Mátyás Győző: Barbárok
Legközelebb majd a pogo táncosok jönnek. Vagy a filatelisták. Végül is, hogy ki az elüldözendő, betiltandó, felnégyelendő, karóba húzandó ellenség, azt a rezsim dönti el. (Hogy miért éppen a filatelisták? Mert titokban Soros arcképét ábrázoló bélyeg-sorozatot rejtegetnek. Vagy nem. A lényeg a gyanúba keverés. A pogo táncosok meg… hát csak.)
Kezdetben tényleg senki nem értette, hogy a hatalom miért támadta meg ilyen vehemensen a CEU-t, miért akarja elüldözni az ország legjobb egyetemét. Egy olyan univerzitást, amelyik – egyedüliként a felsőoktatási intézményeink közül – nemzetközi tekintélynek örvend, s amelyik növeli az ország jó hírét szerte a világban. Nem mintha ez a mostani hatalom ne vetemedett volna eddig is számtalan teljesen irracionális és az ország érdekeinek ártó lépésre, de ez a CEU elleni dicsőséges hadjárat sűrítve jeleníti meg a „NER-évek szűk levegőjét”. Megmutatja, hogy a korlátolt önkényuralmi rendszer miként akarja eltiporni a szabadságot.
A CEU vitathatatlanul nemzeti és egyben nemzetközi érték. A hatalom pedig le akarja rombolni. Ez azért elég egyszerű képlet: értékteremtés a rombolással szemben. Persze építenek a NER-szakik is: néző nem látogatta stadionokat. A tőlük független egyetem helyét meg sóval akarják behinteni.
Mert ezek szerint a tudás, a tudomány nem érték. Pontosabban a CEU-n okított tudománnyal együtt járó kreativitásra, független gondolkodásra, kritikai attitűdre nevelés nyilván nem érték. És akkor egy pillanatra lássuk magunk előtt, hogy a hatalom képviseletében milyen nívójú figurák tolták az agyzsibbasztó kormánypropagandát. Ami már önmagában is megalázó lehet egy CEU-s oktató számára. A rezsibirkózó, vagy a hírhedt doorstep frakcióvezető, amint egyetemi(!) ügyekben „kifejti álláspontját”. Viszont mindez tényleg bizonyítja, hogy a politikai törtetéshez nem szükséges kvalitás.
Fotó: Fekete István
Persze, mint az a hatalmi propaganda-süketelésből kitetszik: a CEU nem is a tudomány fellegvára valójában, hanem agymosó labor, ahol Soros saját kezűleg injekciózza be a libsi mérget a hallgatókba s oktatókba. (Már az is megérne egy bővebb dolgozatot, hogy miféle ország az, ahol egy olyan valakit, aki dollár százmilliókat áldoz a magánvagyonából az oktatás, az egészségügy fejlesztésére, szociális ügyekre, roma felzárkóztatásra a hatalom machinátorai sikerrel kiálthatnak ki a nép ellenségének. Azok, akik két marokkal fosztogattak az idő alatt, míg Soros bőkezűen osztogatott.)
Amúgy pedig olvassuk el azon magukat jobboldalinak valló kutatók szavait, akik arról beszélnek, hogy Soros az égvilágon semmibe sem szól bele az általa alapított egyetemen, ahol az oktatók maximális szabadsága, függetlensége érvényesül. S ha ez nem elég, tessék elolvasni a Nobel-békedíjas klímakutató minapi nyilatkozatát arról, hogy ő keresztény-konzervatív beállítottságú, megrögzött Fidesz-szavazó és ezt a CEU-n mindig mindenki tiszteletben tartotta, s nem próbáltak libsi sokkolót rákötni. (Képzeljük el ezt azért fordítva! Valami kormányközeli izénél egy liberálist. Sci-fi.)
De mit sem számítanak a tények, a kormányzati propaganda csak darálja az elképesztő hazugságokat. Nem véletlen, hogy a klímakutató is arról beszél szinte megrendülten, hogy ő, aki a CEU oktatója hosszú évek óta, hiába próbálja elmondani az igazságot, a propaganda ellenében ez lehetetlen. S a történetnek ez a része már-már igazi disztópia.
Olyan másodpercemberkék mantrázzák folyamatosan, hogy a CEU csalt, hogy törvénytelenül működik, hogy egyenesen fantom egyetem, akiknek hallgatóként, felvételin esélyük sem lenne bejutni a CEU-ra. A hatalom egészen elképesztő rágalmakkal illeti az egyetemet, s bár az intézmény ezeket alaposan megcáfolta, az inszinuálás töretlenül folytatódik. A független sajtó bizonyította, hogy az ügyben a hatalom minden állítása, vélelmezése hazugság – a hazudozás zavartalanul folyik tovább. Ha valami, hát ez az eset tényleg bizonyítja: mennyire a post-truth, sőt inkább a post-facts korában élünk.
S a nívótlan, nemtelen propagandára (színtiszta hazugságra) alapozva lefuttatnak egy törvényt, ami ki fogja nyírni a CEU-t. (Ami önmagában is galádság, de még sötétebbre festi a képet, ha esetleg tényleg egy Putyinnal kötött barterről van szó a háttérben.)
Ez a hatalom már eddig is egyre nyomasztóbb mértékben folyamodott cinikus, alpári húzásokhoz, magasról téve a nép, az ország, a nemzet érdekeire.
De a CEU-t földbe döngölni akaró akció egy másik szint.
Ez színtiszta barbárság.
