság és arisztokrácia különös kézfogása a ring kapcsán, meg persze a róluk szóló izgalmas történetek.

És akinek ez sem elég, annak érdemes elsétálni a Belvederébe, ahol Klimt és a Ringstrasse címmel nyílt képzőművészeti kiállítás: azt mutatja be, kik és hogyan díszítették műalkotásaikkal a Ring palotáit egykor. Klimt tehát csak hívószó, hisz rajta kívül is itt van mindenki, aki akkor a bécsi művészeti életben számított Theophil Hansentől Otto Wagnerig.