Pszichoszomatikus betegségek: így függ össze a személyiségtípus a kialakuló betegségekkel
A pszichológia tudománya szerint vannak olyan pszichoszomatikus betegségek (lelki problémák által generált testi tüneteket kiváltó betegségcsoport), amelyekben jellemzően egy-egy személyiségtípushoz tartozóak betegednek meg. Ön vajon melyik típusba tartozik?
A pszichoszomatikus betegség kifejezés, azt jelenti, hogy egy probléma, megoldatlan élethelyzet, először a pszichében jelenik meg és okoz változást, módosítja az agy működését. Majd ez a pszichés elváltozás (pl. egy hosszú ideig fennálló szorongás, félelem, csalódottság, sérelem stb…) lassan a testben „szomatizálódik” (szóma=test, szomatizmus=megtestesülés), azaz megjelenik egy szerv alul vagy túlműködésében. Ez aztán elindít egy folyamatot, melynek végeredménye egy akut, majd egy krónikus betegség – írja a mentalfintessguru.hu.
A különböző személyiségtípusok különböző pszichoszomatikus betegséggel küzdenek
Az orvostudomány mai ismeretei szerint, a betegségeink több mint 80 százaléka pszichoszomatikus hátterű. Vannak olyan pszichoszomatikus betegségek, amelyekben nagyon jellemzően egy-egy személyiségtípushoz tartozóak betegednek meg. Számtalan felosztása létezik a személyiségtípusoknak a pszichológiai irodalomban. Kazimir Ágnes pszichológus a Webbetegnek két fő személyiségtípus mentén vázolja, hogy mely betegségek alakulnak ki jellemzően egy-egy személyiségtípushoz kapcsolódóan.
Passzív személyiségtípus
Kapcsolati függőségben élő, agresszivitásában és érzelmeinek kifejezésében gátolt, passzív személyiségek. Jellemző betegségeik pl. a colitis ulcerosa, hipochondria, szivneurózis.
Aktív személyiségtípusok
Álfüggetlenségben élő személyiségek (olyan mintha független lenne, de nem az, csak úgy tesz), agresszivitása küszöb alatti, alig észrevehető, de van! Ezt nevezzük „A” (aktív)-típusú személyiségnek. Jellemzően ambiciózus, sikerorientált, dinamikus, magas kockázatvállalási hajlandósággal rendelkező személy, aki keresi a kihívásokat és állandóan időzavarban szenved. Érdekes tény, hogy ez a fajta személyiségtípus inkább a középvezetőkre jellemző.
Az A-típusú személyiségtípus kifejezetten érzékeny a stresszre és pszichoszomatikus tünetekre, azaz nála nagyon hamar megjelenik a pszichés elváltozás egyéb testi funkciózavarban is. Jellemző betegségeik: allergia, emésztéssel kapcsolatos zavarok, fájdalom tünetek, alvászavarok, kardiovaszkuláris (keringési) betegségek, Crohn-betegség (bélgyulladás), gyomorfekély ,magas vérnyomásra (esszenciális hypertonia „gátlásos” fajtája).
Független személyiség, aki az agresszivitásában közvetlenül megnyilvánul, azaz robbanékony természetű. Dinamikus, optimista és sikerorientált ember. Kifelé forduló természetű, de független személyiség, nem igényli olyan mértékben a társaságot és a szociális kapcsolatokat, mint egy szangvinikus típus.
Számára nem elsősorban az emberek érdekesek, hanem a megoldandó feladatok. Ennek okán nem túl sok a barátja, bár kiterjedt kapcsolatrendszere van. A kihívások azok, amik lelkesítik őt és gyakorlatias lépésekre sarkallják.
Az eredmények elérése érdekében gyorsan átveszi másoktól az irányítást és kiosztja a feladatokat. Kitartásával, akarat erejével, határozottságával és jó szervezőkészségével rendszerint el is éri a céljait.A versenyhelyzetektől és a konfliktusoktól nem ijed meg.
A kínálkozó lehetőségeit hamar észreveszi, ezért, illetve törekvése valamint irányítási képessége miatt gyakran találhatjuk valamilyen vezetői pozícióban.
Az érzelmei egyébként sokáig megmaradnak és mélyek, de alapvetően ingerlékeny és ezáltal könnyen indulatba jön. Amennyiben akaratában gátolják türelmetlenné, makaccsá, akár agresszívé is válhat.
Nem bocsát meg túl könnyen, hajlamos lehet a bosszúállásra. Képes gyorsan jó döntéseket hozni, mert hamar átlátja a kialakult helyzetet. Amíg mások határozatlanok, döntésképtelenek, addig a ő a helyes megoldásokat tálcán kínálja.
Jellemző betegségeik pl. az anorexia nervosa (táplálkozási zavar), magas vérnyomás (esszenciális hypertonia eruptív – szervi eredetű).
A passzív személyiség inkább elhárít, az aktív inkább ütközik, konfrontálódik. A passzív inkább alárendelődik, látszólag elfogad, de gyakrabban betegszik meg. Az aktív inkább robban. Indulatait levezeti, gyakran igazságtalan, inadekvátan, ráterhelve indulatait a környezettére.
Párkapcsolataikban hasonlóképpen működnek. A baj akkor van, ha egymást provokáló, egymást pusztító személyiségek kerülnek össze.
Stresszre adott válasz, megküzdési-hárítási technikák
Stresszhelyzetekre a különféle személyiségek más és más módon reagálnak, vagyis más és más elhárító mechanizmusokat működtetnek:
- elfojtás: a belülről jövő, vagy kívülről ható ingerek tudatból való kiszorítása;
- projekció, vagyis saját késztetéseit másnak tulajdonítja: „nem én vagyok veled agresszív, hanem te velem”;
- reakcióképzés, vagy ellentétbe fordítás: eltúlzott jóságba fordított agresszivitás;
- racionalizálás: valamit megmagyaráz, pl.: a róka nem éri el a szőlőt, amire vágyik, ezért azt mondja, nem is vágyik rá, mert az savanyú;
- eltolás: az agresszió arról a személyről, akit illet, átevődik egy kevéssé veszélyesre (főnökről pl. a gyerekre, partnerre)
- azonosulás az agresszorral: az elviselhetetlen félelmet úgy bírja megoldani, hogy átáll a támadó oldalára;
- regresszió: a kellemetlen impulzus elöl úgy tér ki, hogy visszazökken egy korábbi fejlődési szakasz fázisába, pl. úgy viselkedik, mint egy gyerek (megsértődik, körmét rágja, tombol, követel, sír).
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)