Fontos lenne Tokiónak az olimpia, de semmi a 1964-es játékokhoz képest
Ugyan a városfejlesztés meg sem közelíti a 56 évvel ezelőttit, az ingatlanpiacnak mégis jót tehet az olimpia – akár szurkolók nélkül is.
Bár az olimpia biztonságos megrendezését továbbra is vitatják, a tokiói ingatlanbefektetők mindenképpen megtartanák a rendezvényt. Eidzsi Kinoucsi, a Daiwa Securities elemzője szerint az esemény akár „kirakodóvásárként” is szolgálhat a tokiói ingatlanpiac számára, függetlenül attól, hogy beengednek-e nézőket a sportrendezvényekre. Az olimpia mellett az egyre gyorsuló ütemű japán oltókampány is okot adhat a bizakodásra az ingatlanpiacon.
A várva várt új olimpia egyre közelít, de az 1964-es játékok emléke még mindig élénken él a tokióiakban. A nagysebességű vonatoktól kezdve a várost átszelő autópályákon át a Jojogi parkig mindenütt körülveszi őket az olimpia öröksége. Az 1964-es olimpia egy ritka lehetőség volt arra, hogy a várost gyorsan, és elsöprő mértékben átalakítsák. Az oda látogatók már nem egy háborúból felépülő várossal találkoztak, hanem egy modernizálódó metropolisszal, ahol a közlekedés csak úgy robogott a felújított repülőtér és az új hotelek között. A város délnyugati részén korábban katonai bázisoknak helyet adó terület pedig a város új gazdasági-kulturális központja lett.
Az 1964-es játékok szlogenje a „Gyorsabb, magasabb, erősebb” volt, és ez egyúttal a japán kormány szlogenjévé is vált, amely gyorsabb, magasabb, erősebb várossá akarta tenni Tokiót – meséli Sunja Josimi, a Tokiói Egyetem szociológiaprofesszora a Bloombergnek.
Amikor Japán 1959-ben elnyerte a rendezés jogát, Tokióban még alig kezdődött meg az újjáépülés. A hanyagul megoldott vízelvezetés miatt a folyók szennyezettek voltak, a levegő minősége szintén rossz volt, az úthálózat pedig nem bírta el a város egyre növekvő autóforgalmát. A háború utáni 18 évben 3,49 millióról 10 millióra nőtt a népesség, a lakásépítés is nehezen tartotta a lépést a gyarapodással. Az ember első benyomása az volt Tokióról, hogy egyre több a csúnya faház a városban.
Az olimpiára való készülődést kevésbé kritikus szemmel nézték, mint ma, sokkal inkább egy fejlődési lehetőségként tekintettek rá. A tokiói városfejlesztés tehát a pályázat elnyerésével egy új fokozatba kapcsolt. Felgyorsították az autópálya-építést, fejlesztettek a vízvezeték-rendszeren, és kibővítették a metróhálózatot is. Az épületek gombamód szaporodtak a városban, ekkor építették a külföldi vendégek számára a 17 szintes Hotel New Otanit, ami akkor a város legmagasabb épületének számított. Az angolvécé – ami akkoriban még ritkaságszámba ment – szintén az olimpia előtt kezdett elterjedni Japánban.
A várost ebben az időszakban továbbra is meghatározták az amerikai katonai támaszpontok. Az olimpia azonban a japán vezetőknek is jó lehetőséget adott arra, hogy visszaszorítsák az országban az amerikai katonai jelenlétet. A rendezvényszervezők a város északnyugati részén fekvő Camp Drake-et szerették volna eltüntetni. Az amerikaiak viszont a Washington Heights felszámolását ajánlották fel, amely ugyan kisebb volt, viszont Meidzsi császár szentélye mellett kapott helyet, központi területen. Később az olimpiai falu és a Nemzeti Atlétikai Csarnok is itt kapott helyet.
Az olimpia miatt vették célba a Sibuja, Jojogi és Harajuku kerületeket a fiatalok, ez a három kerület pedig a mai napig meghatározza a japán fiatalok kultúráját. Az országos NHK televízió is a közelben létesített székhelyet, ami több üzletet is a közelbe vonzott. Később az olimpiai falut alakították át a mai Jojogi parkká, ami kiemelkedően népszerűvé vált annak köszönhetően, hogy közel esik a fiatalok lakta kerületekhez. A luxushotelek szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a környék a turisták és az üzleti útra érkezők kedvelt célpontja legyen.
1964-ben Japán egyértelműen arra használta fel az olimpiát, hogy gazdasági és technológiai rátermettségét bizonyítsa. A 2020-as olimpiát azonban nem előzte meg ilyen mértékű városfejlesztés. A szervezők sok kritikát kaptak a játékok költsége miatt, a 2013-as pályázati győzelem után tehát egy „kompakt” rendezvényt képzeltek el, ahol minden megtalálható az olimpiai falu 8 kilométeres körzetében. Az elképzelést azonban nem sikerült teljesen megvalósítani. Az olimpiai stadion újjáépítését át kellett szervezni a megdöbbentő 2 milliárd dolláros költség miatt, a szerényebb változat pedig csak 2019-re készült el. A költséghatékonyság miatt ráadásul eltértek a 8 kilométeres tervtől is: távolabbi, már készen álló sportlétesítményeket kapcsoltak be a rendezvénybe. Az egyetlen pozitívum, hogy az akadálymentes közlekedést mindenhol sikerült megoldania a szervezőknek. De összességében a városfejlesztés inkább ingatlankereskedelmi opportunizmusként értelmezhető, mint klasszikus városfejlesztésként, ellentétben például a 2012-es házigazda, London esetével.
„A gyorsabb, magasabb, erősebb helyett az élvezhetőbb, ellenállóbb, fenntarthatóbb legyen az új szlogen” – javasolta Josimi.
Kiemelt kép I Tokió 2019 december Fotó: Merész Márton