Ónody-Molnár Dóra: Lúzer vagy áruló az LMP?
Árulónak kiáltották ki a baloldali ellenzéki pártok az LMP-t, amiért megegyezett a Fidesszel az alkotmánybírók személyéről. Mielőtt ebbe belemegyünk, rögzítsük újra és újra, hogy milyen jót tesz az országnak, ha nincs a hatalomnak kétharmada. Azóta a miniszterelnök időnként kénytelen olyasmit csinálni, ami a kétharmados időkben még véletlenül sem jutott eszébe: egyeztet. Így történt a teljesen értelmetlen népszavazás után is, amikor a 17 milliárd forint elköltése ellenére elszenvedett politikai kudarcot az Alaptörvény módosításával próbálta feledtetni.
Amíg a Fidesznek kétharmada volt, mindent átnyomtak erőből. Az alkotmánybírák kiválasztásával sem problémáztak sokat, a saját frakciójukból ültették át Balsai István és Salamon László képviselőket, akik nem is okoztak csalódást új állomáshelyükön a megbízónak. Most, hogy nincs kétharmad, nem tudnak akárkit kinevezni a megüresedett négy pozícióra, bármilyen jó ötletnek is tűnne valamelyik, akarat, önérzet és szakmai tekintély nélküli párttagot odaejtőernyőztetni. Szóval meg kell egyezni az ellenzékkel vagy legalább egy részével.
Az ellenzéki pártok két lehetséges stratégia közül választhattak. Az egyik a radikális elutasítás. Az MSZP és a DK azt mondja: ha már Orbán szétverte és megszállta az Alkotmánybíróságot, akkor a maguk részéről nem kívánnak hozzájárulni a bírók kiválasztásával a NER működéséhez. Minek is tennék? Lehet, hogy a testületen belüli arányok módosulnának kicsit egy-két független jelölt megválasztásával, de a többség hű maradna a kormányhoz. Ebben az esetben legfeljebb a különvélemények száma nőne, de a fontos kérdésekben úgyis a kormány érdekét szolgáló álláspont győzne. Mert mit is tudnának elérni a tárgyaláson az ellenzéki pártok? Ha a négy jelöltből kettőt ők, kettőt a kormánypárt nevez meg, akkor az egy korrekt megállapodás – lenne, más körülmények között. A mai helyzetben ez csak annyit jelentene, hogy az ellenzék hosszú évekre konzerválja a meglévő erős fideszes többséget az Alkotmánybíróságon. Ráadásul az MSZP és a DK régóta azt állítja, hogy Orbán zsarnok, aki felszámolta a demokratikus intézményeket. Ha így van, logikus lépés, hogy az ellenzéki pártok nem akarják eljátszani a tárgyalásos megegyezéssel a demokrácia látszatát, ehelyett a bojkott és az obstrukció eszközéhez nyúlnak. Ez rendben is volna, már csak arra kellene a szocialistáknak és a dékásoknak válaszolniuk, hogy akkor miért játsszák el ezt a látszatot évek óta nap mint nap a parlamentben.
A másik stratégia az, amelyet az LMP választott. Nevezzük konstruktív ellenzékiségnek. Ők azt mondják, hogy bár a Fidesz leépítette a fékek és ellensúlyok rendszerét, de a kétharmados többség elvesztése lehetőséget ad arra, hogy egy-egy téglát visszategyenek az alkotmányos demokrácia falába. Például úgy, hogy nem pártkatonák, hanem független jelöltek kerülnek az alkotmánybíróságba. A jelenleginél színvonalasabban fog működni ez a fontos intézmény, ha a tagok – akárcsak kisebbik – része nem közvetlenül kapcsolódik a Fideszhez, ígéri az LMP. Álláspontjukat erősíti, hogy a Fidesz a Jobbikkal is egyezkedett, a hírek szerint a radikális párt Morvai Krisztina megválasztását kérte a támogatásért cserébe. (Ami tanulságos lehet azok számára, akik a Jobbikkal való ellenzéki együttműködésben bíznak: cukiskodás ide, néppártosodás oda, az első éles helyzetben a párt megmutatja valódi értékrendjét.)
Az elempések tehát érvelhetnének azzal is, hogy az általuk támogatott jelöltekkel jobban jár az ország, mint Morvai Krisztinával és még ki tudja, kikkel. Valószínűleg igazuk is lenne. Nekik – az alkotmányos jogállam híveinek – viszont arra az ellentmondásra kellene mondaniuk valamit, hogy még a kiigazított Alkotmánybíróság sem tehet mást, csak amit az orbáni Alaptörvény keretei megengednek. Lehet, hogy egy-két téglát visszaépítenek, csak éppen nem az alkotmányosság falát építgetik ezzel.
Mindenesetre a megegyezéssel nagyon nagy kockázatot vállalt ez a párt. Ha az új bírákkal színvonalasabban működik majd az AB, akkor joggal mondhatja, hogy hatékonyabb ellenzékiséget képvisel, mint azok, akik bojkottálták a jelölést. Ha azonban nem lesz érdemi változás az alkotmánybíráskodás minőségében, sőt az új tagok sem szakmai, hanem politikai alapon döntenek, akkor az LMP-t az ellenzéki közvélemény tényleg vagy árulónak fogja tartani, vagy, ami a politikában még rosszabb: könnyen átverhető lúzernek.
Hamarosan kiderül, melyik ellenzéki stratégiát igazolja az élet. Tekinthetjük az eredményt egyfajta előválasztásnak.
