Szabó Brigitta: A mi sánta kutyánk

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vizsgálata után megállapítható, hogy a belföldön és külföldön megvásárolt termékek túlnyomó többsége között semmiféle összetételbeli vagy érzékszervi különbség nem volt” – közölte az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége ugyanarról a tanulmányról, amelyről Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azt állította, hogy az összehasonlított 96 termék közül 70 esetben rosszabb minőséget kaptak a magyar fogyasztók, mint az osztrákok és az olaszok. A 200 oldalas tanulmány viszont az első oldalon tisztázza: általánosságban megállapítható, hogy a különböző piacokra különböző minőségben gyártás jelensége létezik, azonban ez nem általános gyakorlat, csak termékenként vizsgálható, s nem hatja át a teljes élelmiszerlánc-ágazatot.

Lehetséges, hogy Lázár János ki sem nyitotta a napokban nyilvánosságra hozott Nébih-jelentést, mert feltételezte, hogy az van benne, amit látni akart, netán megrendelt? Ő ugyanis már egy február eleji kormányinfón megmondta, hogy az elmúlt időszak legnagyobb botránya előtt állunk, amely „komoly kereskedelempolitikai és fogyasztóvédelmi kérdéseket vet fel”, s a jogi környezet változtatását hozhatja magával. Ugyanott megdöbbentőnek és példátlannak nevezte, hogy a „külföldi multik” élelmiszer-ipari szemetet próbálnak eladni a magyaroknak.

Vagy lehetséges, hogy elolvasta, de annak ellenére tette, amit tenni szokás, folytatta a multiellenes hangulatkeltést, hogy később bejelenthesse, a kormány megvédi a magyarokat? A forgatókönyv ismert. A védelem gyakorlati megnyilvánulásai 2010 óta: multiadó, különadó, válságadó, a sarcok azokat az ágazatokat érintik, ahol a piaci szabályok szerint működő, „extraprofitot termelő” nemzetközi nagyvállalatok működnek. Nem kimondva az érintettek azért kapják a nyakukba, mert pénz kell a költségvetésbe, helyzetbe akarnak hozni kormányközeli vállalkozókat vagy meg akarnak büntetni valakit.

Az ilyen pluszterhek miatt fogták vissza a beruházásaikat a távközlési és az energetikai szolgáltatók s építették le magyarországi hálózatukat a nagy nemzetközi pénzintézetek, de a kereskedelmi ágazat is túl van már egy válságadókörön.

Most is valami hasonló készül. Egyrészt a kormányzat már a Nébih-vizsgálat nyilvánosságra hozatala előtt kilátásba helyezte, tárgyalásokat kezd a visegrádi államokkal, hogy közösen lépjenek fel a multinacionális élelmiszeripari vállatokkal szemben, másrészt az Index még március elején kiszivárogtatott egy előterjesztést, miszerint Varga Mihály és Lázár János miniszterek „egészségesebb szerkezetű” kereskedelmi szektort látnának szívesen. Lázár János a napokban azt mondta ugyan, már nem aktuális az előterjesztés, de ezt értelmezhetjük úgy is – sőt inkább ez lenne a helyes –, hogy elhalasztották, másképp csomagolják.

A tervezet arról szólt, hogy a kormány évi húszmilliárd forintos adót vetne ki az áruházláncokra a parkolás megadóztatásával. Törvényben rögzítenék a maximális összeget, amit évente reklámra költhetnek, ellehetetlenítenék az ingyenes buszjáratokat, előírnák, hogy az áruházláncok több embert vegyenek fel, megtiltanák, hogy a cégek különböző termékeket gyűjtőcsomagban áruljanak, illetve bevezetnék a vasárnapi munkavégzés utáni százszázalékos bérpótlékot. A kormány két tagja azt is számba vette, hogy az Európai Unió valószínűleg problémázni fog, s kötelezettségszegési eljárásokat indíthat, emiatt majd szét kell szedni a csomagot, s célszerű részletekben bevezetni.

Ne legyen kétsége senkinek, a folyamat fel van építve, Lázár Jánost nem érdeklik a logikai buktatók, a nagy kereskedelmi láncok és nemzetközi élelmiszer-ipari cégek célkeresztben vannak.

Hogy mit magyaráznak a gyártók arról, hogy már az is befolyásolja egy termék ízét meg színét, hogy milyen a víz, amit a gyártáskor felhasználtak vagy hogy a kiszerelést, így az árakat a helyi fogyasztók igényeihez és lehetőségeihez igazítják, illetve amikor tehetik, az adott ország mezőgazdasági termékeit használják fel, s a magyar krumpli más, mint az osztrák, az senkit sem érdekel. Túl bonyolult. Azt egyszerűbb megérteni, hogy a multik szemetek és mi is szemetet kapunk tőlük.

Mondják, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.

Csak az a baj, hogy a mi sánta kutyánkat senki sem üldözi.