Mátyás Győző: Brüsszel visszaüzent Orbánnak
Addig üzengettünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék… míg végül megértették. És Brüsszel vissza is üzent. Igaz, Strasbourgból, viszont kétharmaddal.
És innentől egyfolytában az hallatszik kormányoldalról, hogy a sok Soros-bérenc (inkluzíve Sebastian Kurz, aki tán még egy hete is világraszóló bruder volt) kommunistákra valló koncepciós perben hamis vádak alapján megbünteti a magyar népet. Ja és ne feledjük, hogy az ENSZ is bosszút lihegve rágalmaz és fenekedik. Meg amúgy el se fogadták a Sargentini-jelentést, mert csalás volt. (Értsd: a szokásos szavazási rendet nem változtatták meg a Fidesz kedvéért. S nem írták jóvá nekik a le nem adott szavazatokat. Meg a ruhatári vállfák számát.) Hazai terepen eddig is ez a moszkvabrüsszelezéssel tarkított tohuvabohuzás ment, de nemzetközi színtéren ez a vagdalkozás némileg új. A brüsszeli politbüró tagjai elég jól tűrték, hogy a bölcs vezető kettős mércét alkalmazó zsarolónak, hatalmukkal visszaélő tisztességtelen rágalmazónak nevezze őket, de arra a vádra már kiakadtak, hogy ők egy egész népet akarnának elítélni. Ez „a gyávák mellébeszélése. Ne próbáljanak elbújni a kormány bírálata elől azzal, hogy azt mondják, nem őket, hanem a népét támadják!” mondta indignálódottan Frans Timmermans.
De azért voltak derűs pillanatai is a vitának, amikor a mi bölcs vezetőnk tréfálkozott, ekként szólva: „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” Mondja ezt egy olyan hatalom fejeként, amelyik (strómanja révén) újságot zárat be, a sajtó nagy részéből propagandagenerátort kreál, a kritikus civilszervezeteket vegzálja. S amelyikkel kapcsolatban az ominózus jelentés egyik legsúlyosabb vádpontja éppen a szólásszabadság korlátozása. Hát jót derültünk.
Többek között ez az epizód mutatott rá arra is, hogy mennyire meddő egy ilyen vita, pontosabban mennyire reménytelen vállalkozás meggyőzni a NER korifeusait bármiről.
Jó dolog, hogy az európai közösség képviselői – félbehagyva a pártpolitikai iszapbirkózást – nagy többségben demonstrálták, hogy fontosak számukra a demokrácia értékei, a jogállam, az alapvető emberi jogok tisztelete, olyasmik, amiktől az Európai Unió az, ami. S ekként kijelölik a határt, amit nem léphet át az, aki ennek a közösségnek a tagja kíván lenni. Ez a fajta önterápiás kiállás nagyszerű dolog, csak igazán sok értelme nincs olyanokkal szemben, akik kétharmados magasságból tesznek mindenféle elvre, s csupán hatalomtechnikai (na jó: pragmatikus) megfontolásaik vannak. Minek következtében az érvelés koherenciája vagy tárgyszerűsége sem tartozik fő erényeik közé.
Nem csoda, hogy Orbán Viktor Strasbourgban előállt a Világok Harca politfantasy hardcore változatával, azzal, hogy itten a megveszekedett bevándorláspárti összeesküvők azért állnak bosszút rajtunk (bántják a magyart!), mert nem engedjük, hogy kedvükre telemigránsozhassák az országunkat. Hogy ez a fikciós elbeszélés nem teljesen kvadrál az igazsággal, az nem zavarja, mint ahogy az sem, hogy a vita nem erről a kérdésről szólt. Minthogy a jelentésnek csak töredéke foglalkozott a migrációval, s annak is főként emberjogi vonatkozásaival. A riport azt taglalta, hogy a NER égisze alatt mivé is sikerült silányítani a demokráciát és a jogállamot. A mi bölcs vezetőnk azonban csak színezte a víziót a migránssimogató gonosz és a hős bevándorlásellenes végvárvédők csatájáról. Nyilván, hiszen ez a retorika eddig népszerűséget és győzelmeket eredményezett. Ami érthető, mert a Fidesz egy súlyos problémát, illetve az azzal kapcsolatban kialakult morális pánikot és félelmeket használta fel politikai narratívája kialakításához. (Ami elég sajátos pályára tereli a hős kormányerőket a tényleges megoldás terén is. Angela Merkel éppen most a közös határvédelem megerősítését helyezte kilátásba, amit a Fidesz korábban egyenesen követelt! És lám, most a páratlan NER-garnitúra úgy fordította le mindezt a híveknek, hogy Brüsszel direkt zsoldosokat fog küldeni Magyarországra, hogy betessékeljék a migránsokat. Ha csak úgy nem…)
A Soros bukszájából kikandikáló migránssimogatók és a vitéz honvédők harcáról szóló mítosz − hatásos. (A tömegtársadalmak új fejezete arra szólít: ne az igazat, még csak ne is a valódit, hanem a célravezetőt mondd! Amit a politikai marketing el tud adni!) És ezt nem csak itthon díjazzák, hanem – mint láthattuk a vitán is – széljobbszerte egyre többfelé.
Ezért is volt fontos az a demonstratív kiállás, amivel a mérsékelt európai politikusok hitet tettek amellett, hogy igenis számítanak a polgári, humanista princípiumokon alapuló európai értékek, és ezeket meg is kívánják őrizni.
Orbán persze pontosan tudja, hogy ennek a kiállásnak legfeljebb szimbolikus jelentősége van. (Amit nem lehet eléggé hangsúlyozni.) Konkrétan vele és a NER-rel úgysem történik semmi. (Sőt, népszerűsége itthon ugrásszerűen nőni fog az egyszál-magamban-megküzdöttem-a-brüsszelita-bevándorláspárti-Góliáttal című fellépés után.) Őt ebből az uniós vircsaftból igazán a zsozsó érdekli. Márpedig az, hogy kicsit lejjebb zárják a pénzcsapot, még odébb van. A többi, „az emberi jogi, szépelgő handabanda” meg nem izgatja különösebben.
Az Európai Unióval kapcsolatban pedig arra számít – egyáltalán nem alaptalanul –, hogy májusban úgyis új szereplők lépnek a színpadra, és új darabot kezdenek próbálni. Orbán ezt a fordulatot kívánja aktívan előmozdítani. S ő ezt hívja reformnak.
Mások meg kísérletnek az Európai Unió szétverésére.
