Szabó Brigitta: A szenny védelmében
Magyarország soha nem fog olyan javaslatokat támogatni Brüsszelben, amelyek rontanák a német és ezen belül a bajor autóipar helyzetét – biztosította az Audi és a BMW vezetőit Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a napokban Münchenben. Szerinte a magyar és a bajor érdekek maximálisan egybeesnek abban, hogy el kell utasítani a klímapolitika szigorítását célzó uniós törekvéseket. A 2030-ra tervezett károsanyag-kibocsátási elképzelések ugyanis „drámai pofont adnának a német és ezen belül a bajor autóipar versenyképességének”. Ez pedig Magyarországnak rossz – mondta.
Igaza van, rossz. Legalábbis a kormányzat és a gazdaság rövid távú növekedési kilátásai szempontjából biztosan.
Az Audi, a Mercedes, a Suzuki és a hozzájuk kapcsolódó alkatészgyártás a magyar éves GDP öt százalékát adja, ami a jövőben csak emelkedik a Mercedes gyár bővítésével és a BMW debreceni beruházásával. Évente közel 2000 milliárd forintról beszélünk, vagyis nagyjából akkora összegről, amennyi jobb években az Európai Unióból érkezik támogatási pénzként. Az ágazat adja egyébként a teljes ipari termelés ötödét s az export több mint 15 százalékát is.
Ráadásul ez az a terület, amely viszonylag érzéketlen a politikára, főleg akkor, ha a következmények nem érintik. Abban például, hogy a BMW Magyarországot választotta legújabb beruházása helyszínéül, valószínűleg nem volt igazán fontos mérlegelési szempont, hogy milyen állapotban van a demokrácia vagy hogy a magyar miniszterelnök éppen szabadságharcot vív az EU-val szemben. Az autógyárak a termelést alapvetően gazdasági szempontok és a kormányzat mindenekfölötti befektetőbarát támogatáspolitikája alapján hozták ide. Ha pedig ez így van, akkor Szijjártó Péter alapvető érdeke, hogy kiálljon mellettük, s itt tartsa őket az országban.
Másrészről a miniszternek nincs igaza, mert az a fenyegetés, hogy az új klímavédelmi szabályok miatt esetleg csökken az autóipar termelése, egyben lehetőség is. Lehetőség egy másfajta gondolkozásra, amely nem szűkül be a feldolgozóipar, a betanított munkás, az összeszerelés körébe. A fenntartható fejlődését tekintve az autógyártás visszaszorulása jelenthetné azt is, hogy megerősítenek, helyzetbe hoznak olyan ágazatokat, amelyek aztán hosszú távon maradhatnak a magyar gazdaság tartópillérei, akár beleértve a mezőgazdaságot is, amelyben alig alkalmazzák a modern termelési technikákat, gépeket, megoldásokat. Vagy jelenthetné azt, hogy az oktatásban, a szakképzésben már most elkezd Magyarország arra az időszakra felkészülni, amikor a negyedik ipari forradalom a mindennapok részévé válik, s olyan cégek, befektetők, nemzetközi együttműködések nőnek ki a semmiből, amelyek a rugalmas, tanulni képes, nyelveket beszélő, kreatív, csapatban is dolgozó, a másik szempontjait figyelembe venni tudó munkaerőt keresik majd a betanított munkások helyett. Utóbbi feladatokat ugyanis majd elvégzik a robotok az emberek helyett.
Egy jó azért van a hírben. Szijjártó Péter legalább nem mondta azt, amit Donald Trump amerikai elnök, miszerint a globális felmelegedés nem létezik, a klímaváltozás kitaláció, de ha mégis fenyeget, annak csak kevés köze van a légszennyezéshez. És még azt sem lengette be, hogy Magyarország kilép a párizsi éghajlatvédelmi egyezményből.
Egyelőre. Mert ha a szükség úgy hozza, a magyar kormány és annak tagjai bármire képesek, hogy itt-tartsák a befektetőket. Akkor majd nem számít, hogy senki sem kérte őket felelőtlen ígéretekre, hogy amit tesznek, szemben áll az uniós irányelvekkel, az autógyárak anyaországainak álláspontjával, és ami a legfontosabb, azzal a felelős viselkedéssel, amelyet egy kormánynak tanúsítania kellene, ha komolyan gondolja, hogy szerepe van az élhető jövő megalapozásában.
