Vásárhelyi Mária: Orbán elkerülhetetlen bukásának jelei

2018. február 23., 10:42

Szerző:

A hübrisz kevélységet, önhittséget, gőgöt jelent, és az istenek szerint ez volt a legnagyobb bűn, amelyet földi halandó elkövethetett. A görög mitológiában többnyire az uralkodók estek ebbe a bűnbe, amikor hatalmuktól megrészegülve Istenhez hasonlatosan mindenhatónak képzelték magukat. Viselkedésük arról árulkodott, hogy tetteiknek sem az istenek, sem az erkölcsi parancsok nem szabnak határt. Hatalmukat korlátlannak hitték, úgy vélték, bármit megtehetnek. A hübrisz bűnében vétkezőket az istenek kegyetlenül megbüntették; nem csupán a pokolba juttatták őket, hanem ott is válogatott kínok elszenvedésére ítéltettek.

A kevélység és önhittség a keresztény hit szerint is a hét főbűn egyike, mi több, ezek közül is talán a legsúlyosabb, mivel a gonoszság melegágyaként említi a Biblia. A keresztény tanítás a kevélységet a büszkeség ellentéteként értelmezi: míg a büszke ember nem néz le másokat, a kevély ember önmagát mások fölé helyezi, a többi embert lenézi, saját – gyakran kétes – érdemeit úton-útfélen hangoztatja, miközben másokét leszólja, nem ismeri el. A büszke ember embertársaival alázatos és együttérző, a gőgös, önhitt ember a nála gyengébbeket, a segítségre szorulókat megveti és kizsákmányolja.

Az emberi társadalom több ezer éves története arra tanít, hogy a hatalom legfőbb sírásója a hübrisz, az elbizakodottság, az önhittség, a gőg. Minden zsarnokság bukásának kezdetét az jelzi, amikor az uralkodó komolyan elkezd saját mindenhatóságában hinni. Amikor elhiszi, hogy rá nem vonatkoznak sem égi, sem földi törvények, amikor azt képzeli, hogy neki nem kell betartania a törvényeket, hanem ő alkotja a mindenki számára kötelező normákat. A zsarnokok bukásához a türannoszok és a római császárok korában éppen úgy a hübrisz vezetett, mint a 20. századi diktátorok esetében.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

És ha ma még illúziónak tűnik is, Orbán Viktor zsarnokságának szükségszerű végét is a hübrisz járványos terjedése jelzi. A kevélység, az önhittség, a gőg és a pökhendiség nemcsak a miniszterelnök minden megnyilvánulását járja át, hanem szűkebb és tágabb környezetét is jóvátehetetlenül megfertőzte. Miniszterei, politikai famulusai, szóvivője éppen olyan megkérdőjelezhetetlen, öntelt pökhendiséggel beszélnek, mint gázszerelője, lánya vagy veje.

Amikor Orbán Viktor komolyan beszél saját látnoki képességeiről, amelyekkel a liberális világrend felbomlását, a nyugat bukását, a globalizmus feltartóztatását jövendöli, akkor nem a minket körülvevő valóságról, hanem a saját magába vetett korlátlan hitéről beszél. Amikor saját – múlt századi – elképzelései szerint próbálja átalakítani az oktatásügyet, az egészségügyet vagy akár a magyar focit, akkor ez legelsősorban önkontrollvesztésének tanúbizonysága. Amikor saját magának vindikálja a jogot, hogy új gazdasági és kulturális elitet nevezzen ki, és akarnok elképzelései szerint kívánja átalakítani a társadalom szerkezetét, akkor ez leginkább azt igazolja, hogy immár képtelen a társadalmi mozgások törvényszerűségeit és hatalmának korlátait felmérni. Amikor a nép első szolgájának pozíciójában azt képzeli, hogy megengedheti magának, hogy csak neki kiszolgáltatott, vele garantáltan lojális állampolgárokkal álljon szóba, bocsátkozzon vitába, akkor leginkább annak adja tanújelét, hogy immár úgy véli, az ő hatalma nem a népből, hanem valamiféle eleve elrendeltetett felsőbb akaratból származik.

És a hübrisz a hatalom minden szintjét átjárja.

Amikor Orbán Viktor a nemzetközi körözés alatt álló Pharaonhoz való viszonyát firtató képviselői kérdésre annyit válaszol, hogy „boldog ünnepeket”…

…amikor a miniszterelnök a családjának közpénzekből való szédületes gyarapodása felől érdeklődő kérdést azzal próbálja elütni, hogy „üzleti ügyekkel nem foglalkozom”…

…amikor „saját lábán álló” lánya az Operaház királyi páholyában pezsgőzik iskolatársaival …

…amikor Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke a finoman szólva is zavaros lakásügyeit feszegető kérdésre cinikus mosollyal azt hajtogatja, hogy „Áldott ünnepeket”…

…amikor a miniszterelnök veje a kastélyvásárlásai felől érdeklődő riporternek azt találja foghegyről odavetni, hogy „mi köze hozzá”…

…amikor ország-világ megtudja, hogy a főminiszter szerint „mindenki annyit ér, amennyije van” …

…amikor a propagandaminiszter helikopterrel jár esküvőre…

…amikor a kormányszóvivő útszéli hangon utasítja rendre és kivezettetéssel fenyegeti egy sajtótájékoztatón az őt kérdezni kívánó újságírót…

…amikor a miniszterelnök kedvenc gázszerelője a gyors meggazdagodásának titkát firtató újságírói kérdésre azt veti oda, hogy „okosabb vagyok, mint Zuckerberg”…

…akkor felsejlenek a jövő körvonalai, hogy hosszabb távon ez a hatalom sem kerülheti el a hübrisz bűnébe esett zsarnokságok törvényszerűen bekövetkező sorsát. 

Mivel az Egyesült Államok kormányzata ma azt szeretné – a magyar nép érdekeivel megegyezően –, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia legyen, a magyar kormány pedig ezt nem szeretné, halkan kijelenthető, hogy a magyar nép valódi érdekeinek előmozdítását – bár aligha tehet érte bármit – az Egyesült Államok kormányzata szorgalmazza, a magyar kormány pedig nem.
A Hunyadiak koporsóit azért nyitották fel, hogy DNS-mintát vegyenek belőlük. Ezekből megállapítják Mátyás király „Y-kromoszómás haplocsoportját”, azaz a „férfiágon öröklődő genetikai markereit”. A tudás birtokában a székesfehérvári osszáriumból kiválogatnák Mátyás király csontjait, összeraknák a csontvázát, majd eltemetnék. Kezdetnek. Mert utána jönne a többi király.
Így érkeztünk meg a 25 év alattiak mentességéhez. Mire is lesz ez jó? Kellemes lesz nem fizetni adót, de ettől például még nem lesz jobb a fiatalok helyzete a munkaerőpiacon – itt a legmagasabb a munkanélküliség. Azért, mert több nettója lesz a fiatalnak, még nem éri meg jobban felvenni, alkalmazni. Ha pedig nem talál munkát, másodlagos, hogy mennyi a kedvezmény és a mentesség.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felhasználó  a szolgáltató önkényének ki van szolgáltatva és ezekben az esetekben gyakran sérülnek a szólászabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Nem csak és nem is elsősorban Trump elnökről van szó, hanem nagyon sok névtelen, ismeretlen felhasználó alkotmányos jogairól.
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.