Somfai Péter: Bodicsek

Az sem szokásos „diplomáciai megszólalás”, amikor a külügyminiszter egy másik országban éppen zajló választási kampány finisében felszólítja a regnáló elnök kihívóját, hogy ideje lenne már elszámolnia fia korrupciós ügyeivel, mintegy figyelmen kívül hagyva, milyen következményei lehetnek országaik kapcsolatára, ha nem a kormánya által favorizált jelölt kerül az elnöki székbe.

2020. november 19., 09:00

Szerző:

Nemrég két és fél év után hazautazott az Egyesült Államok budapesti nagykövete, aki Trump elnök családi barátja, korábbi kampánytámogatója volt, milliárdos vagyonát szerencsejátékból és használt luxusékszerek kereskedelméből szerezte. Most új rezsim kezdődik új nagykövettel, aki alighanem szintén azzal érdemelheti ki a megbízatását, hogy szélesre nyitotta a bukszáját az idei kampányban, és ahogyan mondani szokták, jó lóra tett.

Volt néhány esztendő az életemben, amikor külföldi tudósítóként módom nyílt belelátni a helyi nagykövetség diplomatáinak életébe. Igaz, a Magyar Népköztársaság akkori gyakorlata nem sokban különbözött a napjainkban tapasztalható amerikaitól: ahol a nemzetközi politika fontos döntései születtek, ott karrierdiplomatákra bízták a külképviselet vezetését, ahol a külügynél magasabb szinten születtek a döntések, ott megtették a nyugdíj előtt megjutalmazott vagy valamiért háttérbe szorított politikai kinevezettek is.

Mára befellegzett a hagyományos diplomácia korszakának, nyilatkozta a közelmúltban Szijjártó Péter. Az utóbbi tíz évben a Külgazdasági és Külügyminisztérium szerepe átértékelődött, az apparátusból háttérbe szorultak a karrierdiplomaták, és egy egész teremfocicsapat került kulcspozíciókba. A hagyományos diplomácia háttérbe szorulása jól érzékelhető a napjainkban tapasztalható kinevezési gyakorlatban is. Néhány évvel ezelőtt nagy port kavart, amikor a televízióból is ismert rádióst, Csiszár Jenőt főkonzullá nevezték ki Milánóba. Diplomáciai előélete ugyan nem volt, de élsportoló felesége jogán úgy gondolták, megállja majd a helyét Itáliában. Alig néhány napos történet a diplomáciai múlttal szintén nem rendelkező Szászfalvi-Farkas Lenkéé, aki genfi konzul lesz. Sajtóhírek szerint Szászfalvi László kereszténydemokrata honatya lánya, akinek egyetlen érdeme – ahogyan a külügyi tárca egy lap kérdésére jelezte –, hogy jól beszél idegen nyelveket.

A miniszter is inkább fürkész és alkusz, mintsem „tapintatos diplomata”. Eladni és venni rohangál a világban, idehaza sem a gazdasági tárca vezetője tesz le alapkövet vagy avat új gyárat valamelyik multi telepén, hanem a külügyér repked – gyakran idő hiányában helikopterrel – az ország és a világ egyik feléből a másikba.

Az egyik rangos angolszász egyetem diplomáciai szakán végzett ismerősöm mesélte, hogy a nemzetközi kapcsolatokban használatos nyelvet, kifejezéseket több szemeszteren át tanították nekik. Helyzetgyakorlatokkal készítették fel a hallgatókat, hogyan kell bizonyos kényes nemzetközi tárgyalásokon megoldani konfliktusokat, milyen súlyuk van a szavaknak, sokszor akár a szavak sorrendjének is. De idehaza ma már ez felesleges tudás. Kikopóban vannak az udvariassági kifejezések a magyar diplomácia szótárából, hallva azokat a „kemény” kijelentéseket, amelyekkel egyik-másik kollégáját minősíti a miniszterünk. Ha nem tetszik valamelyikük fogalmazása, nem köntörfalaz, nem keresi a megfelelő tapintatos szót az adott tárcavezető szellemi képességeire, nyugodtan kimondja: idióta az illető. Az sem szokásos „diplomáciai megszólalás”, amikor a külügyminiszter egy másik országban éppen zajló választási kampány finisében felszólítja a regnáló elnök kihívóját, hogy ideje lenne már elszámolnia fia korrupciós ügyeivel, mintegy figyelmen kívül hagyva, milyen következményei lehetnek országaik kapcsolatára, ha nem a kormánya által favorizált jelölt kerül az elnöki székbe.

Sportnyelven erre mondják: kemény belemenés, bodicsek. Csak remélni merem, hogy a diplomácia hagyományos nemzetközi játékszabályainak betartását felügyelő „bírók” nem mutatnak nekünk piros lapot, hogy Szijjártó Péter kijelentését a diplomácia jelenéről és jövőjéről idehaza sem vésik kőbe. Harminc évvel a rendszerváltás után talán szakítani kellene azzal a felfogással, amelyet Csurka Istvánnak tulajdonítanak: a szakértelem olcsó bolsevista trükk.

 

A cikk eredetileg a 168 Óra hetilap 2020. november 18-i számában jelent meg.

 

Mivel az Egyesült Államok kormányzata ma azt szeretné – a magyar nép érdekeivel megegyezően –, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia legyen, a magyar kormány pedig ezt nem szeretné, halkan kijelenthető, hogy a magyar nép valódi érdekeinek előmozdítását – bár aligha tehet érte bármit – az Egyesült Államok kormányzata szorgalmazza, a magyar kormány pedig nem.
A Hunyadiak koporsóit azért nyitották fel, hogy DNS-mintát vegyenek belőlük. Ezekből megállapítják Mátyás király „Y-kromoszómás haplocsoportját”, azaz a „férfiágon öröklődő genetikai markereit”. A tudás birtokában a székesfehérvári osszáriumból kiválogatnák Mátyás király csontjait, összeraknák a csontvázát, majd eltemetnék. Kezdetnek. Mert utána jönne a többi király.
Így érkeztünk meg a 25 év alattiak mentességéhez. Mire is lesz ez jó? Kellemes lesz nem fizetni adót, de ettől például még nem lesz jobb a fiatalok helyzete a munkaerőpiacon – itt a legmagasabb a munkanélküliség. Azért, mert több nettója lesz a fiatalnak, még nem éri meg jobban felvenni, alkalmazni. Ha pedig nem talál munkát, másodlagos, hogy mennyi a kedvezmény és a mentesség.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felhasználó  a szolgáltató önkényének ki van szolgáltatva és ezekben az esetekben gyakran sérülnek a szólászabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Nem csak és nem is elsősorban Trump elnökről van szó, hanem nagyon sok névtelen, ismeretlen felhasználó alkotmányos jogairól.
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.