Szabó Brigitta: Szabadrablás

Az azért mindenképp beszédes a magyar piacgazdaság körülményeire nézve, hogy egy nemzetközi hátterű energetikai vállalat már attól megijed, hogy Rezsibiztos Németh Szilárd elenged egy ejnyebejnyét. Ez tűpontosan mutatja, ha valaki arra számít, hogy a multinacionális cégek, a többségi külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok majd megvédik a szabadpiacot, a kapitalizmust, fellépnek az állam túlhatalma ellen, az nagyot téved.

Történt, hogy a német érdekeltségű E.ON energiaszolgáltató úgy látta, a nemzetközi energiapiaci nyersanyagárak – mert ő a szabadpiacon és nem a hatóságilag szabályozott hazai forrásból vásárolja a szénhidrogént – lehetővé teszik számára, hogy csökkentse a gáz fogyasztói árát, és olcsóbban adja, mint amennyit az állami NKM Földgázszolgáltató Zrt.-nél fizetnek ugyanannyi energiáért az ügyfelek. Az ajánlat a legalább évi 2500 köbmétert fogyasztó, azaz havonta mintegy 25 ezret fizető háztartások számára körülbelül havi ezerforintos árkedvezményt biztosít. A cég honlapján lévő kalkulátorral gyorsan ki lehetett számolni, ahhoz, hogy valaki az ígért évi 13 ezer forintot meg tudja takarítani, azt a fővárosban már egy havi 23 ezer forintos gázszámlával is elérheti.

Itt jött Németh Szilárd, és olyat mondott, amivel most már azok számára is egyértelművé tette, hogy a rezsicsökkentés soha nem volt és nem is lesz más, mint hatalom elnyerése és megtartása érdekében használt politikai eszköz, szerinte ugyanis ha az E.ON olcsóbban adja a gázt, mint az állami szolgáltató, akkor azzal beavatkozik az áprilisi országgyűlési választásokba.

Hogy szavainak nyomatékot adjon, a fogyasztót azzal fenyegette meg, ha átlép az E.ON-hoz, akkor kimegy két évre a szabadpiacra, a vállalatnak pedig a maga finom és szofisztikált stílusában annyit vetett oda, hogy „kicsit fogja vissza magát”.

Simán fenyeget

S mit lépett erre az E.ON magyar leányvállalata, amely egyébként két éve önként és ingyen átadta a 600 ezer lakossági gázfogyasztója ellátási jogát az államnak? Közleményben tudatta, hogy a versenypiaci üzleti ajánlata félreértelmezve jelent meg, mert ők nem úgy általában a lakosságot célozták meg vele, hanem azokat az ügyfeleket, „akik a kisvállalkozásokhoz hasonló fogyasztással rendelkeznek”. Jelezték azt is, hogy „hasonló kedvező versenypiaci ajánlattal más piaci szereplők is jelentkeztek az elmúlt években”.

Mindez történik úgy, hogy mára már bizonyított tény: a rezsicsökkentett állami hatósági áras energia drágább, mint amilyen árakat a verseny és a piac kínálna a fogyasztóknak. A Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK) egy év alatt csaknem 51 milliárd forint hasznot könyvelhetett el abból, hogy a lakossági gázszolgáltatóknak drágábban adta el a földgázt, mint amennyiért megvette, vagyis ennyivel drágábban kapták a családok a háztartási energiát annál, mint ami a piaci viszonyokból következett volna.

Akkor miért nem történik semmi?

Azért, mert mára a nemzetközi vállalatok is megtanulták a leckét. Aki ellentmond a Fidesznek, az készüljön fel arra, hogy megtorlás következik. Az állam túlhatalma olyan mértékű, hogy mindezt törvényesen, jogi paragrafusokba iktatva, támadhatatlanul, a parlament által jóváhagyva teheti a kormány. Ízelítőt kaptak ebből a távközlési cégek, a kereskedelem, az energiaipar vagy éppen a bankok is.

Aki viszont beáll a sorba, azt busásan megjutalmazzák. A Magyar Nemzet közölt nemrégiben egy statisztikát, amiből kiderült, miközben 2005 és 2010 között a szocialista kormányok egyedi döntések révén 112,8 milliárd forinttal támogatták a nagyvállalatok munkahelyteremtéseit, addig 2011 és 2016 között az Orbán-kormányok 163,6 milliárd forintot fizettek a cégeknek. Nemcsak a szumma nagyobb, de az egy munkahelyre költött adófizetői pénz is közel kétmillió forinttal magasabb a Fidesz-érában. A cikk szerint a kormány lényegében négy évre előre kifizeti az új alkalmazott bérét minden adóval és járulékkal együtt.

Most komolyan, ki ne örülne ennek? Pláne akkor, amikor az állami támogatás nélkül is véghezvitte volna a fejlesztést, létszámbővítést.

Ami pedig a szabadpiacot és a versenyt illeti, amikor a szabályozói környezet egy meghatározott üzleti kör számára szabadrablást biztosít, mindenki mást viszont büntet, ez a végeredmény, ami az E.ON-nal történt. Próbálkozott, visszaverték, elnézést kért. A kisebb, de biztos profit legalább megmaradt neki.