Mátyás Győző: Bornírt és élvezi
Nem mondanám, hogy eddig ellensége lettem volna Justin Trudeau-nak, de az csak növeli az emberben a respektust, ha azt tapasztalja, hogy a kanadai miniszterelnök egy politikai nyilatkozatban a helyzethez igazított Gertrude Stein-idézettel operál (a Canadian is a Canadian is a Canadian). Amúgy mindezt egy elegáns Trump-savazás közben követte el. „Azt hiszem a kanadaiak, és egyáltalán az emberek világszerte pontosan tudják, mit gondolok azokról a megjegyzésekről.”
Trudeau természetesen Donald Trump legújabb, díjnyertes twitteres ámokfutására, azaz menetrendszerű nyilvános bullyingjára célzott. Amiért a maga szárazabb modorában Angela Merkel is belenyomta a burgerszószba az amerikai elnök székében pózoló verbális dúvadot. Aki most éppen a Demokrata Párt négy színesbőrű gyakran Squad elnevezéssel illetett képviselőnőjét vette célba, mondván: ezek a némberek mindig csak rosszat mondanak Amerikáról, gyűlölik azt, valóságos szégyenei az országnak. Ők „eredetileg olyan országokból jöttek, amelyeknek katasztrofális kormánya van”. „Menjenek vissza és segítsenek rendbe hozni ezeket a lerobbant, bűntől fertőzött helyeket, ahonnan jöttek”. Amúgy a kormányokat illető megjegyzések még csak nem is lennének túlzóak, csak hát az említett hölgyek közül hárman az Egyesült Államokban születtek, a negyedik pedig harminc éve él ott. A négy újonnan a kongresszusba választott nő tényleg színfoltot jelent a törvényhozásban, nem sorolhatók éppen a mérsékeltek közé, a határozott identitáspolitikai attitűdöt (aminek hátulütőiről Fukuyama amúgy nem kevés joggal értekezett) is magában foglaló szélbal reprezentánsai. Így hát a saját pártjukban sem élveznek osztatlan népszerűséget, zajlott is a mini belháborújuk Nancy Pelosi frakcióvezetővel. Nem mondanám hát, hogy ők volnának a politikusi idoljaim, ám ha valaki meghallgatja a CBS interjúját, amit Gayle Kingnek adtak válaszként Trump hőzöngéseire, érzékelni fogja, hogy határozott elképzelésekkel bíró, a szociális kérdések iránt nagyon elkötelezett politikusokról van szó.
Az amerikai elnök a márciusi 28-i Grand Rapids-i kampányrendezvényenAkiket Trump elég keresetlenül és vélhetőleg tudatosan szidalmazott. Nőket! Bár ebben a műfajban sem ez az első futama. Többen párttársai közül azzal vették védelmükbe az elnököt, hogy nyoma sincs rasszizmusnak a szavaiban. Hát, ha a szöveget nem illokúciónak tekintjük (ami itt lehetetlen), akkor tényleg, hiszen például a nigga nem szerepel benne. Hívei azonban pontosan értették, hogy mit akar az elnök, mert amikor Észak-Karolinában egy gyűlésen tovább cifrázta a főként Ilhan Omar elleni gyűlölet tirádát, a tömeg skandálni kezdte, hogy „küldjétek vissza őt”. Megtanulták a leckét.
És pontosan ez volt a cél. A szavazótábor hergelése, az érzelmek felszítása. Több elemző is felhívta a figyelmet arra, hogy ez tudatos taktika, amit a 2020-as kampányban fog csúcsra járatni Trump stábja.
Már nem pusztán arról van szó, hogy az elnöki székben egy bornírt, előítéletes pojáca ül, aki élvezi, hogy a legképtelenebb badarságot is következmények nélkül beleóbégathatja a világba. Ennek az észjárásnak megvan a szociológiailag körülhatárolható bázisa, emberek nagy csoportja rezonál a hergelésre. Mert a társadalomban, egyáltalán nem oktalanul, létezik a félelem a lecsúszástól, a talajvesztéstől, az eljelentéktelenedéstől (forgotten white men), amiért a fenyegetettek másokat hibáztatnak, a bevándorlókat, a feketéket, az underclasst, és aminek a következtében hajlamosak a kirekesztésre, a szimbolikus lincselésre. Trump nem mérsékelni akarja az ellentéteket, hanem élezni, nem gyógyítani akarja a sebeket, hanem kéjjel vájkálni bennük.
Vagyis ez a gyűlöletkeltés nem ad hoc jellegű, hanem a politikai stratégia része. És ettől rendkívül veszélyes. Ráadásul ez az egész politikai hecckampány végtelen kishitűségről árulkodik. Aki alkalmazza, nem hisz abban, hogy az Amerika-princípium és az amerikai életmód, valamint az ezekből kinőtt intézményrendszer van annyira vonzó és erős, hogy integrálni tudja a máshonnan érkezetteket (ahogy ez mindig történt), és így képes erőssé változtatni Amerikát. A megbélyegzésre, kirekesztésre épülő stratégia viszont éppen a legkevésbé alkalmas mód megfelelni a„Make America Great Again kívánalmának.
