Ónody-Molnár Dóra: Vállalt felsőtest
Őszintén: ritkán éreztem még olyan zavarban magam, mint az ATV Magánszféra című műsorát nézve, amikor Péterfi Judit riporter Vona Gáborról, a szexi férfiról, pardon: FÉRFIRÓL készített izzadt felsőtestekben és pajkos évődésekben gazdag, műfajilag besorolhatatlan, de erősen korhatáros riportot. Ahogy a cselekmény ment előre, nehéz volt másra gondolni, mint hogy a riporter kendőzetlen és zavarba ejtő flörtölése mikor hozza meg már végre az eredményét. „Na most lesz valami, vagy csak dumáltok?”– fogalmazódott meg a nézőben az egyetlen érdemi kérdés, amikor az edzőtermes jelenetet átható erotikus vibrálás betolakodott a magánszférájába a képernyőn keresztül. Végül a riporternő kerekedett felül a riportalanyán, úgy értem, a hasizomversenyben. Másban nem. Amikor éppen nem udvarolt, akkor sem voltak a kérdései mélyebbek, mint a felnőtt filmek átkötő szövegei, nem is derült ki Vonáról semmi, már azon túlmenően, hogy nem szokott meztelenül szaunázni, viszont egy jó gyúrás után azért a felsőtestét vállalja.
Kicsit eltávolodtunk a karanténtól, azt hiszem.
Az ATV 2014-ig következetesen elzárkózott attól, hogy a szélsőséges jobboldali párt politikusait szerepeltesse. A csatorna abban a vitában, hogy bojkottálni kell-e a Jobbikot, határozottan állást foglalt elvi alapon. Mivel a párt tevékenységét összeegyeztethetetlennek tartotta az általa fontosnak tartott legalapvetőbb értékekkel, ezért – amíg a bíróság az ellenkezőjére nem kötelezte – nem adott felületet a zsidózó, cigányozó, uniós zászlót égető politikusoknak. Voltak más sajtótermékek, amelyek hasonlóképpen viselkedtek. Ugyanakkor más médiumok szélesre tárták a kapukat a Jobbik előtt, a „közszolgálati” tévében, a TV2 műsoraiban, bulvárlapokban, mondjuk úgy, más műsorpolitikát alkalmaztak. Igazi karantén tehát nem volt 2014 előtt sem. Talán nem is lehetett volna ezt megvalósítani, sőt talán nem is célszerű ilyesmire törekedni. Erről azokban az időkben heves szakmai vita folyt. Sokan képviselték azt a nézetet, hogy komoly társadalmi támogatottsággal rendelkező pártot nem szabad bojkottálni, mert a média feladata a valóság bemutatása. És a Jobbik része a valóságnak. A felelős média legfeljebb annyit tehet, hogy a demagógiát érvekkel ellensúlyozza, a rasszista kijelentéseket rasszistának nevezi, és mindenekelőtt: nem asszisztál kritikátlanul cukiskodó szélsőjobboldali párt kampánycéljaihoz.
A Magánszféra stábjának egyszer sem sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia Vona Gábort. Két fekvőtámasz között nem emlékeztette arra, hogy például a cigánybűnözés kifejezés nem annyira cuki. Néhány éve ugyanis Magyarországon terrortámadás történt. Nem migránsok követték el, hanem azok a magyar állampolgárok, akik rasszista gyűlölettől vezérelve romákra vadásztak és hidegvérrel, előre kitervelten gyilkoltak. Péterfi Judit nem segített abban, hogy a nézőnek eszébe jusson: az éppen súlyzókat emelgető délceg férfi pártja hogyan szította és szítja a mai napig a romaellenes indulatokat. Vagy a melegellenest. Vagy a zsidóellenest.
Amire nyilván lehet azt mondani, hogy ez egy szórakoztató műsor, abban nem ilyesmikkel foglalkoznak, hanem tetoválásokkal és a pártelnök szemöldökritkításával. De ha már egy komoly hírtelevízió azzal a rendkívül eredeti ötlettel áll elő, hogy megmutatja a dörzsölt, minden érzelemtől mentes politikusok mögött a valódi embert, akkor ne álljanak meg félúton, ennél az 50 perces pettingnél. A magánszférák valódi felfedezése még több nézőt vonzana.
