Somfai Péter: Vak tyúk is találhat szemet

2020. május 26., 06:00

Szerző:

Ez a véleménye annak az orvos ismerősömnek, akivel a minap arról beszélgettünk, tényleg elhibázott ötlet volt-e a kormány kórházi „ámokfutása”, vagy a járvány árnyékában szerencsés kézzel húzott tizenkilencre lapot. Ő ez utóbbi mellett foglalt állást, hiszen jó ideje mondogatja, hogy a hazai egészségügyi rendszer rendbetételének alfája és ómegája a kórházi kapacitások csökkentése.

Mindez persze nézőpont kérdése. Az egészségügyi közgazdászok gyakorlatilag már a rendszerváltás első évtizedétől mondogatják, hogy túl sok az országban a kórházi kapacitás. A másik oldalon arról panaszkodnak, hogy hiába fizették évtizedekig a borsos társadalombiztosítási járulékot, amikor életük alkonyán gyógyításra, ellátásra, netán ápolásra szorulnának, nem kis tortúra árán tudnak csak bekerülni valamelyik intézménybe. Ha egyáltalán. Ugyanők a kórházak leromlott körülményeit is nehezen hajlandók tudomásul venni, a komfort nélküli, sokágyas szobákat, a hámló vakolatot, és így tovább. A másik oldal pedig tehetetlenül széttárja a karjait, mondván, ennyire futja az állami büdzséből. A zsúfolt kórházakban dolgozó orvosok és ápolók is szívesebben vennék a jobb munkakörülményeket, az ellátás magasabb színvonalához elengedhetetlen higiéniát, de ehhez se pénz, se szándék a fenntartók részéről.

Legalább harminc éve kiapadhatatlan témája ez a szakújságíróknak, akik őszintén szurkoltak minden kormányzatnak – a bal- és a jobboldali orientációjúnak is –, hunyja be a szemét, vegyen egy mély lélegzetet, és ugorjon fejest az egészségügy átfogó reformjába. Ez persze sokkal nagyobb falatnak ígérkezett volna, mint pusztán a kórházi ágyak megfontolt leépítése, a fekvőbeteg-ellátás újragondolása, hiszen az alapoktól – a háziorvosi rendszertől a szakorvosi rendelőkön át – vezetett volna az út. Megannyi érdeksérelmet okozva, csak lassanként lehetett volna elcsitítani a felkorbácsolt kedélyeket. Óriási rizikónak tűnt egy ilyen döntés, hiszen a sértett választók az urnák előtt könnyen büntetnek, ha a személyes szférájukon esik sérelem.

A Horn-kormány idejében tettek erre egy bátortalan kísérletet, a mai napig emlegeti, visszamutogat a Fidesz, amikor az idei pánikszerű kórházkiürítést a szemükre hányja a baloldali ellenzék. A Bokros-csomag keretében 1994-95 táján mintegy tízezer ágyat szüntettek meg, nem egyik napról a másikra, és nem is fűnyíróelvszerűen. Kökény Mihály, az egészségügyi tárca akkori államtitkára jól emlékszik a részletekre: elsősorban a kistelepülések szülőotthonai jutottak ilyen sorsra, azok az intézmények, ahol orvosi ellátást sem tudtak biztosítani. Hatalmas cirkusz volt, máig emlékezetes a pincehelyi élőlánc, amelyet Dávid Ibolya, az MDF akkori elnöke szervezett. Nem is tudták a szocialisták a következő választáson megismételni a korábbi győzelmüket.

Aztán az első Fidesz-kormány bukása után a szocialista–szabaddemokrata koalíció is megpróbálkozott ezzel. 2007-ben Molnár Lajos javaslatára a kormány hét kis vidéki, a fővárosi Szent Rókus Kórház, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI), valamint a svábhegyi gyermekgyógyintézet bezárása mellett döntött, amelynek a végén 80 125-ről 71 324-re csökkent volna az ágyszám. Oltári botrányt csapott a Fidesz. Mikola István volt a hangadó, „szakmailag átgondolatlan, indokolatlan, csak bizonyos kormányközeli üzleti köröknek hasznot hajtó” intézkedésről beszéltek. (Nem tudni, kik lehettek ezek, de nem is lényeges.) Akárhogy is volt, a kórházbezárások körüli csetepaté is szerepet játszhatott a baloldali kormány 2010-es bukásában.

A második Fidesz-kormány első ciklusában nem is került szóba ez a téma, aztán 2016-ban az akkori egészségügyi államtitkár azt pedzegette, hogy bizonyos kórházi ágyakat – az akkor nyilvántartott mintegy 26 ezer krónikus ágyból 10 ezret – át kellene adni a szociális ellátórendszerbe, a maradék 15 ezer maradna rehabilitációra. Addig-addig vitatkozott egymással a szociális és az egészségügyi államtitkár, amíg végül túl közel került a megvalósítás a 2018-as választásokhoz, és Orbán lefújta. Nem lett belőle semmi, a két államtitkár is eltűnt a színről.

Most kapóra jött a vírusjárvány. A választások még tisztes távolban vannak, addig elcsitulhatnak az emberekben azok a sérelmek, amelyeket beteg, magatehetetlen hozzátartozóik hazatoloncolásával, netán korai halával okozott nekik ez a kormány. Az ágyak üresek, újra lehet keverni a kártyákat, Kásler – talán akaratlanul – kikaparta a Fidesznek a forró gesztenyét. Ezután már nyugodtan mehet majd, a mór megtette kötelességét.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.