Ónody-Molnár Dóra: Bonyolult szülés
A kormányközeli sajtóban megjelent az az érv, hogy nem véletlenül van Európa válságban, hiszen a kontinens befolyásos vezetői gyermektelenek. Példaként említik ezek az orgánumok, hogy sem a nemrégiben megválasztott francia liberális elnöknek, Macronnak, sem a brit miniszterelnöknek, Theresa May-nek, sem a német kancellárnak, Angela Merkelnek nincs gyereke. Ahogy nincs a svéd, a holland, a skót és a luxemburgi vezetőnek sem. Ehhez tegyük hozzá, hogy az utóbbi ráadásul meleg.
A Facebookon hamar felkapott eszmefuttatás a felsorolt politikusok gyerektelenségével összefüggésben megállapítja, hogy a „döntéseikben erőteljesen jelennek meg azon liberális eszmék, melyek a »konzervatívnak« titulált életmóddal szembehelyezkedve lazítják fel a család társadalmi fontosságát”. A szerzőt láthatóan nem zavarja, hogy a liberális eszmék terjesztésével megvádolt vezetők jó része keresztény-konzervatív értékrendet vall (és ekképpen a Fidesszel tartoznak egy pártcsaládhoz).
Európa válságának fő bizonyítéka az lenne, hogy az említett országokban a „nemzetalkotó lakosság” száma rohamosan csökken, de ha mégis nő, akkor az a bevándorlók miatt van. És, ugye, hogyan is bízhatnánk abban, hogy ez a szomorú trend megváltozik, ha a vezetőink nem mutatnak jó példát szülésügyileg? Merkel is, ahelyett hogy megvalósítaná a női princípiumot, nem tesz mást, csak lazítja a család társadalmi fontosságát.
Nehéz erre mit mondani. Az európai történelem a trónöröklési válságok története, tehát nem új jelenség, hogy egyes vezetőknek nem születik gyerekük. Ha ez a válság jele, akkor Európa kétezer éve válságban van, annak ellenére hogy közben a népesség elég jelentősen növekedett. Igaz, a jelenlegi szaúdi királynak 13 gyermeke van. Kérdés, hogy ebből milyen következtetéseket lehet levonni. A népesedéssel kapcsolatban nem sokat, mert a 28 milliós országban öt és fél millió bevándorló és vendégmunkás él.
Apropó, bevándorlás: ilyesmivel nem számol a magyar kormány, ezt jó előre leszögezte a miniszterelnök, amikor februárban arról beszélt, hogy az „etnikai homogenitást meg kell őrizni”, mert „a túl nagy keveredés bajjal jár”. A kormány ehhez az ideológiához igazította családpolitikáját is, amely arra a reményre épül, hogy a magyar (középosztálybeli) nők a következő években teleszülik a Kárpát-medencét. A demográfiai fordulat házon belül megoldható, nincs szükség külső segítségre ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerünk és az egészségügyi ellátásunk (ami az aktív befizetők járulékaiból finanszíroz szolgáltatásokat a már nem aktívaknak) fenntartható legyen, csak emelni kell a családpolitikai kiadásokat. A pénz mindent megold. A támogatás és a gyerekszülés között ugyanis Orbán szerint szoros összefüggés van: „minél erőteljesebben támogatjuk a családjainkat, annál több gyermek születik; kis támogatás – kicsivel több gyerek; nagyobb támogatás – sokkal több gyermek”.
És ha a pénz nem elég, marad a személyes példamutatás, és e tekintetben Orbán Viktor valóban nagyobb teljesítménnyel büszkélkedhet, mint a dekadens családlazító európai kollégái. De bizonyítandó az élet bonyolultságát, e helyütt is jeleznénk a kormánypropagátoroknak, hogy a nemzetvesztőnek bélyegzett Gyurcsánynak is öt gyereke van.
