A Kodály körönd valójában a Rippl-Rónai utcáig tart
Az egyesült ellenzék október 23-i megemlékezésén a beszélő fejek egytől egyig megígérték, hogy most már aztán tényleg lesz összefogás és – csak hogy megmutassák mennyire nem a levegőbe beszélnek – azonnali hatállyal bevezették a Rippl-Rónai utcáig érő Kodály köröndöt.
Ha erődemonstrációként fogjuk fel az egyesült ellenzék október 23-i tüntetését, akkor bizony azt kell mondjuk, hogy nem csak a kormánypárti békemenetet, de még a Magyar Kétfarkú Kutyapárt „igazi békemenetét” se sikerült megszorongatniuk a tüntetések versenyének részvétel kategóriájában, azaz elmondható, hogy az ellenzék legerősebb pártja az MKKP, hiszen egyedül annyi embert tud utcára hívni, mint hat másik.
Legyünk őszinték: mindössze egy-kétezer ember lézengett egy napsütéses októberi szombat délután az egyesült ellenzék demonstrációján. Nem több. Tudjuk persze, hogy a Fidesz erőforrásaival nehéz versenyre kelni, de ez alkalommal konkrétan az is kétséges volt, hogy eljött-e a színpadra állított 106 képviselőjelölt összes rokona a rendezvényre. A pártok közül egyedül az LMP tett ki magáért. Mintegy 20 fős, zászlókkal vonuló csoportjuk létszáma alapján elmondhatjuk, hogy legalább a parlamenti frakció összes alkalmazottját kivezényelték a tüntetésre.
Mindezek ellenére a színpadról többször elhangzott a tömeg kifejezés, mi több még az is, hogy az a Kodály köröndig ér. Mivel én eközben az úgy nevezett tömeg addigra már erősen ritkuló legszélén álltam, megdöbbenve értesültem arról, hogy e szerint a Kodály körönd már a Rippl-Rónai utcáig tart, azaz majdnem két kisföldalatti-megállónyival meghosszabbították, már az is kétséges, hogy kör alakú, nem pedig pálcika.
Amikor a „Kodály köröndig érő tömeg” állandósult szóösszetétel már nem a konferanszié, hanem Fekete-Győr András szájából hangzott el, akkor a mellettem álló Hont Andrásból – aki éppen azzal foglalatoskodott, hogy egyenként tiltsa le oldaláról mindazokat, akik szerint a valós részvételről a Facebookra írott sorai is csak azt bizonyítják, hogy valójában kriptofideszes ügynök, aki az összefogás sikertelenségén ügyködik – kiszakadt egy „Hazudsz!” beordítás. Mivel még csak meg sem verték érte, így mindössze annyi izgalomról tudok beszámolni az összellenzéki tüntetésről, hogy a mobilvécé erősen billegett használat közben.
Összefogás, összefogás, összefogás – ezt bizonygatták a felszólalók, miközben kezdtem megérteni, hogy miért nem jött el a kutya se. Alighanem azért, mert az ellenzéki választók zöme ma már le se szarja a pártrendezvényeket, akik meg nem, hát azok ennyien vannak. Márpedig ez az ellenzéki pártok rendezvénye volt, hiába beszélt a leghosszabban Márki-Zay Péter. Klasszikus, unalmas pártseregszemle volt mindez, amely csak akkor lehetett volna fárasztóbb, ha eléneklik a „Ha én zászló volnékot”. (Zárójeles megjegyzés: a Czutor Akusztik zenei betétjei alatt szinte már vágytam rá, pedig több évtizedes tüntetésesztétai karrierem alatt megtanultam, hogy amint az felcsendül, az ügynek reszeltek.)
A fotós kollégák szerint Márki-Zay Péter két forduló közötti Fővám téri tüntetésén többen voltak, pedig azt pár óra alatt szervezték meg, miközben ennek hirdetésére forintmilliókat költöttek az összefogásban résztvevő pártok. Eszerint Márki-Zay több embert tud megmozdítani egyedül, mint akkor, ha biodíszletként köré állítják Dobrev Klárát és Karácsony Gergelyt, továbbá a parlamenti pártok és a Momentum politikusait.
Sétálok vissza az Oktogon felé, eközben mellettem egy DK-s zászlós férfi keresi a Kodály köröndöt, hogy megtudja meddig ért a tömeg. Nekem meg csak annyi jár a fejemben: most akkor Márki-Zay győzte le a pártokat, vagy azok őt, hogy ebbe a marhaságba belevitte?
(Kiemelt kép: Adrián Zoltán/168)