Ónody-Molnár Dóra: Gazdag nincstelen
Ha valaki meg akarja érteni, hova jutott Magyarország, egyben látni szeretné, milyen jövő vár rá, kötelező megnéznie azt a videót a 444.hu oldalán, amelyben az ország egyik leggazdagabb embere ad interjút az őt kérdező újságíróknak. Az illető néhány év alatt jutott fel a vagyonosodási rangsor felső régiójába. Idén kétszázmilliárdnál is több bevétele volt a cégeinek, villája van Horvátországban, a nem cáfolt sajtóhírek hozzá kötnek szállodákat, kiadóvállalatot, futballklubot és most már egy televíziót is. Mi árulna el többet egy ország működéséről és lehetőségeiről, mint az, hogy az átlagemberek, mondjuk a gázszerelők minek köszönhetően tudnak vagyont szerezni? Az eszüknek? A kitartásnak? Valami nagy ötletnek? Felfedezésnek? Szerencsének? Vagy valami egészen másnak?
Vannak olyan országok, ahol az akár szegény családból is származó, de tehetséges, kitartó, szorgalmas emberek sokra vihetik. Nézzük meg az amerikai gazdagokat! Gates, Buffett, Soros: mindegyikük saját erőből és nem a kormány segítségével lett gazdag. A sikerük sokat elárul az országról, ahol élnek: ott nem a születési kiváltságok, nem a politikai kapcsolatok és nem az állammal való mutyizás jelenti a meggazdagodás receptjét. Apropó recept. Amerikában a meggazdagodás egyik módja például az, hogy valaki kitalál a rántott csirkéhez egy különleges ízesítésű panírt, aztán a gyorséttermével meghódítja a világot. Ott az állam nem teszi tönkre különadókkal és célzott adóhatósági vizsgálatokkal, és még csak közpénzt sem kap az első ötven étterem létrehozására. Amerikában a kormány nem akar nemzeti nagyburzsoáziát létrehozni, hanem hagyja, hogy piaci versenyben dőljön el, ki mennyire ügyes üzletember. Mindez azt üzeni az amerikai diákoknak: sok pénzt tudsz keresni, ha jó vagy, ha sokat dolgozol, ha olyasmit tanulsz, amire a gazdaságnak szüksége van.
Nem nehéz belátni, Magyarországon a tehetség és a sok munka kevés ahhoz, hogy valaki a leggazdagabb magyarok közé verekedje fel magát. Ez itt más világ. Egy bizonyos szint felett kikerülhetetlenül ott az állam. Vagy mutyizol vele, vagy elveszi a céged. Két szálloda közül az egyiket megtolja egy jelentősebb fejlesztési támogatással (persze a másik adójából), és onnantól övé a piac. Nem a tehetségesebb nyer, hanem aki közelebb áll a döntéshozóhoz, esetleg többet oszt neki vissza. Mindegy, az az ország, amelyben nem a kiválóság mértéke határozza meg a sikert, hanem a kontraszelekció és a politikai kegy, mindig olyan távol marad az amerikai álomtól, mint a felcsúti futballklub az európai topligáktól.
Ezt mutatja meg mindennél nyomasztóbb módon a 444.hu videója. Mészáros Lőrinc abból él, hogy más gazdagodik mögötte. Már a második szó után világos, hogy a miniszterelnök házi polgármesterére egy sima bevásárlást sem bízna senki, nemhogy egy milliárdos cégbirodalom tényleges irányítását. Láthatóan fogalma sincs arról, mi veszi körbe. Zavartan topog az ajtó előtt, küzd a szavakkal, nem tudja, mit mondhat és mit nem. Nem gondolta, hogy egyszer tévéje is lesz. Lám, lett. Nyilván azt sem gondolta, hogy a cégeinek egyszer több száz milliárdos bevétele lesz. Az is lett. Minden évben. Van, akinek összejön a szerencse, van, akinek nem – magyarázza.
Ahogy ott áll a mikrofonok előtt és azt ismételgeti, hogy jó tévét fog csinálni, bár nyilvánvalóan fogalma sincs arról, mit jelent egy tévé működtetése, nehéz nem arra gondolni, hogy a Fidesz már az első kormányzása idején strómanokat használt a pénz elrejtéséhez. Akkor Kaya Ibrahim és Josip Tot biztosították azt, hogy a vagyon tényleges birtokosai kijátszhassák a törvényeket. Amit most látunk, az a továbbfejlesztett változat. Szükség is volt az innovációra, mert ma már sokkal nagyobb pályáján játszanak. Kaya Ibrahim és Josip Tot ehhez képest grundfoci.
Az ember nézi a filmet, hallgatja Mészáros Lőrincet, Magyarország leggazdagabb nincstelenjét. Arról beszél, hogyan ajándékozzák majd meg egymást karácsony napján az ő barátjával, Orbán Viktorral. Valójában már a létezése is hatalmas ajándék a miniszterelnöknek: az egyszerű csomagolás felfoghatatlan kincseket rejt.
