Mátyás Győző: Rémes hírek

Josef K. is milyen magabiztos volt az elején: “vádolnak ugyan, de én nem lelem magamban a legcsekélyebb olyan vétket sem, amely miatt vádolhatnának.” Aztán ahogy telt múlt az idő, csak alább hanyatlott benne a fene nagy öntudat. A végén meg… de hát tudjuk. Illetve, aki nem ismeri a Pert, az talán nem tudja, hogy milyen sors várhat a hatalmi tébolynak kiszolgáltatott egyénre. Modernebb terminusokkal: miféle dolgok eshetnek meg arrafelé, ahol leépülőben a demokratikus jogrend, ahol nem tisztelik a szabadságjogokat, mert azokat emlegetni csak „emberi jogi, szépelgő handabanda”. Persze most vészhelyzet van, különleges idők járnak. Meg rendőrök, hajnalban. Begyűjteni a rémhírterjesztőket. Ami rendben is volna, ha az illetők olyan orbitális rémhíreket terjesztettek volna, minthogy… de nem akarnám fogdában tölteni a napot. 

Az ORFK szerda éjszakai közleménye szerint összesen eddig 87 eljárást indított rémhírterjesztés és 27-et közveszéllyel fenyegetés miatt a koronavírussal összefüggésben. Ezek közül jelenleg is folyamatban van 38 eljárás, míg 6 ügy már ügyészi szakaszban tart. A nyomozások során a rendőrök összesen 16 gyanúsítottat hallgattak ki.

Elég tetemes szám. Úgy tűnik, a koronavírus elleni védekezésről szóló T/9790. számú törvénynek – inkluzíve a rémhírterjesztésről szóló szabályokat – volt némi mozgósító ereje. Amúgy tényleg nem tudni, hogy a helyi erők a központi direktívának akartak megfelelni, vagy csak túlbuzgottak (bár az is következik az előbbiből). Ahogy Josef K. kérdezné: „A fő kérdés az, hogy ki vádol?”.

A két leghíresebb esetben már le is zárult az eljárás. Ami megnyugtató. De azért…

A TASZ nagyon hamar, már napvilágra kerülésekor kifejezte súlyos aggályait a törvénytervezettel kapcsolatban: „Nyilvánvalónak tűnik, hogy a törvényjavaslat célja, hogy a kormány mentesüljön a kellemetlen újságírói kritika alól. Mi több, az új tényállás a kormányzati intézkedésekkel szemben kritikus szakmai szervezetek elhallgattatására is felhasználható.” Hát elég pontosan belőtték a következményeket, bár arra ők sem számítottak, hogy az illetékesek néha úgy oldják meg a helyzetet, hogy egyszerűen nem adnak tájékoztatást.

A TASZ hangot adott annak a félelmének is, hogy egész szerkesztőségeket lehet megbénítani, hiszen gyanú esetén a „bűnjelkövetés eszközeit”, gépeket, szervereket foglalhat le a rendőrség, az újságírói munkának ezzel vége is. 

Szerencsére mindeddig ilyesmi nem következett be.

A megfélemlítés azért működik. Facebook-bejegyzéseket kukkolnak? Tényleg? Kik? Jó, az is nyilvánosság, de azért nem olyan, mint az MTV híradó. Mondjuk korrektebb, de itt most nem ez a lényeg.  

A szerencsi férfi esetében, aki lediktátorozta Orbán Viktort (már Jean-Claude Junckert sem szabad idézni?), elég egyértelmű volt, hogy semmi törvénybeütközőt nem követett el. „Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van.” – kérdezhette volna József Attilával.

Facebook-posztja színtiszta vélemény. De mire ez tisztázódott hivatalosan, a férfi kellemetlen vegzatúrán ment keresztül. És hát ki szereti ilyesminek kitenni magát? Egy ország nézi a videót, ahogy hajnalban visznek el valakit a véleményéért, hát kell ez nekem, inkább lapítok. Úgyhogy megfélemlítés kipipálva. A legnagyobb – rossz – vicc a dologban, hogy tartalmát illetően a férfi üzenete éppen a szigorú intézkedések további betartására intett, azaz segítette a védekezést. De hát a szervek és a szövegértés.

A másik esetben, Gyulán az egymondatos posztban legalább szerepelt egy szám. Vagyis ha az nem lett volna helytálló, akkor azt a főben járó bűnt követte volna el az illető, hogy az ágykiürítések idején esetleg nem teljesen pontosan adta volna meg a számot. De nem így történt. Vagyis ő se rémhírterjesztett. Ellenben rávilágított arra, hogy a kormány hiányosan tájékozatja a közvéleményt, helyenként elhallgat adatokat, megtiltja kórházaknak a nyilatkozatot stb. Vagyis amikor a legnagyobb szükség lenne a nyílt, egyenes tájékoztatásra, szelektál az információk között és ködösít.

Vajon az miféle hírnek minősül, hogy a kormány azt terjeszti: korrekt módon tájékozatja a lakosságot vészhelyzet idején?