Mátyás Győző: Magyarország, a riasztó példa
Természetesen tudnunk kell, hogy a Soros piszkos pénzéből kikelt gyíkemberek által működtetett és Soros gyökércsakrájának negatív energiájában dagonyázó Freedom House, amelyik a senki által meg nem választott Soros világromboló nézeteinek zsoldjában áll egy gittegylet. És azért támadja Magyarország életerejének vitalitását a Soros parancsára, hogy mi bevándorló ország legyünk. A Soros által.
Szóval ezt jó, ha tudjuk.
És ennek szem előtt tartásával kezeljük a Freedom House legutóbbi éves jelentését, amelyben a korábban szabad minősítést elnyert Magyarországot a részben szabad országok közé sorolta. Ráadásul, mint írják: a szabadságjogok terén „a Freedom House Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt az egyik legdrámaibb visszaesést tapasztalta az Európai Unión belül … öt egymás utáni év hanyatlása után zuhant vissza Magyarország a részben szabad kategóriába, anélkül, hogy tizenhárom év óta bármiféle fejlődés lett volna észlelhető.”
Persze mint azt a jelentés mély aggodalommal leszögezi: ma az egész világon a demokrácia hanyatlását látjuk. És ez az igazi, a valóban súlyos probléma. A negatív tendenciák érzékeltetésére említik, hogy 41 olyan ország közül, amelyeket 1985 és 2005 között mindig a szabadok közé soroltak, az utóbbi 5 évben 22 esetében is folyamatos visszaesést regisztráltak.
A jelentés a kedvezőtlen folyamat, vagyis a demokrácia defenzívába szorulásának több okára is igyekszik rávilágítani. Az elemzés készítői a legfontosabbnak a felgyorsult globalizáció kezelhetetlennek tűnő gazdasági és társadalmi hatásait tartják, illetve ezzel összefüggésben a nemzetközi hatalmi viszonyok átalakulását. Alacsony vagy közepes szakképzettségű munkások nem profitáltak a globlizációból, korábban stabilnak hitt munkahelyek vesztek oda a kiterjedt verseny és a technikai fejlődés következtében. Mindebből pedig a szélsőjobboldali antiliberális populista mozgalmak húztak hasznot. „Svédországtól Olaszországig az antiliberális politikusok … választást nyertek a kizárólagos nemzeti identitást olyan eszközként népszerűsítve, amelyik a frusztrált többséget felvértezi a globális, illetve a hazai rend változásai ellenében.”
Mint Mike Abramowitz, a Freedom House elnöke a külön Amerikáról szóló fejezetben írja: az Egyesült Államoknak szintúgy a világszerte tapasztalható figyelmeztető jelekkel kell szembenéznie. Mert „a demokrácia pillérei ostrom alá kerültek” az USA-ban is. Abramowitz leszögezi, hogy a demokrácia hanyatlása nem Trumppal kezdődött, ugyanakkor az is tény, hogy „nem emlékezhetünk elnökre, aki kevesebb tiszteletet tanúsított volna az alkotmányos rend elvei, normái, princípiumai iránt. Trump megtámadta a demokrácia alapvető intézményeit és hagyományait a hatalmi ágak szétválasztásától kezdve a szabad sajtón és független igazságszolgáltatáson át a választás legitimitásáig”.
Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert
a Freedom House jelentése egy baljóslatú világtendenciára mutat rá, s ennek – kétségkívül talán legriasztóbb – példájaként taglalja Magyarországot.
Vagyis nem kipécézték a mi hazánkat, nem bosszút forralnak a … (a kipontozott részre tetszőlegesen beilleszthető valamelyik propaganda sületlenség), hanem arra mutatnak rá, hogy a populisták olyan pionírja, mint Orbán Viktor miként fojtja el a sajtó és a civil társadalom kritikus hangjait, miként „kényszerítette távozásra a CEU-t”.
A Freedom House tehát a maga rezervált módján megírta jelentését, Daniel Kelemen pedig a Washington Postban publikált véleménycikkében levonta ebből a kézenfekvő következtetéseket. A Freedom House-jelentéshez fűzött kommentárjában Magyarországot állítja a középpontba, pontosabban azt a folyamatot, ahogyan
az Orbán-rezsim „ellenőrzése alá vonta a médiát és az igazságszolgáltatást, kiiktatta a hatalmi ellensúlyokat, megbuherálta a választási rendszert, vegzálta a civil szervezeteket”. Vagyis jól szétilliberálta a demokráciát.
S ami Kelemen szerint még aggasztóbb: mindezt Orbán az Európai Unió jótékony asszisztenciája mellett teheti, merő pártpolitikai okokból. Minthogy a Néppárt vezérei – cserébe a Fidesz szavazataiért – nem pusztán félrenéznek, amikor a NER-delegáltak öblöset sercintenek a demokrácia padlatára, de még finanszírozzák is az oligarchák dáridóját. Kelemen az „autoritáriánus egyensúly” terminust használja a jelenség leírására, vagyis arra, hogy a voksok miatt az europártok megvédik a saját blokkjukhoz tartozó nemzeti autokratákat.
Hát így összességében a Freedom House által felrajzolt világtrend és az abból levonható következtetések a demokrácia igen sötét jövőjét vetítik előre.