Szigetvári Viktor: A győzelem és a bojkott

Meggyőződésem, hogy a nyílt fizikai erőszak fideszes használata egyértelműen jelezte: Orbán Viktor a saját ellenzéke és a saját társadalma elleni erőszaktól sem riad vissza, ha hatalmának, vagyonának és kiváltságainak megtartásáról van szó. Választási, népszavazási ügyet illetően ilyen, politikailag szervezett erőszakra hosszú évtizedek óta nem volt példa.

A Fidesz választási rendszere csak részben szabad és semmiképpen sem méltányos. 2014 megmutatta, mi a baj az akkor debütált rendszerrel. Ha a Fidesz változatlan szabályokkal tart választást 2018-ban, már szabad sem lesz, ami történni fog. Ráadásul fenyeget, hogy tele lesz halottakkal a határon túli névjegyzék, ami miatt mindenképpen hozzá kell nyúlni a törvényhez.

Bár én nem csak az arányos választási rendszereket tartom demokratikusnak, abban egyetértek Haraszti Miklóssal (

Bojkottra fel?), hogy az elmúlt évtizedek tapasztalatai után szükséges az átfogó változtatás az egyre többségibb karakterű, vegyes választási rendszerben Magyarországon. Ugyanezen megfontolás miatt tett első ellenzéki pártként az Együtt átfogó választási reformra javaslatot az Országgyűlésnek 2016 tavaszán. E törvénymódosítás a nemi kvóta mellett számos olyan változtatást is tartalmaz, amely egész egyszerűen újra tisztességessé tenné a magyar parlamenti választást. Arányos képviseletre van szükség, mert az lehetséges, hogy alkalmasabb lesz hazánkban az együttműködés politikai kultúrájának kikényszerítésére. A polarizálódást hozó előző és jelenlegi választási rendszer erre nem volt alkalmas.

Van bennem kétség, hogy egyes ellenzéki pártok hajlandóak volnának-e ilyen együttműködésre. Manapság a frakcióval nem rendelkező pártokat még egyeztetni se hívják semmiről. A széttöredezett ellenzék egyes szereplői még az ilyen alapvető és közös érdeket jelentő ügyben sem látszanak képesnek a közös cselekvésre, a Fidesznek pedig csak néhány szavazat kell a kétharmadhoz.

Van olyan párt, amely mindenkit nácinak nyilvánít, aki csak közös levegőt szív a Jobbikkal. Van, aki mindig és mindenkor fideszes ügynököt akar látni Schiffer Andrásban, ezzel futva el gyáván fontos és szükséges értékrendi viták elől, amelyek a kortárs kapitalizmust és jóléti államot érintik, és amelyekben ugyan szerintem nincs is igaza az LMP társelnökének, de vele demokratikusan és demokrataként vitázni érdemes.

Törvénytelen választási helyzet megakadályozása erkölcsi és politikai kötelesség. A keményebb ellenzéki eszköztárnak része a bojkott is, és az orbáni illiberális rezsim eljutott oda, hogy ezeket a végső eszközöket is használni kell, hiszen az erőszakot a nép egy kezdeményezése ellen ők használták először. A választási törvényhez hozzá kell nyúlni. A Fidesznek nincs kétharmada. A szabad és fair választás megtartása közös ellenzéki érdek. A feladat így adott. Ha pedig valaki ebből kiugrik, akkor legalább újabb leckét lehet megtanítani a különböző ellenzéki pártok között hezitáló választópolgároknak.

Az elmúlt években azonban megtanultam, maga Haraszti is utal erre a 168 Órának adott interjújában, hogy az ilyen ügyekről nem lehet nyilvánosan beszélni az előkészítés során, mert az kizárólag csiki-csuki pozicionálási játékot hoz, nem eredményes és közös küzdelmet. Így éppen ezért jelen írásommal csak részbeni, de érdemi egyetértésemet akartam kifejezni a Haraszti Miklós által felvetettek ügyében. De nyitottságom kifejezésén és az Együtt által kidolgozott javaslaton túl nyilvánosan lépni többet nem kívánok.

Végezetül arról, amiért csak részen tudok egyetérteni a Haraszti Miklós által megfogalmazottakkal. A válságban levő ellenzéki értelmiségi közösség hajlamos fetisizálni megoldásokat, gondolatokat, ötleteket. Így történik ez az „összefogással”, az „alapjövedelemmel”, a „civilekkel”, a „rendszerellenzékiség kontra parlamenti ellenzék” álvitával és sok-sok más kérdéssel. E viták visszatérő jellemzője, hogy egy vagy két sakklépésben hitvitákká válnak, és visszahozzák a kilencvenes évek tabusításokra és méltánytalan megbélyegzésekre épülő káros vitakultúráját. Ennek részeként sokan az anyjukat is eladnák hétről hétre egy-egy keményebb jelzőért vagy odamondásért, miközben éppen saját gyakorlatuk által üresítik ki a közösség ügyeinek demokratikus megvitatását. Idővel típusszerepek is kialakultak: vannak az örök hamis realisták, a pompás túlfeszült lényeglátók, vannak a nép valódi szavát egyedül és kizárólag ismerő önkéntes antropológusok és vannak a semmiből sem tanuló, felülről lefelé társadalommérnökösködni akarók. A hitvitákban inkább győzni akarunk, nem megérteni.

Amikor Haraszti egy interjúban bedobja a bojkott ügyét, akkor a tűzzel játszik, és e tekintetben – de csak e tekintetben – felelőtlen. Mert egy interjú és az azzal kiváltott elismerő szavak helyett lehet, hogy inkább az lett volna a jó, ha nemcsak velem beszél erről egy konferencián, hanem kávé mellett más politikusokkal is. Így, ami történt, egy hagyományos kritikai értelmiségi megrendelésnek tűnik. Ezek kapcsán pedig sajnos volt alkalmunk megtapasztalni az elmúlt évtizedekben, hogy az igazság esetleges birtoklása és a célszerű felvetések ténye önmagában nem viszi sikerre a politikával szemben megfogalmazott morális töltetű elvárásokat.

Az utcán sok aláírást gyűjtő politikusként elmondhatom, hogy az így elkövetett jó szándékú elvárástámasztások az utca érdeklődő embere számára úgy fordítódnak le, hogy „aki bojkottál, az jó ember, aki nem akar vagy nem úgy akar, mert mást gondol, az rossz. Orbán legyőzésének ez az új és egyetlen üdvözítő wunderwafféja, csodafegyvere, és aki ennek ellenáll, az Orbánt szolgálja.” Ezek a fordulatok egy perc alatt megszületnek, és Haraszti szándékától függetlenül károkat okoznak. Mert úgy zárnak be ajtókat, hogy még csak valódi kísérlet sem történt a kinyitásukra.

A bojkott nem lehet a magyar centrista, liberális és baloldali ellenzék megújulásának eszköze és nem a győzelem eszköze. Jó volna ettől az illúziótól megóvni a bojkottvitákat. Ez egy fontos ügyben a politikai zsarolás eszköze, és ekként kell kezelni. A győzelmet és az ellenzék megújulását a verseny és az együttműködés hozhatja el, amihez előválasztás, választási párt és vezetői képességgel rendelkező politikusok kiemelkedése szükséges. A bojkott nem teremt kormányzóképességet, mert azt egy hatalmilag konszolidált, a magyar válság megoldására józan víziót megfogalmazó politikával és új miniszterelnök-jelölttel lehet csak megtenni. Az Együtt ezért dolgozik, ehhez keres partnereket. Ha pedig nem találunk, akkor politikánkat önállóan, bojkott nélkül méretjük meg 2018-ban.