Ónody-Molnár Dóra: Intő jelek

2019. november 5., 10:36

Szerző:

Pesterzsébet egyike azoknak a kerületeknek, amelyeket az ellenzéki áttörés helyszíneként szoktak emlegetni az önkormányzati választások óta. A testületben a Fidesszel szemben álló pártok kerültek többségbe. A pezsgőspoharakat és a konfettiket még alig takarították el az ünneplő közönség után, a boldog győztesek azzal jutalmazták magukat, hogy az első testületi ülésen húsz százalékkal megemelték a saját fizetésüket.

Nem akarunk demagógnak tűnni, piti dolog a maguknak megállapított bruttó 411 ezer forint, önmagában nem tekinthető felháborító összegnek. Nincs gond azzal, ha a helyi ügyeket intéző képviselők egy kicsivel többet keresnek, mint a KSH által kimutatott átlagfizetés. Az azonban, hogy erre a lépésre az első testületi ülésen kerül sor, azt mutatja, hogy ezek a pártok semmit sem tanultak azokból a hibákból, amelyeket egykor ők, újabban pedig a Fidesz követ el. Ezek szimbolikus történetek, amelyek messze túlmutatnak az 5-10 vagy 20 százalékos emelés konkrét számain. Úgy tűnik, hogy nem értik a diadalmas ellenzéki erők, hogy ők nem azért kerültek többségbe, mert az elődeik rosszul szervezték meg a szemétszállítás feladatát, hanem azért, mert a fővárosiak nagy része elementáris dühöt érez az urizáló, csak a saját anyagi érdekeit leső politikusok ellen. Ez az indulat söpörte ki néhány városban és kerületben a Fideszt. Különös érzéketlenség kell ahhoz, hogy valakik azzal kezdjék a működésüket, hogy a fizetésüket emelik. Függetlenül attól, hogy a végösszeg mekkora.

Az elmúlt években a Fidesz elképesztő mértékben növelte a parlamenti képviselők, az államtitkárok és a miniszterek fizetését. Ezek az összegek ugyan eltörpülnek ahhoz képest, amennyit ugyanez a hatalom a hozzá közel állóknak juttat korrupt módon, de a választók nagy részét éppen az fordította szembe a kormánypárttal, hogy miközben az egészségügy és az oktatás és az állami szolgáltatások színvonala zuhan, a döntéshozók bére nő. Az ilyesmi zavarja az emberek természetes igazságérzetét, és ezt a sérelmüket vezették le többek között a két héttel ezelőtti önkormányzati választáson. Ha ezt értenék a pesterzsébeti képviselők, akkor azt mondták volna, „előbb bizonyítsunk, aztán majd valamikor, menet közben, a lakossági elégedettség emelkedésének arányában igazítsuk ki a fizetésünket”.

Persze nem nagy ügy, mondhatjuk, tényleg nem az. Ez csak egy intő jel. Nyilván az ottani momentumosok is így érezték, akik emiatt kiléptek a helyi koalícióból. Miközben nem érdemes túl messzemenő következtetést levonni ebből a történetből, az mindenképpen aggasztó, hogy a választás óta az ellenzéki pártok aktivitása az országos politikában a korábbiaknál is visszafogottabb. Mintha az összes energiájukat lekötné a megnyert önkormányzatok belakása – hogy udvariasan fogalmazzunk. Csak hát közben folyamatosan visszhangtalanok maradnak a kormány botrányos döntései. Csak egy példa: az évekig a muszlimokkal riogató Orbán-kormány egy iszlamista alapítványi hátterű iskola létrehozásáról állapodott meg a török elnökkel.

A török alapítványi égisz alatt működő Maarif Általános Iskola és Gimnázium épülete
Fotó: YouTube

Ellenzéki reakció? Nulla. Nem értek rá ezzel foglalkozni. Miközben ez a lépés éppen úgy hiteltelenítené a kormány migránsellenes propagandáját, ahogy a Borkai-videó a kereszténydemokrata retorikát. Az ellenzék váratlan győzelmeket szerzett az önkormányzati választáson, de ha emiatt feladják a kormánnyal szembeni ellenállást, akkor a végén újra Orbán fog nevetni.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.