A professzor és a színész
Egyikük patológus professzor, a Semmelweis Egyetem tanára, az Európai Patológus Társaság vezetőségi tagja. Másikuk Kossuth-díjas színész, a budapesti Katona József Színház művésze. Kulka Janina és Kulka János a 168 Óra kérésére először vállalkozott arra, hogy páros portréban „rajzoljuk meg” párhuzamos sorsukat. (Részlet az írásból.)
János és Janina könyvek között nőttek fel, angolul és franciául is megtanultak. A lányt a matematika és az építészet is izgatta, öccsét inkább a nyelvek. Ha indult volna érettségi után Budapesten angol, francia szak, János oda jelentkezik. Tolmácsolni, utazni szeretett volna, elvágyódott Szegedről. Ők ott mindenkinek csak „a Kulka gyerekek” voltak.
– Az utcán nem tudtam úgy végigmenni, hogy ne azt halljam: „Üdvözlöm édesapádat, kézcsókom édesanyádnak.” Egy kamasz ettől megőrül. Imádtam a szüleimet, de szükségem volt arra, hogy önállóan is megméressem magam – magyarázza János.
A színművészetire titokban jelentkezett; egyik gimnáziumi osztálytársát kísérte el a felvételire, s heccből megpróbálta ő is. Az osztálytársat nem vették fel, őt elsőre.
– Boldog voltam, hogy János színész lesz, tudtam, hogy nagyon tehetséges – nevet öccsére Janina.
János – bár látszólag véletlenül lett színész – valójában mindig is úgy akart élni, ahogyan most.
Nővére végül az orvosi pályát választotta, de nem akart a Kulka névvel felvételizni, jogtalan előnyöket szerezni. Megkérdezte az apjától: „Mit szólnál, ha nevet változtatnék?” A férfi döbbenten, szomorúan nézett rá, lánya úgy érezte, elsüllyed szégyenében. Aztán a szegedi orvosi kar írásbeli felvételijén maximális pontszámot ért el. A kódokkal jelölt dolgozatából nem tudhatták, ki írta.
– Azután is minden vizsgámra annyit tanultam, hogy véletlenül se kelljen azt éreznem: a jó jegy főleg apámnak szól. Nemrég egy orvosi konferencián odajött hozzám valaki, s elmondta: harminc évvel ezelőtt előadást tartott nekik az apám. Még ma is emlékszik minden szavára.
– Én most jöttem haza Párizsból – veti közbe János –, a repülőtéren megszólított egy ismeretlen: őt annak idején a Korányiban Kulka Frigyes operálta. Neki köszönheti az életét.
A rajongott szülők árnyékával olykor felnőttként is nehéz megbirkózni.
(A teljes írást a 168 Óra e heti számában olvashatják.)
