Népszavazás: Létezik a rossz kérdésre jó válasz?

Míg általában a népszavazások a világon mindenütt két tábort hoznak létre – abból adódóan, hogy a népszavazási kérdésekre kétféle válasz adható –, nálunk ez is másképp van: máris három markáns álláspont jelenik meg. A szokásos igen és nem mellett bejelentkeztek a bojkott, a tudatos távolmaradás hívei is.

A másik sajátosság, hogy az álláspontok nem feltétlenül követik a szokásos politikai választóvonalakat: nem a kormány–ellenzék- vagy a jobboldal–baloldal-tengely mentén válnak szét, hanem ennél sokkal változatosabb variációk figyelhetők meg. Természetesen minden oldalnak megvan a maga domináns álláspontja, de ez távolról sem kizárólagos: a jobboldaliak túlnyomó többsége a nem tábort erősíti, a liberálisok az igenre hajlanak, míg a baloldaliaknál a bojkott, a távolmaradás tűnik többségi véleménynek. De minden oldalon nagy a disszidensek és másként gondolkodók aránya.

Az előbbi okok miatt a frontvonalak is meglehetősen kuszák: gyakorlatilag mindenki kétfrontos harcra kényszerül. Újabb érdekesség, hogy jelen pillanatban a legélénkebb front nem is az igen és a nem szavazók között húzódik, hanem inkább az igen és bojkott, a tudatos távol maradók között. Ennek is megvan a maga logikája, hiszen joggal gondolhatják mind az igen-, mind a bojkottpártiak, hogy a másik fél „megtérítésének” sokkal nagyobb az esélye, mint a nem szavazatot támogatók átcsábításának.

Jelen írás azokat képviseli, akik a népszavazáson igennel kívánnak szavazni, de azokhoz is szól, akik bizonytalanok vagy éppen a távolmaradásra hajlanának.

(Rossz kérdésre jó válasz?) Sokan úgy vélik, hogy nem érdemes részt venni a népszavazáson. Változatos érveket lehet hallani ezzel kapcsolatban, vegyük sorba ezeket.

Legtöbbször azt mondják, hogy azért nem érdemes elmenni, mert a kérdés eleve manipulatív és nem egyértelmű. Ezért nem is lehet rá jó választ adni.

A kérdés (Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?) persze tényleg manipulatív, mert az EU-nak esze ágában sincs előírni nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését, de azért mindannyian tudjuk, hogy valójában miről is van szó. A menedékkérők áthelyezésének tervéről (ezt a kormányzati képviselők is elismerik, ha megszorongatják őket), aminek ugyan semmi köze a betelepítéshez, csupán a menedékkérelmi eljárás lefolytatásához, amelynek során a magyar hatóságok a magyar jogszabályok alapján szabadon dönthetnek a menedékkérelem elfogadásáról vagy az elutasításáról. (Idén a Magyarországon benyújtott csaknem 20 ezer menedékkérelemből mindössze 224-et fogadtak el a hatóságok.)

Az áthelyezési döntések az eddigi gyakorlat és a jövőre vonatkozó tervek szerint a tanácsban, az összes tagállam kormányának részvételével születnek minősített többséggel (ezt egyébként jogi úton megtámadta a magyar és a szlovák kormány, az Európai Bíróság várhatóan ebben az ügyben az év végéig döntést fog hozni), és azt tanácsi határozatban vagy a tervek szerint tanácsi rendeletben hirdetik ki. A tanácsi határozatok és rendeletek az uniós jogrend szerint a tagállamokban közvetlenül hatályos és a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül alkalmazandó jogszabályok. Ezt Magyarország is elfogadta a csatlakozási szerződésben, majd megerősítette a Lisszaboni Szerződés parlamenti ratifikációja során. Aki tehát Magyarország EU-tagságával egyetért, s azt a jelenben is fontosnak tartja, az nem kérdőjelezi meg az unió jogrendjét, és erre a faramuci kérdésre is csak igen választ adhat. Mert ez a válasz nem azt jelenti, hogy egyetért a kötelező betelepítéssel (azt ugyanis a kormánynak a tanácsban kell elutasítania, a népszavazásnak erre semmilyen hatásköre nincs), hanem továbbra is egyetért hazánk EU-tagságával és a tagság jogi feltételrendszerével.

Szerintem adható jó válasz az Európa-pártiak számára a kérdésre, és ez csakis az igen válasz.

(Az érvényesség mítosza) Mások viszont azért nem kívánnak részt venni, mert úgy gondolják, hogy a kormány akkor leckéztethető meg, ha a részvétel nem éri el az 50 százalék+1 érvényességi küszöbértéket. Ez szerintem több okból is téves felfogás. Először is, az érvényességi küszöbnek igazából közjogi jelentősége nincs, mert egyértelmű, hogy a kormány nem akarja a népszavazás eredményét törvénybe, főleg nem az Alaptörvénybe foglalni. Ha ezt akarná, akkor ezt már népszavazás nélkül is megtehette volna, elfogadva a Jobbik ajánlatát is a kérdés lényegének Alaptörvénybe foglalásáról. Nem ez a cél. (Ők is jól tudják, hogy ezzel a csatlakozási szerződésünk sérülne és a tagságunk is veszélybe kerülne.)

Ez a népszavazás is egy politikai termék a Fidesz számára: elsősorban belpolitikai és kommunikációs céljai vannak vele. Az érvényességnél sokkal fontosabbak számára az igen és a nem szavazatok közötti arányok. Sokkal nagyobb a marketingértéke a 40 százalékos részvétel melletti 90 százalékos nem szavazati többségnek, mint a 60 százalékos részvétel melletti szoros eredménynek. Ez utóbbit sokkal nehezebb nagy győzelemnek beállítani, mint az előbbit. Ezért is gondolom azt, hogy a kormányzati állásponttal szembeni szavazatok számának nem a feltett kérdésre, hanem a belpolitika alakulásának egészére vonatkozóan nagyon is van jelentősége.

Nem csak ez az érv szól a részvétel mellett. A választóknak két választás között viszonylag kevés lehetőségük van, hogy kifejezzék véleményüket a kormány tevékenységéről. Könnyen lehet, hogy 2018-ig erre már nem is lesz más alkalom. Aki nem ért egyet a kormány Európa-politikájával, menekültpolitikájával vagy általában a magyar kormány tevékenységével, az most lehetőséget kap arra, hogy ezt kifejezésre juttassa, méghozzá egy olyan kérdésben, amely különösen érzékeny a kormány számára, mert ezt az ügyet szinte rendszerlegitimitási kérdéssé emelte.

Aki ezzel nem él, az nagy esélyt mulaszt el és abban erősítheti meg a kormányt és híveit, hogy jó úton járnak, míg az ellenzőit elbátortalanítja.

(Bojkott) Két ellenzéki párt (a DK és az Együtt) bojkottra szólította fel a választókat. A bojkott vitathatatlanul legitim eszköz, de hatékonysága nagyon kérdéses. A nemzetközi szakirodalom több száz bojkott hatásait elemezve arra a következtetésre jut, hogy az esetek túlnyomó többségében nem érték el a céljukat, és ami még kiábrándítóbb, igen gyakran éppen azokat erősítették meg, akik ellen meghirdették. Ettől persze még lehetne jó eszköz a bojkott Magyarországon a kormányzat meggyengítésére, de egyelőre én nem látom az erre vonatkozó erős érveket.

Szerintem Orbán Viktor és társai kevés dolognak örülnek jobban, mint hogy az ellenzék szavazói és a kormánnyal szemben kritikus állampolgárok otthon maradnak és nem szavaznak. Ennél már csak annak örülnének jobban, ha ezt a szívességet az országgyűlési választásokon is minél nagyobb számban tennék meg. Nem jó dolog leszoktatni a választóinkat arról, hogy részt vegyenek és szavazzanak, amikor erre szükség van és lehetőség nyílik. A bojkott könnyen demoralizálhatja, lefegyverezheti az ellenzéki választókat, ráadásul bojkottra mozgósítani meglehetősen nehéz. A bojkott nem mobilizál, hanem demobilizál.

Azt pedig csak a legelvakultabb hívek hiszik el, hogy aki nem vesz részt a népszavazáson, az tulajdonképpen mind a bojkottra felhívó pártokat támogatja. A bojkott másik problémája, hogy nem azonosítható a tudatosan, tiltakozásból nem szavazó és a közönyös, a kiábrándult, a soha nem szavazó polgár. A nem szavazásnak nincs közösségi élménye, míg akik letették a voksukat, azok tudják, hogy van egy tábor, ahová tartoznak, akikkel egyetértenek.

A népi mondás szerint néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Ha tényleg olyan sokan szeretnének keményen üzenni ennek a kormánynak, mint ahogyan mi hisszük és reméljük, akkor őket ettől nem eltántorítani, hanem erre bátorítani kell.

Ez a népszavazás ugyanis a legkevésbé sem a feltett kérdésről szól – bár szerintem arra is jó szívvel adható igen válasz –, hanem sokkal inkább szól Magyarország Európához tartozásáról, az európai szolidaritásról, de legalább annyira a magyar kormány Európa- és menekültellenes gyűlöletkampányáról és általában az elmúlt két- (vagy akár hat-) éves tevékenységéről. Akinek erről van véleménye, az menjen el és szavazatával adjon nyomatékot neki. Akinek minderről nincs semmi közlendője, az nyugodtan otthon maradhat.