Mátyás Győző: Felfüggesztésjáték
Ahogy hatalmi berkekben interpretálták a Fidesz néppárti felfüggesztését, az leginkább a Piedone-filmek híres jelenetéhez hasonlít, emlékeznek rá, a matróz esetére, aki a sokadik saller(!) után saját magát veri hókon a fagyasztott hallal. Naná, mert amit Pideonétól kapna, attól csillagokat látna. Ahogy a Fidesz meg kék csillagos lobogót, ha akkora kokit (!) kapott volna, amekkorát előzetesen beígértek neki. Hiszen napirenden volt, hogy a pártot jól kipenderítik az EPP-ből, mivel a derék magyarok, akik bebocsátást nyertek egy elegáns szalonba, már jó ideje úgy viselkedtek, mint valami földpadlatú krimóban. És mostanra már többen jelezték a klubtagok közül, hogy nem óhajtanak egy légtérben tartózkodni kocsmai hőzöngőkkel. Ebből lett aztán az a megoldás, hogy átmenetileg megvonták a kötekedők tagságiját.
Persze a magyar kormánypárt politikusai és a sajtójuk – újabb rekordot döntve valósághajlításban –, hatalmas győzelemként ünnepelték a felfüggesztést. (Mondjuk ez már nem is Piedone, hanem Monty Python.) Ahogy a tényekkel zsonglőrködve a miniszterelnök úr mondta sajtótájékoztatóján: „Minket nem lehet kizárni és felfüggeszteni sem, négy választást nyertünk meg a magyar polgárok akaratából”.
Hát az a helyzet, hogy lehet. Ha a néppárti közgyűlésen nem változtatják meg a határozati javaslatot az utolsó pillanatban, akkor az EPP simán felfüggesztette volna a Fideszt. Más opció nem volt. Sőt. Joseph Daul a döntést követő közleményben így fogalmaz: „Tizenhárom tagtársunk kérésére megszavaztuk a Fidesz felfüggesztését határozatlan időre.” És a közleményben egy hang sincs arról, hogy a Fideszt saját kérésére kokizták meg, ahogy Manfred Weber sem tesz említést nyilatkozatában ilyesmiről.
Pedig tényszerűen igaz, amit a Fidesz állít, vagyis hogy a párt önként és dalolva pofozta le magát. Az EPP közgyűlésének határozatában szó szerint az áll: „Az Európai Néppárt elnöksége és a Fidesz egyetért abban, hogy a Fidesz felfüggeszti a tagságát az Európai Néppártban addig, amíg az értékelő bizottság jelentése elkészül."
Vagyis nominálisan helytálló a Fidesz érvelése, csak éppen senki sem így érti a határozatot. Tessék végignézni a világsajtó tudósításait!
És mégis, a Fidesz tulajdonképpen valóban elérte a számára látványosan hasznosítható kompromisszumot. Egyfelől egy ideig kelletheti magát tovább a pártcsaládban, másfelől pedig kiravaszkodta a legfontosabbat: lehetőséget a kommunikációs trükközésre. Ahogy a Politico foglalta össze találóan a történteket: Orbán még ki se jött az ülésteremből, de „harcos sajtótájékoztatóján azt a látszatot keltette, mintha pártja tárgyalást folytatott volna a Néppárttal, és nem szigorú feltételeket diktáltak volna neki.”
És a kommunikációs deszant bombázza is a hazai tábort keményen, hogy valójában a Fidesz zárta ki a Néppártot, amelyiket a Soros zsoldjában álló kommunisták, transzgender aktivisták és bevándorlásszervező ügynökök irányítanak. Most már valójában éppen ők, azaz a NER-boyok a valódi konzervatív értékek őrzői (lásd még: igazi konzervatív két lábbal tapodja a sajtószabadságot, kriminalizálja a civilszférát, és szétveri az akadémia autonómiáját), aki mást mond, hasznos idióta, és le a birodalommal!
Mindez persze a szokásos belföldre szánt hetvenkedés, ami a nemzetközi porondon egyre kevésbé hatásos. Sokan szimpla megalkuvásnak tartják már azt is, hogy ebbe a kompromisszumba a Néppárt egyáltalán belement. Merthogy a Fidesznek annyi köze van a konzervativizmushoz, mint M. Lőrincnek a nyílt piaci versenyhez.
Csak hát politikáról van szó, vagyis érdekekről, pragmatikus szempontokról, taktikáról, szavazati arányokról. Nyilván a Néppártnak is az volt az érdeke, hogy legyen egy kis nyugalom, pont az EP-választás előtt nem akarták ők sem borogatni az éjjeliedényt, úgyhogy az egész problémát eltolták a ködös jövőbe.
Minek következtében nem igazán tudható, hogy a Néppártban mennyire veszik komolyan azokat az értékeket, amelyekre Daul elnök is nyomatékkal hivatkozik az EPP közleményében. Vagyis a demokrácia, a jogállam, a sajtó- és akadémiai szabadság értékeit, a kisebbségek jogainak védelmét. Pontosan azokat az értékeket, amelyeket Orbán kedvtelve abuzál folyamatosan, egyre nagyobb intenzitással. S amelyek tiszteletére egy ilyen gyámoltalan kompromisszum aligha fogja rászorítani.
Úgyhogy a Néppártnak nyilván előbb-utóbb el kell döntenie, mennyire veszi valóban komolyan ezeket az értékeket, s velük önmagát.
