Ónody-Molnár Dóra: Kormányfurfang
Ha van gyermek, van jövő – ezt mondta Orbán Viktor, de persze nem gondolja komolyan. Magasról tesz a gyerekekre, a jövő csak a hatalom megtartásának szempontjából izgatja őt. Ami a gyerekeket illeti, ők néhány évtized múlva a társadalom aktív vagy eltartásra szoruló tagjai lesznek. Az oktatási rendszerben dől el, hogy a jövő munkaerőpiacán kik lesznek többen: a sikeres munkavállalók vagy az aluliskolázottságuk miatt munkanélküliségre – ezáltal mély- és kilátástalan szegénységre – kárhoztatott inaktívak.
Az orbáni oktatáspolitikában a jövő vesztésre áll, mert a miniszterelnök megfosztja az esélyektől azt a gyereket, aki szegény, és még inkább azt, aki cigány. Több mint hét éve kormányoz, hét éve nem könnyíti, hanem számos intézkedéssel nehezíti a szegény gyerekek sorsát a mobilitási csatornák szűkítésével.
Balog Zoltán főszerepet vállalt az iskolai szegregáció fenntartásában. Éppen egy éve indított az Európai Bizottság a roma gyerekek oktatási elkülönítéséért kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen. A lelkész miniszter azt tekinti fő feladatának, hogy konferenciákkal, a szegregációellenességet szavakban képviselő munkacsoportokkal, államtitkárok és államtitkár-helyettesek felmutatásával hadakozzék Brüsszellel. A cigány gyerekek oktatásáért nem küzd ekkora vehemenciával.
MTI Fotó
Az álszent szavakon túli valóságban található például az a 62 gyöngyöspatai fiatal, akik nemrégiben még olyan iskolába jártak, ahol a származásuk miatt elkülönítették őket. Bár a helyi óvodába még együtt járt cigány és nem cigány gyerek, az iskolában az A osztályba kerültek a nem romák, a B-be a romák. A súlyos diszkrimináció tényét három szinten (első, másodfok, majd Kúria) egybehangzóan állapította meg a bíróság.
Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pert indított annak érdekében, hogy a jogsértés miatt a gyerekek kártérítést kaphassanak. Hogy mennyire silány oktatásban részesültek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyikük sem volt képes piacképes tudást szerezni, többségük a szakiskolából is kiesett. Közmunkára szorulva tengődnek egyik napról a másikra, soha nem lesz esélyük arra, hogy normális munkából tarthassák el családjukat. A kártérítési összeg tanévenként ötszázezer forint, ami a közelében sincs annak a kárnak, amit az állam ezeknek a fiataloknak okozott.
Mégis: a Balog Zoltán fennhatósága alatt működő intézményfenntartó, az alperes Klebelsberg Központ vitatja az alapítvány keresetét, és a legrafináltabb módon próbálja bizonyítani, hogy az érintett fiatalok középiskolai sikertelensége nem hozható összefüggésbe a szegregált általános iskolai oktatással, így az állam nem tartozik nekik semmivel. A legutóbbi tárgyaláson azt találták ki, hogy a 62 gyereket vizsgálja meg külön-külön igazságügyi pszichológus, mert az alperes szerint csak így állapítható meg, kire hogyan hatott a diszkrimináció, forintosítani csak egyéni mérlegelés után lehet a kárt. Természetesen 62 gyerek egyenkénti megvizsgálása beláthatatlan időre halasztaná el az ítéletet.
Mondhatnánk, hogy micsoda ügyvédi furfang, ha a kormány ebben a perben nem azért küzdene, hogy az állam által tönkretett gyerekek ne kapjanak kárpótlást. Az a kormány, amely egyébként ennek az összegnek a sokszorosát költi el eszement ötletekre a vizes-vb-től a miniszterelnök költöztetéséig. Amikor azonban a cigány gyerekekről van szó, megmutatják, hogy tudnak spórolni a közpénzzel. Ha végül a kormány győz a perben, akkor Mészáros Lőrinc egynapi keresetét meg is takarították.
