Martin József: Eltorzult uniós ábrázolatok

Néhány napja szokásos pénteki rádióinterjújában a Kossuth rádió munkatársának a miniszterelnök olyasmit mondott az Európai Unióról, ami a hatvanadik évfordulót fölvezető kampányban még csak véletlenül sem hangozhatott volna el a kormányzat holdudvarához tartozó szakértők, politológusok és médiamunkások részéről. Kapott ugyan most is kritikát az EU – „komoly fenyegetést” jelent hazánk számára –, no de mi ez a megelőző hetek Európa-szidalmazásainak sorozatához képest? S Orbán ezúttal méltató szavakat is talált, nem is akármilyeneket: „példátlanul sikeresnek” nevezte a fennállásának hatvanadik évfordulóját ünneplő európai integrációt. Aminthogy az is, de az elmúlt hetekben a kormányzati retorikában ilyen elismerésnek nyoma sem volt, annál többször emlegették az uniót bénító rengeteg válságot – nem mintha nem volna belőlük jó pár –, a csúcshivatalnokok állandó „brüsszelezéséről” nem is szólva. Ami a legnagyobb porhintés, mert azt sulykolja, mintha léteznék valamiféle szupranacionális gárda, megátalkodott nemzetek feletti politikusi csapat, amely folyvást terjeszkedik a nemzetállamok rovására.

Nem hiszem, hogy a rádióinterjúban elhangzott elismerés fordulatot jelezne a kormányzat Európa-politikájában. Brüsszel csak ideiglenesen sorolódott hátrább az ellenségképek nem rövid listáján, s a 86 éves Soros György, akinél többet kevesen tettek a demokrácia meggyökereztetésére Közép-Európában, a maga „szabálytalankodó” egyetemével, és a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ideiglenesen előrébb került. Nem kis kurucos önhittségre, a hungarocentrizmus sajátos formájára vallana, ha a többpárti demokráciák évszázados jogelveire épülő testületet szeretné ráncba szedni a magyar politika. Tulajdonképpen ehhez hasonló aránytévesztésről van akkor is szó, amikor a ­Duna-parti kormányzati bürokrácia csúcsain azt szeretnék elhitetni, hogy a visegrádi négyek az európai integráció valamiféle központi együttese, motorja, kivételes lendítője. Ez a politikai lufi egyszer ki fog pukkadni, s nemcsak azért, mert a négyek sem nagyságuknál, sem teljesítményüknél fogva nem alkalmasak ilyen szerepre, hanem azért is, mert olykor nem is csupán árnyalatnyi politikai különbségek választják el őket.

Egyszerű önáltatás a visegrádiak különben örvendetes együttműködésének a mértéktelen fölértékelése, amint az a beállítás is, mintha a mai magyar politika valamilyen megkülönböztetett szerepet játszana az integráció jövőjét firtató gondolkodásban. A londoni The Economist minapi 16 oldalas összeállításában Orbán „illiberális demokráciája” mindössze néhány sort kap, azzal a megjegyzéssel, hogy Jarosław Kaczyński és pártja „komolyabb problémát” jelent – mármint az integrációnak. A magyar viszonylattal Brüsszelnek csak a csatlakozás előtt nem akadt elvi gondja, addig az integrációs célokban egyetértettek a magyar pártok, de a baloldali kormányzatok és az EU kapcsolatai korántsem voltak felhőtlenek 2004 után – bár a pártos visszaemlékezők ezt nem így látják –, a fizetési mérleg hiányától az adósságrátáig és bizonyos manipulált adatokig sok minden bosszanthatta a brüsszelieket. Kétségtelen viszont, hogy minőségileg romlott megítélésünk a Fidesz-világ alatt, ám az integrációnak messze nem ez a fő gondja: a Brexit árnyéka rávetül a jövőre, s mintha arra sarkallná a politikusokat, hogy integrációpárti, de nagyon is kritikus elemzéseikben lendületesebben keressék a hogyan tovább lehetőségeit, a bővítés és mélyítés dinamikájának folytatását. A szépszámú forgatókönyv közül talán a soklépcsős, többkörös haladásé most az elsőbbség, az idézett londoni lap is mintha emellett érvelne.

Vajon meddig kell még várni arra, hogy nemzetek feletti fantomok, kreált ellenségképek, a migránsválság mesterséges előtérbe tolása helyett a kormányzati politika arról elmélkedne komolyan, hogy a sok sorból álló, az eddiginél rugalmasabb integrációban hol akarunk elhelyezkedni, s a változtatható geometria szabályai szerint melyik szakpolitikában szeretnénk közelebb s melyikben távolabb lenni a centrumtól; például érdemes-e továbbra is kívül maradni az euróövezeten?